Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Watson, melyik nyomon kell haladnunk?

V. 3Vulkán kalandfutás

Ha gyengül a motivációd, toldd meg egy terepversennyel- ez a gondolat évek óta elkísér, ezért időről időre házhoz megyek a pofonért. Idén megint Balogh Tamás 3Vulkán Kalandfutását választottam, és egy klassz társasággal indultam el a Dunántúlra.

Kissé szemerkélő eső, némileg hűvösebb idő: mindenkinek akadt vagy egy hosszúujjú felsője, vagy egy nyamvadt vékony kabátja, de legalább egy karvédője...kivéve nekem. Nehogy már augsztusban hosszú gatyába és tundra felszerelésbe beöltözve induljak el az ország másik végébe.
Rövidnadrág-póló kombóban indultam el a hegyoldalon Zsoltival, Zsuzsival és Katával. Kata aztán két szempillantás alatt otthagyott minket, mi pedig nekivágtunk a 21 km-s távnak. 5 km-ig teljesen laza, jó tempójú futást toltunk, aztán kapásból eltévedtünk a távok szétválasztásánal, majd kezdetét vette egy új Guy Richie-film forgatása, ahol hol én voltam Sherlock Holmes, hol meg Zsolt kapta meg Watson szerepét.

Klasszikus fapados-öko verseny volt ez a javából: gyanítom, hogy Tamás nem akarta műanyag szalagokkal kidekorálni a fákat, bokrokat ezért csak a földre festett diszkrét színes jelek segítették (bonyolították) a tájékozódást. Már, ha megtaláltuk. Ezekből volt néha zöld meg piros meg kék is, kik-ki kedvére válogathatott, ha az eső időközben már nem mosta el, vagy pár lehulló falevél nem takarta be.

Miközben a folytonos emelkedőkkel, bazaltkövekkel és saras tereppel küzdöttünk, szemeinket Párisra...akarom mondani a földre vetettük,  nehogy irányt tévesszünk.
Tamás instrukciója a "Ha nem láttok új jelet 100 méteren belül, eltévedtek" volt, így jó pár helyen kettéváltunk Zsolttal az elágazásokban, hogy jelet leljünk:

"Azután alaposan megdolgoztam a pázsitot a jelek és nyomok érdekében"(Conan Doyle:A norwoodi büntett)