Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Jöttünk, láttunk, versenyt szerveztünk

Sokan gondolkodtam azon, honnan ered az a mélyről feltörő perverzitás, hogy körözős versenyeken kínozzam magam. És még többet töröm azon a fejem, hogy miért szeretek másoknak is ilyen perverz örömet okozni.
Nehéz hónapok állnak mögöttünk. Egy sportegyesület életében hullámhegyek és völgyek követik egymást, és a völgy időszakokban nehezen hisszük el, hogy van remény kikecmeregni. Mi is tépelődtünk, hogy mi lenne a helyes irány, mi motiválhat egyszerre tíz embert, hogy újra és újra belevágjon valami közösségformálóba, és időt, energiát, pénzt áldozzon arra, hogy másoknak örömet okozzon. Higgyétek el: a látszattal ellentétben egy-egy futóversenyt megszervezni nemcsak móka és kacagás, hanem inkább vér és könnyek különös elegye.
És ahogy viccesen meg szoktam jegyezni, ezekből a rendezvényekből nem igen futja arra, hogy Balin nyaraljunk. Sőt, ha őszinte vagyok, akkor még a Balatonig sem jutnánk el belőle. De nem is ez a cél. Mégis muszáj újradefiniálni magunkat és a céljainkat, hogy mindig jó energiákkal vághassunk bele a következő nagy álom megvalósításába.
Amit 2019-ben tudtunk: lesz II. Kisteleki 6 órás Köröző, és november 16-án este úgy úgy hajtottuk álomra a fejünket hogy tudtuk, ezt megcsináltuk. És éjszaka már a III. Kisteleki Körözővel álmodtunk.

Tavaly kb. 60-an voltunk, idén a 80 fős versenyt tűztük ki célul, és a nevezési határidő lejárta előtt két héttel már teltházsok voltunk, így helyszíni nevezésre már nem is volt lehetőség.

Mit lehet erre mondani? Persze, hogy van. Csak azok vannak.

Higgyétek el, a másik oldalon is elmondhatom ezt, szervezőként. Hajnalban fejlámpával sátrakat állítani, viharos szélben vívódni, hogy kell-e nekünk rajtkapu; rádöbbenni a verseny kezdete előtt 3 órával, hogy nincs elég sátorcövek, sőt egy komplett sátornak is nyoma veszett- megfizethetetlen élmény.