Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Petőfi az új Hokában nyomja

Rájöttem, hogy a terepfutás olyan nekem, mint a folyton halogatott kényszerű családi vacsora. Kell hozzá némi noszogatás, mielőtt beadom a derekam. Kezdetben persze szidom magam, hogy minek kellett nekem ide eljönnöm, tök béna terepes vagyok, nincs is cipőm, se rutinom a terepen; aztán elkezdem élvezni, végül alig akarok hazamenni.

Vajon mi másért is találtuk volna ki a Sándorfalvi Terepfutást az egyesületünkkel - amit idén már 4. alkalommal szerveztünk meg nektek -, ha nem pont ugyanezért? 

Persze, a fanyalgók húzhatják a szájukat, hogy...
...miféle terepverseny az, amit egy alföldi település körül szervez meg egy kattant sportegyesület?
Mert terep, az, ahol minimum 1000 méter szint van, és az ugyebár nem kihívás, hogy futunk a végetlen rónaságban. És pont mindenki tesz rá nagyívben, hogy Petőfi képzete a Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájaitól egy cseppet sincs elájulva, mert ő inkább az Alföldön futna, ahol sasként szárnyalna az új Hoka cipőjében.
Pedig egy szeptemberi alföldi táj is tud szép lenni, ha nem a 40 fok melegre, a homokra és a megmászandó emelkedők hiányára koncentrálunk.
Itt is akadnak különleges helyszínek, amelyek fontos történelmi pillanatoknak, emberi sorsoknak a  lenyomatát hordozzák.
Itt például, ezen a csodálatos helyszínen, a Petresi-töltésnél következett be Magyarország történetének legnagyobb árvíz katasztrófája. Itt szakadt át 1879. március 5-én este 7 órakor az akkori töltés. A kitörő ár átszakította a sövényházi keresztgátat és március 12-én Szegeden végzett óriási pusztítást. A várost teljesen újjá kellett építeni. Hidd el, nehéz megrendülés nélkül megállni ezen a ponton, és mindezt az emlékezetedbe idézni.