Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Most érzem, hogy jó úton szalad az életem

365 nap küzdelme

A kezdetek

Héjjas-Hegedűs Andit, aki egy kis Csongrád megyei településen dolgozik manikűrös-pedikűrösként, egy éve ismerem, és Andi ez idő alatt is igen nagy utat tett meg.
Andinak 100 kg volt a testsúlya, amikor úgy döntött, hogy drasztikusan meg kell változtatnia addigi életmódját és étkezését. Ennek pedig igen egyszerű oka volt: Andi szerint, aki túlsúlyos, az saját egészsége érdekében igenis el kell, hogy jusson arra a pontra, ahol ki kell mondani:
Eddig és ne tovább!
Andi egyéves futó születésnapjának apropóján megosztotta velem és veletek, mi minden történt ebben a 365 napban:
 
"Hihetetlen örömet, felszabadult boldogságot, hálát és megkönnyebbülést éreztem, amikor a 15 km-t sikerült lefutnom. Én, akinek 17 éves korában volt utoljára köze a sporthoz, lefutottam 15 km-t! -ismételgettem magamban.
 
Pedig  számtalan rossz emlékem van a tesi órai 2-3000 méteres futásokról, a megalázó tekintetekről, arról, hogy bénaként vagyok elkönyvelve.
Máig a fülemben cseng, ahogy az iskolai szünetben a 8. osztály sztár csajai összesúgnak a hátam mögött, hogy
Ha én ilyen kövér volnék, nem is futnék
Aztán középiskolában tenisz szakkörre jártam heti két alkalommal, és bár jól éreztem magam, volt egy igen kellemetlen élményem, ami csak tovább mélyítette önbizalomhiányomat. Amikor egyszer videón visszanéztük a tanárommal, ahogy játszom, bejött egy másik tanár, aki kinevette a próbálkozásaimat.
Ezekkel a negatív emlékekkel, önbizalomhiányosan és 30 kg túlsúllyal egy évvel ezelőtt - a férjem biztatására - mégis elkezdtem futni. Kezdetben csak 50 m-t tettem meg futva, és ez a két villanypózna közötti távolság is feladta a leckét, de hétről hétre egyre többet bírtam.

 

 

 

 

A futásnak köszönhetően mentek lefelé szépen a kilók is, de nekem azért fél év kellett a 5 km lefutásához. Igaz, hogy csigalassú tempóban, de megcsináltam. A 8 km azonnal rá egy hétre következett, én pedig úgy éreztem, hogy szárnyalok, és semmi sem állíthat meg innentől fogva. A 8 km után egy hétig sántítottam, de büszke voltam rá, hogy amikor rákérdeztek, mi történt a lábammal, én meg elmondhattam mindenkinek, hogy a futástól sérültem le. Ekkor gondoltam először arra, hogy vennem kellene egy futócipőt. Még mindig képtelen voltam elhinni, hogy tudok már akkora távot futni, ami miatt futócipőt kellene venni.
Nagyon kevés az az ember, aki látja a futás mögötti munkát. A hónapok során lassan elértem odáig, hogy a testem már követelte magának a heti 2-3 alkalmat a futásra, és ha ez elmaradt, nyűgös, ideges voltam. Bosszantott, ha nem tudtam kimenni, és igyekeztem mindig heti háromszor futni. Az étkezésekre is nagyon odafigyeltem, így 1 év alatt 24 kg-tól sikerült megszabadulni, aminek legjobban azért örültem, mert  így könnyebb lett  a testem, és könnyebb lett a futás is.

 

Most pedig, az egy éves futó évfordulónkon sikerült lefutnom 15 km-t, amiről én magam sem hittem el, hogy valaha is lehetséges lesz. A férjem végig segített, szólt, hogy mikor igyak, lassítsak vagy vegyem be a sótablettát. Végig figyelt rám, hogy az évfordulón sikerélményem legyen.

365 nap alatt megtanultam a türelmet, megtanultam magamra figyelni, megtanultam hálás lenni, megtanultam hogy ÉN is meg tudom csinálni. A versenyzéshez gyűjtöm még a bátorságot, gyűjtöm még az erőnlétet és a kilométereket. 365 nap alatt teljesen megváltozott az életem, fontos lett a mozgás, fontos lett az egészséges étel, fontos lett, hogy a fiam jó példát lásson tőlünk és fontos lett, hogy én is jól érezzem magam.
365 nap alatt új ismerősöket szereztem, új barátságok születtek, önzetlen segítséget  kapok, tanácsokat, biztatást.
Most érzem, hogy jó úton "szalad" az életem. 42 éves vagyok. Anya, feleség, dolgozó nő, és futó.
Andi a férjével

Köszönjük Andi, hogy megosztottad a történeted velünk! További sok sikert, sok örömteli futást kívánok!