Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Neked könnyű, te csak kimész és futsz!

Neked könnyű! Annyi időd van, meg csak felveszed a futócipőt, és kimész futni!- mondják sokszor az emberek. Nos, az a helyzet, hogy én is is ugyanúgy dolgozom (hétvégén is), gyerekeket nevelek, a fiamat itthon tanítom heti 2-3 alkalommal, minden nap főzök, takarítok és nem szeretek olvasás nélkül nyugovóra térni.
A futás egy remek dolog, amit szinte mindig úgy kell beillesztenem az életembe, mint egy puzzle-darabot egy 3000 darabos készletben. Ennek egyik módja, hogy leszoktam a tévénézésről. 
 
Ez - a közel 115 km-es - hét például így állt össze(-vissza):

02. 03. hétfő, 0 km

Nyugodt hét kezdet. Ez a nap többnyire a pihenőnapom, némi keresztedzéssel megtoldva. Meló után 18 órakor autóba vágom magam, épp Szilvi mellé az anyósülésbe, hogy két faluval arrébb kipattanjunk és másfél órán át izzadjunk két kötéllel a kezünkben. Útközben tök jókat beszélgetünk, nevetgélünk. Szilvi amolyan stabil pont az életemben, hiszen Isten tudja már hány futóiskolát csináltam, Szilvi mindig ott volt, mint lelkes újrakezdő.

02.04. kedd, 14 km

16.30 beesik a család, 17 óráig beszélgetés, pakolás, kaja előkészítés majd irány futni. 25 km-t terveztem,de már látom, hogy ez nem fog menni, Orkánerejű szél van, szinte alig lehet az úton megmaradni. Némi hezitálás után a résztávos edzést hozom előre, hiszen nem nagyon tudok napot kihagyni.

A mai menü:

6 km 
10×100 m
10×200 m
5 km

A szél brutális. Szó szerint egy helyben toporgok. Kétszer meg kis híján a vízelvezető árokban kötök ki, miközben sűrűn szitkozódom a koromsötétben, és hálát adok az égnek, hogy menet közben még az eső is elkezd szitálni.

02.05 szerda, 0 km

Totális káosz. Délután ki kell hívnom a tűzoltókat, mert egy fa veszélyesen megindult a házunk felé. Fél órával később aztán egy másik fa rá is dőlt. Három órányi idegtépő várakozás, és kismillió telefon után végre feltűnik két tűzoltóautó, és leszedik a kidőlni készülő fát, a másikat pedig sikeresen likvidálják.
Szó szerint remegek az idegességtől, hogy valami bajunk lesz, és sikerül jól át is fáznom. Estére szemernyi erőm nem maradt, a szél továbbra is tombol. Futás: 0 km.

02.06. csütörtök, 14.5 km

Végre futás-kompatibilis az időjárás is. 17 órakor indulok, és a heti második résztávot ki is pipálom. Este még összedobom a holnapi ebédet, kidobozolom, aztán egy kis Honfoglaló, esti olvasás és már dőlünk is az ágyba.

Mai menü: 

6 km
10×100 m
10×200 m
5×300  m
5 km

Oké, annyira nem tunyultam el tavaly óta, simán hozom a korábbi előírt időket, bár a háromszázasok azért feszegették a határaimat.

02.07. péntek, 25 km

A lányom irtó jó fej, előbb haza tud jönni a suliból busszal (bejárós, és napi 60 km-t ingázik), így egy órával hamarabb el tudok indulni futni. Ez most épp jókor jött,mert muszáj belecsapnom a hosszú futásokba.
16.30 felé észreveszek egy pasast, aki egy autónak támaszkodva bámul, épp a szokásos futó körömön. (Basszus, ezt nem hiszem el! Megint jön majd valami jópofa beszólás, szuper!). Ahogy közeledek felé, egyszer csak leesik, hogy az uram az. Melóból hazafelé jövet még gyors kiugrott hozzám egy ölelésre. Váltunk pár szót, aztán folytatom a futást.
Meséltem már, hogy ebben a 12 hétben minden futást egy 1 km-es körön szeretnék teljesíteni?

02.08. szombat, 25 km

Délelőtt bevásárlás, és muszáj elmennünk kettesben az urammal a kedvenc vega kajáldánkba. Délután újabb 25 km, de most úgy gondoltam, legyen izgalmasabb a dolog: ezért egy 300 méteres körre teszem át a km-eket. Közben azzal szórakoztatom magam, hogy vajon hány kört kell futnom 25 kiliért.
Az utolsó 10 km-re a férjem is becsatlakozott, bár a végén csak annyit bírt kinyögni, hogy neki ez a körözés túl "deep" élmény volt.
Hogy feledtessük a meditatív futást, edzés után közkívánatra palacsintát sütök, és megnézünk egy rettenetesen nyálas ZS-kategóriás filmet is. Regenerációhoz is ideális.

02.19. vasárnap, 35 km

Mi mást csinálhatnék én is vasárnap délelőtt? Naná, hogy nagytakarítás, és kétféle kaját is főzök,egy vegetáriánusat és egy húsosat. Délután ledőlök egy félórára, majd  start a hét utolsó edzésére. 20 km-t megint a 300 méteres körömön kocogok le, a maradékot az 1 km-re teszem át.  Közben jönnek-mennek az emberek körülöttem, lemegy a görkosrisok futóedzése, megtámad egy kutya, és rám is esteledik.
És igen. Az utolsó 12 km-re a párom is csatlakozik.
Ő ugyanis az UB-ra készül, és immár nem kísérőként, hanem futóként.

Futás után épp csak átöltözünk, és átviszünk a szomszéd településre 6 adagnyi ebédet,mert havi 2-3 alkalommal egy gyerekközösség étkezéséről is gondoskodnom kell. Holnap délig a hűtőben várja őket a finomság.

 
Tadááám! Vége a hétnek. Ideje előszedni a határidő naplót, hogy bevésem az új edzéseket, amiket aztán garantáltan újra kell majd variálnom.
 
Anyaság és ultrázás- két egymáshoz igencsak köze álló fogalom. Dóri meg tök jót írt róluk. Olvassátok el!