Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

„Kifutom magamból a feszültséget”

Váczi Eszter

Váczi Eszter gyűjteményéből | "2016-ban az Élelmiszerbank futónagyköveteként teljesítettem a balatonfüredi félmaratont."

Interjú Váczi Eszter énekesnővel futásról, célokról, motivációról.

Kétgyermekes anya, elismert dzsesszénekesnő és ami a futást illeti, sok szempontból igazi profi! Váczi Eszter azt állítja, hogy a sport számára a családja és a hivatása mellett mindig „csak” egy szép passzió marad, amely segít neki néha kicsit kiszakadni a mindennapok verklijéből. Mégis: a futással kapcsolatos terveit igazán komolyan veszi, elismerésre méltó kitartással és hozzáállással dolgozik az álmai megvalósításáért!

 

 

Amikor az interjúnk időpontját egyeztettük, megemlítetted, hogy egy versenyre készülsz. Milyen megmérettetésről van szó?

Valóban edzek egy versenyre, de egyelőre még nem szeretnék róla túl sokat beszélni. Egyszerűen azért, mert ezekért a célokért az ember rengeteget dolgozik, időt és energiát tesz bele, de mindig akadhat egy olyan esemény, külső körülmény, ami miatt a terv nem valósulhat meg... Ezért inkább óvatosan beszélek ezekről az álmokról. Éppen egy évvel ezelőtt februárban megműtötték az egyik térdemet, aztán fél évre rá a másikat is... Pont akkor, amikor már szerettem volna aktívan visszatérni a futáshoz, és amikor már a maratoni terv lebegett a lelki szemeim előtt. Tehát megtapasztaltam, milyen az, amikor egészen egyszerűen rajtam kívülálló okok miatt dugába dőlnek az elképzeléseim.

Eszter élete első maratonját 2017. áprilisában futotta Bécsben.

Akkor tulajdonképpen most babonából nem beszélsz erről.

Így is fogalmazhatunk. Egyrészt babona, de azért van benne ráció is! Ráadásul egy hosszú távra való felkészülés jelentős időbefektetéssel jár, és az én esetemben, akinek családja van, és nem vagyok már igazán fiatal sem, bele kell kalkulálni például a gyerekeim esetleges betegségét, egy sérülés lehetőségét, meg csomó olyan helyzetet, ami egy huszárvágással keresztülhúzza az eredeti terveket. Tehát úgy élem meg, hogy minden hét, amit az előre felépített, kitalált edzésterv szerint meg tudok csinálni, az nekem boldogság. És amikor a felkészülési időszak végén teljesíteni tudom azt a versenyt, amit célul tűztem ki, az még nagyobb boldogság. Most egyelőre az a legfontosabb számomra, hogy sérülésmentesen stabilizálni tudjam azt a kondíciót, amire feltornáztam magam az augusztusi műtétem óta, és hogy visszanyerjem a maratonra képes formám. Nyilván ezzel most elárultam a versenyvágyamat is, na de ennél részletesebben erről még tényleg nem merek mesélni! (Mosolyog.)

Az énekesnő

● 2001-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-ének tanszakán szerzett művész/tanári diplomát.

● A 90-es évek végén tagja volt a népszerű Jazz+Az formációnak Behumi Dorottyával, Kozma Orsolyával és Geszti Péterrel.

● A Váczi Eszter & Quartet 2002-ben alakult, első stúdióalbumuk, a Vissza hozzád platinalemez lett. Eszter szólóban és a zenekarral is rendszeresen fellép országszerte. A koncertek időpontjait megtalálod a vaczieszterquartet.hu-n!

Hogyan kezdődött a futással való kapcsolatod?

Az elmúlt években nagy divatja lett a futásnak, de én nem ennek a trendhullámnak köszönhetően vágtam bele, hanem sokkal korábban, még tinédzserkoromban ismerkedtem meg a sportággal. Sosem űztem semmilyen sportágat professzionális szinten. A futás is „magánakció” volt, és autodidakta módon csináltam. 15-16 éves korom körül kezdtem el futni, ez volt az a mozgásforma, amit igazán a magaménak éreztem. Édesapám hagyományozta rám, ő rendszeresen futott 5-12 kilométereket a pasaréti Vasas-pályán. Akkoriban még be lehetett lógni a kerítésen át a külső 500 méteres körre, én is ott róttam a kilométereket, és valahogy rákaptam az ízére. Aztán később mindig az életem adott menete határozta meg, hogy a futás milyen rendszerességgel volt jelen a hétköznapjaimban. Akadtak olyan periódusok, amikor kicsit visszaszorult, és volt, amikor aktívabbá vált. Aztán a húszas éveim második felében ébredt fel bennem az a vágy, hogy a távok tekintetében szeretnék továbblépni az addigi maximum 10-12 km-ről. Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne teljesíteni egy félmaratoni távot, amit edzés formájában meg is csináltam, majd beneveztem életem első versenyére is, 14 évvel ezelőtt. Mondhatnám, pokoli rosszul ment, de azért tisztességgel helyt álltam. Nem vette el a kedvem a futástól, sőt, sokat tanultam belőle!

Erre a versenyre már edzővel készültél?

Nem, akkoriban még nem volt edzőm. A félmaratonnál még nem éreztem azt, hogy szükségem lenne egy profi tréner segítségére, bármennyire is komoly távról beszélünk. A 21 km-t már önerőből, edzéseken is megcsináltam korábban, ezért úgy gondoltam, hogy menni fog egyedül is. Mindemellett azért sem merült fel bennem, hogy edzőt keressek, mert világéletemben magányos futó voltam. Pont az lényege az egésznek, hogy nekem a futás egy olyan kikapcsolódás, olyan meditatív állapot, ami közben nem szeretek kommunikálni másokkal, sokkal inkább magamra figyelek. Egyfajta „kiszállás” a hétköznapokból. Ilyenformán akkor még nem is ismerkedtem meg más futókkal, nem kerültem a szakértő futótársadalom közelébe.

 
Váczi Eszter gyűjteményéből
|
Eszter Jeruzsálemben is lefutotta a félmaratont.

A maratont mikor kezdted el tervezgetni?

Egy balatonfüredi félmaratonom után, ahol az Élelmiszerbank futónagyköveteként futottam. Ezt követően kezdtem el komolyabban elgondolkodni a maratonon, ami egy óriási álmom volt... Már akkoriban is a Margitszigeti Atlétikai Centrum pályáján edzettem, ahol belecsöppentem egy emberileg és futóeredmények szempontjából is nagyon klassz futóközegbe. Rajtuk keresztül, egész pontosan egy remek terep- és hosszútávfutó barátnőmön, Belus Fruzsin keresztül jutottam el Barát Gabriella edzőnőhöz, akivel azóta is együtt dolgozom. Vele készültem fel életem első maratonjára, a két évvel ezelőtti bécsi (VCM) versenyre.

Milyen volt ezúttal egy szakember útmutatásai alapján tréningezni?

Óriási a különbség! Olyan edzőt kerestem, aki figyelembe veszi azt, hogy kétgyerekes anya vagyok, és bizony a család bármikor felülírhatja, átalakíthatja az edzésprogramot. Azaz a futásra szánt idő szempontjából abból kell főznöm, ami éppen adatik. Gabi nem csak profi edző, de szintén kétgyerekes anyuka, tehát tökéletesen megérti a helyzetemet. Rengeteg hasznos információval ellátott, például azzal, hogy ha egy adott éjszakán nem jön össze az 5 óra alvás, akkor másnap ne induljak el futni, mert bizony léteznek olyan fontos regenerációs tényezők, amik egyszerűen nélkülözhetetlenek a hatékony edzésmunkához! Azaz ha éppen nem az előzetesen kitaláltaknak megfelelően jön ki a lépés, akkor mindig felül tudjuk írni az edzéstervet. Nagyon szeretek vele dolgozni! De hogy az első maratonom hogyan sikerült, az már más kérdés... Valójában semmi más célom nem volt Bécsben, mint hogy méltósággal teljesítsem a távot anélkül, hogy beájulnék a célba. Mivel nem volt maratoni tapasztalatom, a biztonság kedvéért iszonyatosan lassan futottam le az egészet, úgyhogy az időmmel nem is nagyon dicsekednék. (Nevet.) Viszont sem közben, sem utána kutyabajom se volt. Még a gyomrom sem rendetlenkedett, pedig nálam az az érzékeny pont! Persze, elfáradtam, és aznap még sajgott mindenem, de másnap már nem tapasztaltam semmilyen eget verő problémát. És biztos vagyok benne, hogy ebben Gabinak oroszlánrésze volt!

Hogyan élted meg az első maratonodat?

A saját magammal szemben támasztott elvárásokat teljesítettem, erre büszke is vagyok. De a versenykörülmények nem voltak igazán ideálisak... Sőt, inkább rendkívül kellemetlennek. Két éve pont egy olyan áprilist írtunk, amikor rettenetesen rossz idő volt. Alapból úgy kezdődött az egész, hogy szintidő szerinti rajtzónákból indították a társaságot, 15.000 embert, és mire az én zónám nekivágott, addigra már 35 perce ácsorogtunk ott a jéghideg, metsző szélben. Az egész verseny alatt azt éreztem, hogy egyszerűen nem tudnak bemelegedni az izmaim. Volt olyan, hogy hirtelen kisütött a nap, aztán egy utcával később meg már esett a hó... Valójában az időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás bizonyult rettenetesen kimerítőnek. Az a baj ezeknél a hosszú távoknál, hogy egy idő után már a legkisebb inger is rendkívül zavaró tud lenni, és agyban nehéz felfogni, hogy ezt bizony feltehetően 42 kilométeren át bírni kell! Jobban szerettem volna szebb időjárást, és ezáltal kellemesebb élményekkel távozni. De persze az idő megszépíti az emléket, és örülök, hogy végigcsináltam, leküzdöttem, megoldottam, és sikerült alkalmazkodni a körülményekhez.

 

Hatékony segítség

– Ősz óta futok pulzusmérő órával, korábban egyáltalán nem használtam ilyesmit. Miután kísérleti jelleggel nézegettem a pulzusomat, és lehetőségem nyílt egy állapotfelmérésre is, az edzőm javaslatára elkezdtem pulzustartományok szerinti edzések alapján futni – meséli Eszter. – Egyelőre azt tapasztalom, hogy nagyon hasznos és építő módszer! Nincs feltöltve a telefonomra, és a laptopomon sem nézegetem állandóan a grafikonokat, egyszerűen csak elindítom az órát, és igyekszem figyelni, hogy az előírt pulzustartományban fussak. Igazán hatékony segítség!

Mint nőnek, mit ad a futás az életedhez?

Én soha nem az alakformálás miatt futottam, hanem kifejezetten azért, mert ez a sportág nagyon sokat segít a leterheltség feloldásában, bármennyire is furcsán hangzik ez. Igen, heti 4-5 alkalommal edzeni, adott esetben hosszúkat futni nem kevés munka, de ezek az alkalmak rengeteg energiával töltenek fel mentálisan! Az ember kiszakadhat az állandó verkliből, a hétköznapi teendők által generált stresszhelyzetekből, és végre kifuthatja magából a feszültséget. Érzem magamon, hogy például mennyivel türelmesebb vagyok délután, ha délelőtt volt lehetőségem futni. Nyilván az egészséggel kapcsolatos oldalát nézve is rengeteg előnnyel jár a futás, legyen szó akár a vérkeringésre, akár az állóképességre gyakorolt pozitív hatásáról, és még sorolhatnám. A futás nekem mint embernek tesz jót. A nőiséget én nem feltétlenül emelném ki, mert szerintem ennek nincs jelentősége.

 
Váczi Eszter gyűjteményéből
|
A félmaratonokra még profi edző segítsége nélkül készült

 

Számodra ebben a sportban mi a legnagyobb kihívás, illetve a legszebb pillanat?

A legnagyobb kihívás legyőzni a felmerülő akadályokat. Mondok egy egyszerű példát: amikor azt látod, hogy odakint havas eső esik, hideg van és fúj a szél, akkor ha valamit nem kívánsz, hát az a futás, adott esetben szombaton reggel 7-kor, amikor végre nem kellene felkelni, és együtt van a család... De mégis elindulsz, teljesíted az aznapi penzumot, és utána sokkal jobban érzed magad! Manapság előszeretettel hangoztatják: „Lépj ki a komfortzónádból!” Nem szeretem ezeket a közhelyes megfogalmazásokat, de itt tényleg arról van szó, hogy mikor a sporttal kapcsolatban kitolja az ember az ingerküszöbét, akkor azzal megtanul tűrni és türelmesnek lenni. Ezt pedig az élet egyéb területein is jól kamatoztathatja! A futás szépségét pedig pont az énekléshez tudnám hasonlítani. Tudod, létezik az euforikus boldogság, vagyis a boldogságnak az a néhány cseppje, amit az ember csak pár másodpercig él át. A futásnál és az éneklésnél is így van. Az esetek többségében küzdened kell, hiszen mindig a maximumot akarod nyújtani, holott adott esetben fáradt vagy, fáj a torkod, feszülten jöttél oda valami ostoba konfliktus miatt, amiről a közönség értelemszerűen nem szeretne tudni, sem érezni az előadáson... Aztán ritkán, de előfordul, hogy amikor éneklek, akkor olyan, mintha nem is énekelnék, hanem mintha egy külső hang futna át rajtam, ami egyszerűen csak áramlik magától... Én magam pedig csupán egy közvetítő vagyok a küldő és a hang között. Elképesztően euforikus állapot! A futásban is jöhet egy ilyen pillanat, amikor úgy érzem, mintha nem is én futnék, hanem valaki vagy valami más futtatja a testemet... Ritkán élem át, mert az edzések során inkább a kihívások, a nehézségek dominálnak, de amikor viszont megtapasztalom, az valami földöntúli érzés!

A falak és holtpontok ellen van bevált módszered?

Őszintén szólva eddigi egyetlen maratonom során nem tapasztaltam falat. Edzésen már előfordult, hogy elegem van, nem akarom… De akkor meg egyszerűen úgy kezeltem, hogy hát ez a futás van mára előírva, meg kell csinálni. Ennyi. (Nevet.) Nyilván ebben a helyzetben segíthet az is, hogy mostanában lett egy edzéstársam. Nekem, a magányos futónak. Profi futó, komoly múlttal, aki hihetetlenül önzetlenül segít haladnom az aktuálisan kijelölt úton. Neki köszönhetően az edzéseim minőségileg is sokat javultak. Nagyszerű kontroll és remek társaság, ami különösen nagy érték a hosszú futásoknál. De mindig az edzőm által megadottak alapján futunk!

Előfordul, hogy zenével futsz?

Soha! Pont a zeneiség miatt, amiben élek, a futóritmusom alkalmazkodna a zenéhez, amit pedig kifejezetten nem szeretnék. Szükségem van arra, hogy halljam a természet hangjait, neszeit, érzékeljem a saját lélegzetemet, és hogy maximálisan benne legyek a futásban. Ha zenét hallgatnék, a tökéletes kikapcsolódás, a meditatív állapot nem jöhetne létre.

Versenyezz te is!

Az Aldi Női Futógála hazánk legnagyobb női futóversenye. Akár a családdal, akár a legjobb barátnőddel váltóban, akár egyedül futnál, biztosan megtalálod a neked legkedvesebb távot a 2,5 km-től a 10 km-ig! A fantasztikus hangulat garantált, tehát ha egy felemelő élményekben gazdag megmérettetést keresel, akkor mindenképpen érdemes nevezned a május 19-i rendezvényre!