Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

A győzelem 90%-ban genetika

A futás egyszerű sport. Nem kell hozzá semmi más, csak egy pár cipő meg egy adag elszántság. Ez majdnem így van, viszont a futás szervezetünkre gyakorolt hatásai már sokkal összetettebbek. Nem mindenkire vonatkozó, de mégis általános jelenség, hogy amikor valaki futni kezd, a lelkesedés hatalmas, a hosszú idő óta szunnyadó energiák végre utat törnek maguknak és gyorsan indul a kilométergyűjtés, gyorsan kell az álomforma, mintha több éves lemaradást kéne behozni pár hónap alatt. A kedvtelésből folytatott egészségmegőrző futás hamarosan átcsap az amatőr versenyzésbe és a határok feszegetésébe. Hogy közben mi zajlik a szervezetben, mekkora terhelést jelent a szívre, a keringésre, az ízületekre és izmokra egy imponáló cél meghódítása, azzal már kevesebben foglalkoznak. Legkésőbb akkor, ha a szervezet jelez, történik valami szokatlan. Általában ilyenkor keresik fel az amatőr sportolók az orvost egy terheléses vizsgálat elvégzése céljából. A biztonságos és a pulzusalapú edzésről, valamint az egyéni alkati adottságok és a teljesítmény összefüggéseiről beszélgettem Dömötör Edittel, az általam már sokat idézett Pulzuskontroll-testsúlykontroll című könyv szerzőjével.   

Női maratoni világcsúcs

A női maratoni futás világrekordját Paula Radcliffe tartja 2:15:25-tel, melyet 2003-ban a London maratonon futotta meg.

 

A futáshoz sokan kapnak kedvet, hisz viszonylag alacsony költségvetéssel el lehet kezdeni ezt a sportot. Egy hobbi futó nem tartja magát „olyan” sportolónak, sőt még amatőr versenyzői szinten is sokan legyintenek a sportorvosi vizsgálatok szükségességére. Ti mit tapasztaltok a Cardio Consulting terhelésélettani laborban, kik keresnek fel titeket? 

A mi laborunk amely a Testnevelési Egyetemen működik, speciális helyzetben van. Ügyfeleink jelentős része labdarúgókból áll. Ebben a sportágban monitorozzák legátfogóbban a sportolókat az edzés közben jelenleg. A játékosokra rögzített pulzusmérő által mért adatokat látjuk a laborban és ez alapján tudunk javaslatot tenni egyik vagy másik játékos terhelhetőségére, regenerációs igényére és még sok olyan dologra, ami a sportoló teherbírásával függ össze. Ebből talán már kiderült hogy mi elsősorban versenysportolókkal, élsportolókkal dolgozunk. A laborvezetőnk Dr. Petrekanits Máté, immár 30 éve végez sport antropometriai (testalkat) vizsgálatokat gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Ha egyszerűen szeretném megfogalmazni, akkor ez az a vizsgálat ami segít kiszűrni, hogy ki a tehetséges egy adott sportágban. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy Máté a legtapasztaltabb hazai szakember a témában. Sokszor már számítógépes analízisre sincs szüksége, hisz a 30 év tapasztalata alapján már szemre meg tudja állapítani, hogy ki milyen alkat, nagy valószínűség szerint melyik sportág számára a legideálisabb. Ezt többen tudják is, így sok gyermek és fiatal sportoló fordul meg nálunk a szüleivel. A többi ügyfél úgy esik be hozzánk, hogy történik vele valami sportolás közben, mondjuk rosszul lesz. Ezekben a páciensekben megfigyelhető egyfajta értetlenség, hogy fizikailag jó állapotban lévő felnőttként, sportolóként, hogyan fordulhat elő velük bármiféle egészségügyi probléma. Aki felelős sportoló, az nem legyint az ilyen helyzetekre, hanem felkeres minket és utánajár az okoknak. Ők a kisebb rész. Nagyjából így néz ki az ügyfélkörünk.

Ezzel azt akarod mondani, hogy gyakorlatilag alig van olyan amatőr sportoló aki egy megelőző, átfogó kivizsgálás céljából felkeresne titeket csak azért, hogy megtudja mennyire terhelheti magát edzés közben? 

Ilyenből nagyon kevés van. Ez lenne a normális, de az emberek java része úgy gondolja, hogy az ő kis sportolását nem kell ennyire tudományosan csinálni. Ennek persze ellentmond, hogy számos amatőr sportoló, többek között futó, komoly edzésmunkát végez a szervezete terhelhetőségének ismerete nélkül. Azt gondolják, hogy nem olyan nagy ügy az a futás, hisz ezrek futnak maratont, csak akarni kell. Szokták is mondani, hogy:”majd megállok, ha kifogyok a szuszból”.

 „Minden fejben dől el”. 

Nálunk a laborban sokkal többször hangzik el az a mondat, hogy: „A győzelem 90%-ban genetika”. 

Amatőr futóként nyilván senki sem az olimpiai kvótáért hajt, de azért egy önmagához mért jó eredmény sokakat motivál. Milyen vizsgálatok során derül fény arra, hogy ki mire hivatott a futásban, milyen terhelés mellett kellene edzenie, milyen célokról álmodozhat egyáltalán?

Van nálunk egy alapvizsgálati csomag, amit nem azért alakítottunk ki, hogy eladjunk minden felesleges dolgot a sportolóknak, hanem azért mert ez a csomag tartalmaz minden olyan fontos felmérést, melyeket feltétlenül szükséges elvégezni a teljes kép megismeréséhez. A sport atropometriás mérést megcsináljuk mindenkinél. Ekkor felmérjük a test adottságait, megmérjük az ízületi vastagságot, a mellkaskosár mélység, szélességét, a felső és alsótest méreteit, a bőrredőt, valamint a test több pontját, és ebből állapítjuk meg, hogy milyen az illető szomatotípusa (alkati típusa). Sokszor ez már szemmel is látszik és bizony kiderülhet valakiről, hogy számára mondjuk nem a futás a legalkalmasabb sport. Tipikusan nem javasolt a futás a nagy darab, zömök, hízékony alkatú embereknek, az úgynevezett az endomof típusnak. Aki ilyen típusba tartozik és még túlsúlya is van, a futás során tönkreteheti az ízületeit, de nem csak azt, hanem a szívét és a keringési rendszerét is. Ilyen alkati tulajdonságokkal a kerékpározás egy sokkal idálisabb mozgásforma. Hogy ezt az illető elfogadja-e  vagy sem, az már az ő dolga. Persze fel lehet készülni a maratonra ilyen alkattal is, de ez nem feltétlen egészséges.

 

Azért ez sokkoló hír!

Igen, ezt tapasztaljuk a laborban is. Sokan nem keresik fel a laborokat, nem ismerik a testüket és amikor beesnek hozzánk, bizony sokkoló lehet egy ilyen információval szembesülni. Természetesen heti háromszor 30 percet bárki futhat. Az nem mindegy, hogy milyen sportág alkotja a testedzés fő egységét. 10 vagy 15 évre előre kell gondolkodni, mert a problémák nem rövidtávon, hanem később jelentkeznek majd.

Milyen vizsgálatok javasoltak még?

Az antropometria után következnek a nyugalmi vizsgálatok. Ide tartozik az EKG, mely a rejtett szív hibákat mutaja meg. A laborunk professzora végez agyhullám mérést is. Ennek a bonyolult változata a kórházi EEG, amikor ezer tappancs van a vizsgált alany fején. Mi a két legkönnyebben mérhető hullámot mérjük, az alfát és a thétát. Ez azt mutatja meg, hogy ki mennyire tud koncentrálni, mennyire tud ott lenni fejben egy versenyen, mennyire stresszes, mennyire képes a gyors reakcióra. Ez bizonyos sportágaknál nagyon fontos. Egy maratoni futásnál például sokat számít, hogy a végén mire képes a sportoló vagy egy adott holtpontot hogyan tud rendezni a fejében.

|
Az élboly hasonló szomatotípus jegyeit mutatja.

 

Mi minden kell még a teljes kép megismeréséhez?

Megnézzük a HRV-t (szívfrekvencia változékonyság, RR csúcsok közti különbségek) nyugalmi helyzetben. Már ez is sokat elárul az illető kimerültségéről, a pszichés-, valamint az izomzati állapotáról. A HRV-ből tehát általánosságban meghatározható, hogy az illető milyen állapotban van, edzetlen, esetleg túledzett-e. Van még egy arteirográfos érrugalmasság mérésünk is, mely során a pulzushullám terjedési sebességét mérjük. Ez egy nagyon hasznos kiegészítő mérés a HRV megfigyelése mellé. Ha valami nem stimmel a HRV alapján vagy az EKG-n, akkor ennek a mérésnek a segítségével megnézzük, hogy van-e ennek genetikai oka. Az ér állapota genetikailag meghatározott, de abból is adódhat, ha valaki túl sok erőedzést végez (cross tréning, konditermi edzés) a futás mellett. A túlzott erősítés az artériák erejét is rugalmatlanná teszi, ami aztán a pulzusreakciókban is megmutatkozik.Meg kell hozni a döntést, és ebben mi is segítünk, hogy a futás vagy az erősport lesz-e a testmozgás fő része. Az arteirográfos mérésből még az is kiderül, hogy kinek mennyire szabad felpörgetnie a pulzusát. Minél rugalmatlanabbak az artériák, annál kevésbé szabad a pulzust felpörgetni, annak ellenére, hogy az illető adott esetben még bírná szusszal. 

A terheléses rész mikor következik?

Ha nincs nagy probléma ami a terhelésre veszélyt jelent, akkor állítjuk fel a vizsgált személyt a futópadra. Bizony előfordul, már, hogy valaki fel sem került a szalagra. Ha valakinek a szervezetében van egy gyulladás, akkor biztosan nem futtatjuk, hisz olyan túlterhelést generálhat magának amiből aztán hetekig vagy hónapokig nem tudregenerálódni. Nagyon sokszor mérünk fiatalembereken túlfáradásra utaló jeleket vagy túlterheltség miatt extra systolékat. Ez az az érzés, amikor olyan nagyot dobban a szív. Ezekkel a tünetekkel nagyon meggondoljuk, hogy kit és hogyan terhelünk meg.

Ha valaki felkerül a futópadra, ott mi történik?

Következik a futóteszt, mely során az alanyra EKG-t és spirométert rögzítünk. Sokszor már nyugalmi helyzetben is látszik a ventillációs probléma, amire csak ráerősít a terheléses vizsgálat. Ha így is megcsinálja a tesztet az alany, akkor többnyire beigazolódik, hogy rossz a légzése, rosszul áramoltatja a levegőt a testében. A terheléses eredményekből látszik az is, hogy képes lesz e valaki igazán nagy teljesítményekre valaha.

De ez már genetika, nem?

Részben, de az okok között lehetnek rosszul beidegződött technikák is. Visszatérve a vizsgálatra, a sor végén még megnézzük a vérnyomást és a tejsavat mértékét is a vérben. Ezekből látjuk, hogy kibírta-e futni magát az illető. Vegetáriánusoknál megfigyeltük, hogy nem tudják kifutni magukat, mert nincs annyi energia, szénhidrát a szervezetben amivel az maximálisan tudnának dolgozni.

Pedig egyre divatosabb a futók között a vega étrend! 

Lehet valaki vegetáriánus, csak akkor nagyon kell érteni valakinek a táplálkozáshoz, és egyénre szabottan kell ezt végezni. Vega étkezés esetén már nincsenek általános receptek, akkor tényleg mindenkit le kell antropometriázni, szinte dekára megmondani, hogy mennyi izma van, mennyi csonjta, mennyi zsigere és ehhez mérten kell egyénre szabni a táplálékot. Pontosan kell tudni mennyi fehérjére, szénhidrátra, zsírra van szüksége a futónak. A komplettálásra is nagyon oda kell figyelni, fontos még a megfelelő táplálékkiegészítők kiválasztása, annak ismerete, hogy mi hogyan szívódik fel az egyén szervezetében. Ez egy borotvaélen táncolás.

Picit térjünk még vissza a terheléses vizsgálatra. Ha egyszer valaki elment egy ilyen vizsgálatra az elég vagy időnként érdemes azt megismételni?

Ha nincs semmi panasz, akkor évente érdemes az ismétlés. Ha nincs jelentős testalkat változás, akkor az antropometriát el lehet hagyni, viszont a nyugalmi és terheléses vizsgálatot érdemes megejteni minden látogatás alkalmával. Ha valaki amatőr szinten, de mégis komolyan versenyez, akkor minden nagy cél előtt, a felkészülés kezdetén érdemes a méréseket ismételni. Akiről már van anyagunk, azoknak sok esetben már csak egy nyugalmi ellenőrzésre kell eljönni és abból már gyönyörűen látjuk, hogy az illető milyen állapotban van.

Ha valaki mégsem jut el egy újabb kontrollra de van egy pulzusmérő órája akkor milyen jelek legyenek feltűnőek melyek alapján mégis indokolt egy ellenőrzés?

A pulzusmérő óra sok esetben jelzi ha bármilyen keringési probléma jelentkezik, de a pulzusmérő óra sem mindenható és ismerni kell hozzá az óra működését. Több olyan esetről is tudok, amikor a pulzusmérő óra használata során derült fény például aritmiára. Hogy egy egész konkrét példát említsek, egy maratonista ismerősöm, aki jól ismeri az óra használatát, úgy vette észre a fáradásból adódó problémáját, hogy az órája a megszokottól eltérő adatokat közvetített neki. Tehát ha az ember régóta használja az órát, és megtanulja, hogy miként is „működik” a pulzusa futás közben akkor észleli ha eltérés jelentkezik a megszokotthoz képest edzés közben. Ilyen esetben érdemes eljönni egy kontrollra.

Elképzelhető, hogy a Nike félmaratonon történt haláleset is elkerülhető lett volna, ha az illető figyeli a pulzusát?

Valószínűleg igen, de mint mondtam, az óra sem mindenható. Azért a Nike-hoz hasonló sportolással összefüggésbe hozható halálesetek akkor fordulhatnak elő, ha több negatív tényező egyszerre áll fenn, például ha van az illetőnek egy nem ismert szervi problémája, közben gyulladás van a szervezetében, plusz a terhelés is nagy, tehtát több negatív tényezó együttes hatása okozhat ilyen komoly végkimenetelű helyzeteket.

Hogyan lehet követni pulzusmérő órával a fejlődést vagy az esetleges túlfáradás jeleit hogyan lehet észlelni? 

Az ébredési pulzus nagyon sok mindenről árulkodik, ezért a sportolók szokták ezt nézni és ennek otthoni monitorozását én is javaslom. Ha az ébredési pulzus emelkedik, akkor az egy fontos jele a túlterheltségnek. Természetesen ha a mérést megelőző este kicsit tovább voltunk ébren vagy vitatkoztunk a férjünkkel, akkor annak lehetnek nyomai az ébredési pulzusban. Ha eleve volt egy nagy terhelése az illetőnek mondjuk egy intervall edzés, akkor a regenerációs folyamat részeként másnap természetes, hogy az ébredési pulzusa magasabb lesz. Aki rendszeresen ellenőrzi magát, az tudja, hogy például egy maraton után hány nap regenerációra van szüksége. Két vagy három nap alatt szokott regenerálódni egy edzett szervezet, ha ez az idő hosszabb, akkor megint csak túlterhelte magát az illető. Ahhoz hogy valaki részletes elemzést készítsen a pulzusgörbéje alapján, az óra által rögzített adatokat kell kinyerni. Vannak órák melyek erre nem alkalmasak, de a többség igen. Lehet kérni hozzáértő szakember segítségét is, aki egy egészen tudományos elemzést is képes elkészíteni ezek alapján. A laikusok úgy tudják ellenőrizni a szervezetük működését vagy fejlődését, hogy mondjuk havi gyakorisággal csinálnak maguknak standard teszteket. Ezeket a teszteket ugyanolyan körülmények, idő és terhelés mellett kell elvégezni. Egy egyenletes intenzitású teszben, egyenletes pulzust illik produkálni. Ha a pulzus ingadozik ugyanannál a tempónál, akkor annak oka van, mert egyenletes tempó és sík terep mellett ez abnormális.

A futóközösségekben sokszor hasonlítják össze az emberek egymással a pulzusértéküket, felteszik a kérdést, neked mi a max pulzusod. Mennyire helyesek ezek a kérdések?

A magas pulzus egy teljesen viszonylagos dolog. Olyan mintha a tojást hasonlítanánk össze a kalapáccsal. A magas maximális pulzus az egyrészt genetikai kérdés, függ attól, hogy miként edzett az illető az elmúlt években -trenírozta-e magát, hogy felpörgesse a pulzusát, vagy a hosszú távú állóképességi sportokat nyomta ahol alacsonyabb pulzuson dolgoznak a sportolók -, nagyon sok mindentől függ ez a dolog. Aki fel tudja pörgetni a pulzusát, az valószínűleg egy gyors rosttípusú ember. Egy lassú rosttípusú ember nem valószínű, hogy erre képes, illetve kevéssé valószínű, hogy ezt éveken át tudja majd csinálni. A pulzus rengeteg dologtól függ, például attól is, hogy mekkora az alany szívmérete, milyen az izomtömege, milyen a keringése. Ha valakinek nagyon jó, nagyon dinamikus a keringése, az fel tudja pörgetni a szívét, akinek lassabb a keringése, annak soha nem lesz olyan magas a pulzusa. Ennek annyira sokféle összetevője van, hogy ezeken nem is lehet egy lapon kezelni. Pulzus alapon senki sem lesz jobb vagy rosszabb futó. Az alkati adottság sokat számít és még nagyon sok minden más is.

Akkor mégis milyen az ideális hosszútávfutó?

Rá kell nézni a maratoni befutó élmezőnyére, ők a testalkatilag ideális sportolók a hosszútávfutásban. Mindenképpen vékony csontozatú, szálkás testalkatú, nem hízékony, közepes vagy alacsony testmagasságú sportolók akiknek egyéb adottságaik is ideálisak a hosszútávfutáshoz.

Edit, köszi szépen az információkat. Azt gondolom ez nagyon hasznos volt. Nincs mese, a legjobb ha mindenki tisztába kerül adottságaival és olyan célokat és álmokat tűz ki maga elé melyek valóban az egészségét szolgálják és nem egy komolyabb sérülés előszobájába vezetnek. Objektív információk alapján lehet dönteni, hogy merre tovább és innen már valóban csak fejben dőlnek el a dolgok. Menni fog?

Jó futást

Györgyi