Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Amit a mértékletességről gondolok

Monspart Sarolta szokta mondani, hogy az öregedéssel együtt a mértékletesség is egyre nagyobb szerepet kell, hogy kapjon az életünkben. Egy idős ember számára ezért lesz a kistányér a mérték, amikor az ebédjét elfogyasztja. De a mértékletesség egy futó életében is vezérfonal kell, hogy legyen. És most elmondom, hogy miért.
A mértékletesség a futóévek alatt fokozatosan mutatta meg magát számomra. Annyiszor terveztem, hogy írok erről, de azt hiszem, kissé hiteltelen lettem volna, ha bort iszom és vizet prédikálok.
A mértékletességet meg kell érteni, be kell engedni az életedbe és szépen, lassan kell ízlelgetni. A mértékletességnek folyton akadnak ellenfelei, mindig többre, szebbre, különlegesebbre csábítanak, de az évek során egyre nagyobb örömet okoz, hogy hűséges lehetsz hozzá.
És hogy hol tapasztalom meg a mértékletesség folyamatos jelenlétét?

1. Az edzésekben

Már nem hiszem azt, hogy rommá kell futnom magam. Nem hajszolom a kilométereket, mert tudom, hogy nincs szükségem arra, hogy boldogan kiposztolhassam heti hány km van mögöttem. Tudom, hogy az edzésmunkámat, az emberi értékeimet nem ezek fogják meghatározni. Ezek számok.

2. Az öltözködésben

Nem kell minden szezonban új futófelső, két-három nadrág és új kabát sem. Nem okoz lelki sérülést, ha két-hároméves sapkát, kesztyűt és a versenyeken kapott technikai pólókat kell viselnem. Nem vásárolgatok ész nélkül futós cuccokat. 

3. A versenyekben

Mindig csodálattal néztem azokat a futókat, akik egyik nagy versenyről rohannak a másikra. Azt hiszem, ebben is szívesebben követem a mértékletességet. Vagy csak egyre jobban öregszem?

4. Regenerációban

Nem okoz rossz érzést, ha egy verseny után úgy érzem, pihennem kell. Hagyok időt arra, hogy testben és lélekben is feldolgozhassam mindazt, ami velem történt. 

5. A futás iránti elköteleződésemben

Sokáig azt hittem, ha kihagyok egy edzést, nem úgy sikerül egy verseny, vagy ne adj' Isten el sem jutok egy versenyre, akkor ég és föld összedől. Kezdő futóként szinte mindent a futás mögé soroltam, és nehezen értettem meg, hogy a legfontosabb érzéseim, kapcsolataim nem csak a futáshoz köthetőek.
Szeretem a futást, ebből merítkezem, de ahogy az élet más területein, itt sem szabad kizárólagosságot engednem neki.
Arany középszer- szerintem érdemes a futásaink mottójául is meghívni.