Közeledik a Vivicitta, egyre izgalmasabb napok elébe nézünk, hisz már nincs két hét, hogy elinduljon a verseny. A kezdő futók rémálma a záróbusz. Mi lesz, ha olyan lassú leszek, hogy utolér a busz? - motoszkál sokak fejében a gondolat. Ez a történet MiFerinkről szól, akit már kétszer is magába zárt a "rettegett cápa", a záróbusz gyomra.  Mindez a BSI 2011-es és 2012-es őszi félmaratoni versenyén történt. Ő viszont nem adta fel! Hogy miért nem kell parázni a záróbusztól, hogyan lehet legyőzni a futók ősi ellenségét, most megosztja velünk. [blog_extra_related kep="/wp-content/uploads/2013/09/13996_BKHP-e1459938886687.jpg" link="" gomb_felirat="Nyerj Skechers GOrun4 futócipőt a Futásról Nőknek sátorban, a Vivicitta szombatni napján! Részeltek itt a posztban és az FN Facebook oldalán. "]   "Mielőtt futni kezdtem, fallabdáztam, röpiztem. A térdemet rendesen ki is készítettem, meg is műtöttek. Viszont sportolni akartam, mert mozogni mégis csak kell! Így kezdtem futni. 2011-ben úgy indultam el életem első félmaratonján, hogy előtte 10 kilométer volt a leghosszabb táv amit előzetesen lefutottam. Valamiért mégis hitegettem magam, hogy majd csak sikerülni fog az a félmaraton. Aztán a 10. kilométer után rettenetesen bedurrant a térdem. Csak ültem az út menti padkán és alig vártam, hogy megérkezzen a záróbusz. A következő, akkor még Nike félmaratont/ azóra WizzAir Budapest félmaratont azonban újra megcéloztam. Ekkor már 15 kilométert is futottam a felkészülés során. A versenyen kényelmes tempóban haladtam, jól éreztem magam. Futottak előttem és utánam is. Fel sem merült bennem, hogy a "cápa" a hátam mögött settenkedik. Aztán valaki váratlanul megkocogtatta a vállamat. A BSI egyik munkatársa szólt, hogy utolért a záróbusz, fáradjak fel. Váratlanul ért a dolog, kértem hadd folytassam a versenyt, hisz már alig 6 kilométerem van hátra. Csak rajtszám és chip nélkül engedték volna a befejezést. [blog_extra_tipp kep="/wp-content/uploads/2013/09/13996_BKHP.jpg" kep_szelesseg="150" cim="Nevezz a Vivicitta szombati napján bármelyik távra, és nyerj Skechers GOrun 4 futócipőt!" leiras="Ha a 31. Telekom Vivicittá Városvédő Futás szombati (2016. április 16.) napján bármelyik távon indulsz, a verseny előtt vagy után gyere oda a FUTÁSRÓL NŐKNEK sátorhoz. Mutasd be a rajtszámodat, add meg a neved és az elérhetőséged! A #fussmackóban kezdő futókat támogató kampány keretében, kisorsolunk egy Skechers GOrun 4 futócipőt a verseny utáni héten! "]

Kattints a képre, és olvasd el a játék részleteiről az infókat!

    [caption id="attachment_8134" align="alignleft" width="206"] 2012 év vége, amikor Feri már tudatosan készült a félmaratonra.[/caption] Akkor düh, és csalódottság keveredtek bennem. Szégyeltem magam. Elgondolkodtam, hogy kell-e nekem ez az egész, 50 évesen?! A BSI munkatársai azonban jófejek voltak. Biztattak, hogy inkább legyek büszke magamra amiért egyáltalán elindultam a versenyen. Gondoljak arra, hány ember ül otthon a kanapén chipszet kajálva. Végül elfogadtam a helyzetemet.A buszon nagyjából 20-25 ember ült. Volt aki láthatóan szomorúan, még mások beszélgettek. Én már a második begyűjtésbe kerültem, tehát 50-100 között biztosan fel kellett, hogy adják a versenyt. Visszatekintve, egyértelmű, hogy a felkészülést szúrtam el. Aztán 2012 késő őszén csatlakoztam a Gödi Futóklubhoz. Itt aztán rendesen elkapott a gépszíj. Elkezdtem rendszeresen futni, fokozatosan növelni a távokat. Futottam a csapattal esőben, hóban. Az eredmény nem is váratott magára túl sokáig. Életem első, igazi félmaratonját az idei Vivicittán 2 óra 13 perc alatt teljesítettem. A most vasárnapi Nike félmaratonra nem tervezek semmi extrát. Kényelmes tempóban, 6 perces kilométerekkel tervezek futni, jól akarom érezni magam. Ha valakit utolér a záróbusz, akkor is legyen büszke magára, mert ott volt, megpróbálta, valamennyi felkészülés biztosan van mögötte. Senki ne adja fel ezért, legközelebb biztosan sikerülni fog. Hát ennyi az én történetem a záróbusszal!" Jó futást! Feri & Györgyi Ui: Ferivel együtt futok minden csütörtökön, jól ismerem. A kezdeti nehézségek ellenére a futás megmaradt az életében és a záróbuszos sztori óta már számos félmaratont, sőt a félmaraton mániát is teljesítette.  Ezért is nagyszerű a közösségi futás, minden ember hozzáad valamit önmagából. Mindenkitől tanulhatunk, bármilyen tempóval is szeljük a kilométereket.