Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Mi a bajom a jótékonysági futásokkal?

Ahogy telnek az évek, és itt egyrészt az életkorom, másrészt a futós éveim szaporodására gondolok, újabb és újabb dimenziók jelennek meg a futásban. És itt muszáj a jótékony futással kapcsolatos gondolataimról írnom pár sort. Egyrészt, mert egyre gyakrabban megtalált a téma, másrészt mert igen sarkos véleményem van ezzel kapcsolatban, ami valószínűleg sokak véleményével nem fog találkozni.

Elmesélem, mi történt egy hétvégi kiruccanásunkkor

Gyopároson voltunk, és a gyerkőceimet próbáltam lekönyörögni a csúszdákról. Egyszer csak lemerevedtem, mert kétgyerekes anyaként igen kifejlett szaglással rendelkezem, és egyből tudtam, hogy a medence környékén valami nincs rendben. Mivel empirikus tapasztalatok útján rögvest megbizonyosodtam sejtésemről, így jeleztem az úszómesternek, hogy itt bizony a tettek mezejére kell lépni. Mindenkit kitereltek, és le is zárták gyorsan a medencét.
Szóval elnéztem azokat az édes és praktikus úszópelenkákat, amit minden anyuka  ismer, és használ a kisebb gyerekeknél. Használ, de sokszor rosszul. Hogy úgy mondjam: nincs teljesen tisztában a használati utasítással. Ezért aztán az úszópelenka nem is tudja a feladatát ellátni...

Egy tetszetős külső, semmi több

Nos, így vagyok egynémely jótékony futással - természetesen nem mindegyikkel, de nehéz a gabonát az ocsútól megkülönböztetni.

Mire gondolok?

Vannak azok a versenyek, ahol nem érzem hitelesnek a segítés szándékát. Értem én, hogy odamegy a pénz bizonyára, ahová mondják, de a szándék, a tett, az érzések és az akarat mégsem kapcsolódnak össze. Minden lebeg valahogy a levegőben, és nem áll össze. Szóval a "Tudjuk le az évi kötelező jótékonykodást, mert mi egy elkötelezett cég vagyunk"-érzés valahogy matricaként tapad a történethez.
 
Máskor a jótékony futó személye nő a szándékra, és héroszi magasságokban lebegve feledteti az alap szándékot. Ilyenkor a kívülállónak úgy tűnik, hogy már rohadtul nem a cél a lényeg, hanem a futó belső nárcisztikus késztetése: hogy hős legyen, hogy segítői pozícióban tündökölhessen, hogy jól mutasson az Instán és a Fészbuk-hirdetések promóiban, mert xy állatotthon javára gyűjti a km-eket, és mert ez most nagyon alap, hogy ne csak úgy fussunk, hanem célja is legyen a dolognak. Mert az, hogy csak úgy futsz magadnak, az már nagyon nem trendi.

És itt vannak a hátteres futások. Egyértelmű, hogy X-Y-Z cég, intézmény igen sokat tehet egy-egy ilyen futáshoz: pénzzel mozgósítással, reklámmal, miegymással. Én azonban futóként végiggondolhatom, hogy tudok és akarok-e az ő értékrendjével, szemléletével azonosulni. És vannak olyanok, amelyekkel nem akarok.

Így lehetőség szerint kerülöm a politikai indíttatású jótékony megmozdulásokat, általam rombolónak ítélt -bár -deklaráltan soha nem jelzett- vallási sport rendezvényeket, és minden olyan jótékony futást, ami mögött olyan cég, szervezet, személy áll, ami az én futással kapcsolatos érzéseimhez, élményeimhez, hovatovább saját személyiségemhez nem illeszkednek. Szerencsére ilyenekkel nagyon ritkán találkozom.

Szigorú vagyok?

Biztosan.
De itt nem arról van szó, hogy lemegyek futni 5 km-t, és dolgom végeztével hazamegyek. Itt az én személyes szférám, érzéseim is erősen érintettek.
Vigyázok rájuk.