Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

40 év- Majdnem vertikál-futás a Csobáncra

A 40. születésnapomon, ha ragaszkodtam volna a klasszikus futós hagyományokhoz, 40 km-t illett volna futnom. De ez már megvolt néhányszor. Inkább valami szokatlanra vágytam.

"Félmaraton (~20-21 km) – 80% földút, sok szint ~ 450 m

Változatos terepviszonyok, látványos domboldalak és völgyek, döntően erdei és mezei szekérutakon kerüli meg a Kopasz-hegyet, a Hegyesdet, valamint a Hajagost és a Csobáncot, vulkáni eredetű bazalt hegyeket. Rajt és cél 11 – 11.30 között Mindszentkálla központjában, ahol mosdók és büfé állnak majd rendelkezésre, az Önkormányzat segítségével.

Szintidő: 180 perc

Így azonnal lecsaptam a lehetőségre, hogy szeptember 24-én kalandozzak egyet a 3Vulkán Kalandfutás nevű rendezvényen, ami már első olvasatra is igen kellemes versenynek ígérkezett. Családias, egy szervező köré épülő, kevés versenyző...és hát...az én közvetlen szülőföldemen, Mindszentkállán.

Ezt nehéz elmagyarázni. Visszatérni ide 40 évesen, ahol éveket töltöttem gyerekként. A templom mellett a rajt/cél, ahol apámmal annyit szánkóztunk telente, ahol mindig meg kellett tolni az öreg Trabit, mert alig bírt felkaptatni a Kopasz-hegyre. Nehéz ide állni és más megvilágításban látni a tájat, a falut és mindent.

Ismét kalákában mentünk, Zsuzsa futótársnő szervezésében 4-en. A baromi olcsó nevezési díj, és benzinköltség együttese is igen baráti összegre rúgott, miközben az ország másik végében futhattunk terepen, csodás őszeleji időben.

Ébredezés a helyi kocsmában, ami igencsak megváltozott, mióta utoljára  itt jártam. Felmegyünk apuhoz a hegyre a borospincénkbe, hogy lecuccoljunk. (Apropó! Nem szeretnétek egy 300 éves borospince tulajdonosai lenni? Brutál szép panorámával?), aztán gyülekező a rajtnál.

Többféle táv, kisebbeknek, óvatos duhajoknak, és hát a félmaraton, ami végül majd' 1 km-rel hosszabb lett.

Összefutok Andrással, egy régi osztálytársammal is, akivel menet közben váltunk pár szót az alföldi  futás kontra hegyi menetről.

Kevés ember, nem kell tartani a tolongástól, és már az elején megkapjuk a befutóérmet, ami -a verseny nevéhez hűen- 3 vulkános, ráadásul egyedi, szép darab. Megy a röhögés, hogy tolhatunk is rögtön képet a Facebookra, hogy megvan a verseny (csak egy kicsit kell bevizezni a hajat), aztán a helyi kitérőben át lehet borozgatni a többiek szenvedését.

Persze nem. 

Derekasan nekilódulunk mi is a távunknak az őszi napsütésben. Erősebb tempóval megyek, mert nem tudom kiverni a fejemből a csobánci térképrajzot. Elég lesz ott haldokolni.

Átvágtázunk Hegyesdre, szőlők mindenütt. Aztán Diszel felé vesszük az irányt. Közben korrekt frissítés, egyértelmű jelölések (abszolút hülyebiztos), itt-ott erősen bauxitos talaj. No, hát tényleg itthon vagyok.

Diszelben még egy nagy levegővétel, és megcélozzuk lassan a Csobáncot. Erősen megindulunk felfelé, és -a híresztelésekkel ellentétben- itt nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy kénytelenek leszünk megfutni a Csobánc egy részét.

Balogh Tomi, szervező szerint a 2/3-a megvolt. Hamarosan szervezni fog egy frankó Vertikál-futást is ide, de azt hiszem, nekem ez a 2/3 is bőségesen megtette. Igazi szülinapi kínszenvedés volt.

Küzdöttem hősiesen, de van még mit gyakorolni az emelkedős futásokon. Szerencsére, a tüdőkiköpős szakaszok után elég hamar vissza tudtam szerezni a  ritmust, és tovább tudtam tolni a tervezett tempót. 

A Csobáncon igazi társasági élet folyik ilyenkor. Szüretek, baráti társaságok, túrázók: sok helyre invitáltak egy-egy pohár borra, de kedvesen hárítottam: nem hinném, hogy javított volna a teljesítményemen néhány fröccs.

Lefelé menet már sikerült végre hatékony előzgetésbe kezdenem, így az engem masszívan kerülgetőket végre a hátam mögött tudtam hagyni. Mentem lefelé, mint egy őrült, amit a Kopasz-hegyhez visszaérve már jelzett is a combom: úgy besavasodott, mint mostanában soha.

Boldogan gördültem lefelé a templom mellett, vissza a célba. Igaz, nem sikerült 2.10-en belül megcsinálni (ahogy terveztem),de rövid terepes előéletem után a 2.12-es időnek is rettentően örültem. Nem haltam meg, sőt kifejezetten élveztem

Szerelmes lettem a terepfutásba, basszus.

Ebből még baj lesz.