Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

A tejút a kisszobám

Fotó: Rajtik Ákos

Az ultrafutás tényleg olyan, mint a Shrek-féle hagyma. Egyre több rétege tárul fel előtted. Vajon most melyik réteghez érkeztem?

Ez itt mind én vagyok...

Négy hete egy emberkísérletbe kezdtem saját magamon. December végére totálisan szétestem, híztam vagy 5 kg-t, rommá ettem magam karácsonykor. És jött a szokásos menetrend: állandósult a fáradtság, a gyomrom szétcsapva, a hangulatom a "tetőfokán". Egyszerűen kurvára elegem lett mindenből. Aztán év végén megnéztük a The Game Changers, ami - mit ad Isten?- épp kivel kezdődött? Scott Jurek történetével. A férjem pedig bedobta, hogy mi lenne, ha egy kicsit visszafognánk a húsfogyasztást, ami láthatóan nincs jó hatással ránk. Oké, miért is ne? -gondoltam. Csapjunk bele! 
 

Úszom a felszínén...

Némi inspirálódás, olvasgatás után valami egészen új dologba keveredtünk, de a legviccesebb, hogy ez az egész tök lazán, mindenféle izzadtság és kínszenvedés nélkül zajlott le. Szerintem a férjem legutoljára a cigivel volt ugyanígy. Masszív dohányos volt, majd egyik reggel felkelt, és többet nem gyújtott rá. 

Talán nem véletlen, hogy lassan 20 éve élünk együtt. Abban ugyanis mindig egyetértettünk, hogy vannak dolgok, amiket nem kell túlbonyolítani.

Harapj a Napba!

Szóval, jól haladtunk a dologgal, de éreztem, hogy nekem még szükségem van valamire, hogy a szertelen evéseimet és gondolataimat egy fizikai-mentális keretbe rakjam. Tudtam, hogy január végén vége az alapozásnak, és elindul a 12 hetes felkészülésem, amitől egyelőre még nagyon távol voltam lélekben. Kell még valami, ami segít fókuszálni. És itt jött képbe az időkorlátos étkezés, becsatlakoztam néhány IF közösségbe, és alig egy hét alatt a helyükre kerültek a dolgok. (Oké, most szűkszavú vagyok, de ígérem, ettől részletesebben is be fogok számolni a böjt hatásáról)

Nem megyek haza többé!l

A héten aztán némi izgalommal, és remegő kézzel választottam ki a célversenyemre a felkínált vegetáriánus menüt, majd hamarjában rátaláltam idei év motivációs zenéjére is.

Hálás vagyok, hogy a futásnak köszönhetően mindig van lehetőségem arra, hogy fejlődjek. Talán mostanság az önismereti út izgalmasabb is, mint a megtett kilométerek száma.

Akkor most már csak futni kellene egy kicsit.

Ha szívesen olvasnál egy inspiráló cikket arról, milyen új utakra tud vinni az, ha eltérsz a megszokottól, akkor ismerd meg Wim Hof történetét is.

Ha nem szeretnél lemaradni a posztjaimról, kattanj rám az Egyszerűen csak futok Facebook oldalamon is.