Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Az én első futóversenyem

Kezdők

Az első futóverseny tele van izgalommal, és még az örömkönnyek is kicsordulhatnak. (balról jobbra) Piroska, Johanna, Brigi és Judit mesélnek első futóversenyen szerzett élményeikről.

Négy nő, négy futótörténet, egy közös pont.

Az alábbi hölgyek teljesen máskor és más okból kezdtek el futni, egy valami mégis közös bennük. Mind a négyen a most Aldi Női Futógála néven ismert versenyen indultak először. Ők mesélnek most arról, hogy mi mindent köszönhetnek a futásnak, és milyen élményeket szereztek az első futóversenyen.

A futást talán elkezdeni a legnehezebb, mert le kell küzdeni a frusztrációkat és a kamaszkori rossz élményeket is.Elkezdeni semmit sem egyszerű

– Az első futással kapcsolatos kellemetlen emlékek között az iskolai Cooper-tesztek, "vízműkörök" és "Nemes-körök" szerepelnek, amiket  rendre képtelen voltam teljesíteni – kezdi a 32 éves Nagy-Schvarcz Johanna. – Mentem a többi lusta osztálytársammal virágot szedni a tornatanárunknak, hogy kettest kapjunk, és közben irigykedtem azokra a hosszúlábú, vékony lányokra, akik már rég beértek, vagy épp értetlenkedve bámultam rájuk, ha a sarokban duzzogtak, mert nem jött össze nekik a 3 kilométer 12 perc alatt – teszi hozzá a gyógypedagógus Johanna, akinek a gyerekkori tesiórás élményeit bizonyára sokan át tudják érezni. A kérdés már csak az, hogy hol vannak azok a bizonyos 3 kilométert 12 perc alatt „lekocogó” lányok? Nos, ők is közöttünk élnek ám: itt van például Károlyiné Szabó Piroska!

K. Szabó PIroska (balra), Nagy-Schvarcz Johanna (jobbra) - A futás elkezdeni a legnehezebb.

 

– Futni mindig is szerettem, gimisként atlétikaedzésekre jártam – emlékszik vissza az 57 éves, háromgyermekes édesanya. – De a rövid pályaversenyekhez nem bizonyultam elég gyorsnak, a mezei futásokon tudtam jobban teljesíteni.

Ám igazság szerint a legtöbben csak felnőttkorban keresnek valami egyszerű, olcsó, egyedül végezhető mozgásformát.

– Egy tavaszi napon véletlenül kerültem ki a futópályára, és ha már ott voltam, brahiból mentem egy-kört. Megtetszett! – állítja a legnagyobb természetességgel a 33 éves Lesják Brigitta, mintha ez az egész futás dolog valóban ilyen lazán menne mindenkinek.

A futásban az a jó, hogy a belefektetett energia mindig megtérül, a határ pedig csak a csillagos ég! Talán most még csak heti 2-3 edzés fér bele az idődbe, és a 3 km-rel is meggyűlik a bajod, de egy nap könnyen úgy járhatsz, mint Budai Judit:

– 10 kilométeres versennyel kezdtem, aztán meg sem álltam a maratonig, később pedig a Balatont is körbefutottam 4 és 3 fős csapatban – meséli az 56 esztendős hölgy.

A korral nőnek a távok

A Budapest Sportiroda és a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány felmérésében 1900 nő futó szokásait, motivációját mérték fel. A nők 60%-a heti 2-3 alkalommal indul neki futni. A 20 évesnél fiatalabbak bő 40%-a heti 10 kilométernél ritkán fut többet, ezzel szemben azoknak, akik már legalább 4 éve futnak, 15%-a fut heti 46 kilométernél többet. 

(balra) Budai Judit, (jobbra) Lesják Brigitta.

Téged bátorítani kell, vagy épp te vagy az, aki biztat?

Egyedül nekiindulni, róni a köröket, ott állni életedben először a rajtban nem egyszerű. Ha csak teheted, te is vigyél magaddal valakit, aki szívesen lefutja veled a távot. Ez lehet egy rokon, mint Brigi esetében, akinek az unokatesója meghallotta, hogy „szaladgál". Az unokatestvér, hogy ne egyedül induljon egy futóversenyen, benevezte Brigit is. Őt kicsit leverte a víz, de így muszáj volt tudatosan készülnie.

Vagy ahogy Judit csöppent bele az egészbe:

– Az első versenyemen egy barátnőm unszolására indultam el, aki nem akart egyedül részt venni a Női Futógála 10 km-es távján. Akkoriban még vidéken laktam, a pesti versenyek nagyon vonzónak tűntek számomra. Pedig még rendes futócipőm sem volt, egy fitneszcipőben teljesítettem a versenyt.

Hidd el, Judit, mindenki így kezdi! Kinyúlt tréningnadrágban, futócipő és minden extra felszerelés nélkül... Johanna például elég nehezen élte meg ezt a helyzetet az első versenyén.

– Már évek óta kocogtam itt-ott-amott, amikor olvastam valahol a Női Futógáláról, és beneveztem. Pedig még profi felszerelésem sem volt, valójában egy nevetséges leggingsben és kinyúlt trikóban jelentem meg, és a mezőny végén kullogtam.

 

Pedig az első verseny élménye igazi kuriózum, tényleg csak egyszer adatik meg az életben, mégis rengetegen izgulnak előtte.

Borzasztóan féltem, elhamarkodott döntésnek hittem a nevezést, mert 10 km az nagyon sok. Annyira izgultam, hogy hullámokban fogott el a rosszullét. Nézelődtem, mindenki profinak tűnt, én meg... Semminek sem tudtam a menetét: hogyan kell átvenni a rajtcsomagot, hogyan kell a chipet ellenőrizni? Azt mormoltam magamban, hogy csak fussam le valahogy – idézi fel Brigi a verseny előtti emlékeit. És hányan, de hányan mormolják ugyanezt, és küzdenek ugyanezekkel a démonokkal a rajtban ácsorogva.

 

Új barátok a futás által

A BSI és a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány 1900 megkérdezettje közül 40% arról számolt be, hogy a futás által új barátokat is szerzett.

Eső áztatta emlék: a 2011-es verseny

– Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon izgultam a verseny előtti napon, és ez azóta mit sem változott: minden megmérettetés előtt izgatottan kelek, és általában nyugtalanul is alszom, mintha vizsgára készülnék – árulja el Johanna. – Amikor odaértünk a  Margitszigetre, már gyülekeztek az emberek. Néhány bemelegítő gyakorlatot követően már a rajthoz igyekeztem, és alig vártam, hogy eldördüljön a startpisztoly… És nem sokkal ezután a mezőny teljesen elázott! Tényleg úgy esett, mintha dézsából öntötték volna... Nem volt rajtam napszemüveg, így az arcomba csapódó víz nagyjából a táv felénél szó szerint kimosta a kontaktlencsémet a szememből. Szóval innentől kezdve igyekeztem az előttem futókra hagyatkozni, és csak az járt a fejemben, hogy teljesítsem a távot. Bőrig ázva, izzadtan, csuromvizesen értem be a célba, és nagyon büszke voltam magamra. Azelőtt sosem futottam még ennyit egyhuzamban!

Mámoros pillanat

Minden, de tényleg minden kételyt elsöpör az a pillanat, amikor végre beérkezel a célba, és különösen felemelő érzés, ha olyan élményben lesz részed, mint Briginek.

A kisfiam ott várt rám. Sírtam. Azt hittem, a világ közepén állok. Mély nyomot hagyott bennem az egész, nem volt kérdés, hogy folytatom-e a futást, a versenyzést. 

Nem biztos, hogy a beérkezés pillanata azonnal meghozza a vágyott eufóriát, előfordul, hogy csak napokkal később vagy a felkészülés során kap el az a bizonyos érzés. Amikor azon veszed észre magad, hogy a mindennapok során a futás által egy kicsit több lettél. Ahogy Johanna fogalmaz:

– Megküzdöttem a komplexusaimmal, azzal a prekoncepcióval, hogy csak a vékony, izmos emberek járnak kondizni és futni. Nagyon jó érzés, hogy ma már én is elmondhatom, sportolok: én sem ezen a szinten kezdtem. A célba érkezés mind a mai napig óriási élmény, bármilyen távon indulok is.

Miben rejlik a verseny varázsa?

– Nagyon sok futó nem jár versenyre, mert úgy gondolják, felesleges, ha nem az olimpiai kvalifikáció a cél, akkor minek? Mert olyan energiákkal, élményekkel tölti fel az embert, és olyan erős önbizalmat ad, hogy néha talán mégsem árt. A versenyek szervezése általában igen magas színvonalú, így még a szurkolók számára is élvezhető – állítja Johanna.
– Kell-e annál több, mikor verseny közben hallom, hogy a fiam azt kiabálja: „Ott jön az én anyukám”? –  mondja Brigi. – Ő büszke, én meg elérzékenyülök...
 
Megfogott a futóverseny hangulata - mondja Judit.
 
– Megfogott a futóverseny hangulata, a közös készülődés, a rajt izgalma, aztán meg egyszerűen vitt magával a tömeg – emlékszik vissza Judit.
 
Piroskának jó volt látni, hogy mennyi nőt vonz ez a sport.
– Vidéken kicsit flúgosnak, kakukktojásnak számított az, aki a kisváros utcáin rótta a köröket. A versenyen a hangulat, a szurkolás, egymás biztatása hatalmas motivációt jelentett. Ahhoz képest, hogy az adott év elején kezdtem a futást, nagyon jó időt teljesítettem, elégedetten, feldobódva mentem haza. Mindegyik verseny hozott valami újat, tapasztalatokkal, barátokkal, élményekkel, gyönyörű tájak látványával gazdagodtam.

Mit ad a sport?

Briginek a futás az élete részévé vált.

– Fantasztikus érzés, amikor felismerem, hogy ezt is megtudtam csinálni. Sosem késő elkezdeni!

Juditnak az tetszett meg, hogy a friss levegőn lehet, és futás közben minden a helyére kerül a fejében, kitisztulnak a gondolatai. Ráadásul jól elfárad, és még a felesleges kilóktól is megszabadult.

– Úgy érzem, a futástól, futás által több lettem, és nem csak azért, mert a társadalom egy olyan szeletéhez tartozom, akik képesek egy bizonyos teljesítmény elérésére. Miért futok? Mert jól esik, és mert vannak céljaim, amiket szeretnék elérni. A futás a számokról is szól! Mindenkinek az az álma, hogy minél nagyobb távot megtegyen minél kevesebb idő alatt. Közben azt a nyavalyás pulzust is figyelni kell, és a szintkülönbség is számít. És mennyit fogytam, mennyit híztam a futástól? Mindegyik egy-egy szám, amely a bűvöletében tart, de mégis támpontot ad! – hangsúlyozza Johanna.

Jobban kezeled majd
a stresszt

A Budapest Sportiroda és 21 Nő az Egészségért Alapítvány felmérése szerint a nők 43%-a stresszoldási céllal húz először futócipőt. A 10 évnél régebben futó nők 61%-a saját bevallása szerint jobban kezeli a stresszt, amióta a futás az élete részét képezi.

A futásban nincsenek lehetetlenek vagy elérhetetlen célok. Piroska például csak kikapcsolódásképp, stresszlevezetésként, a gondolkodáshoz "használta" a futást, aztán a sport akkora sikerélményt adott neki, hogy eljutott a 100 km-ig, a 12 és 24 órás ultraversenyekig és a Rákóczi 110 teljesítéséig. Mottója: „Az eredmények csak rajtam múlnak.”

Érdemes elgondolkodni az 56 éves Judit szavain is:

– A futásnak köszönhetem a teljes életmódváltást, azt, hogy türelmesebb, egészségesebb vagyok kortársaimnál, tartom a formám és a ruhaméretemet, aktívan töltöm a szabadidőmet, fiatalosabban nézek ki. Az elmúlt tíz év alatt futottam pótcselekvésből, minél több megtett kilométerért, időeredményért, futottam kihívásból, segítve valakit, csapatban, buliból, örömből, keserűségből… A legtöbbször magammal versengve, a határaimat feszegetve.