A hegyek színes útjain Janek Noémi blogja
Írj nekünk

eL-távon a flow-ba - Naszály Trail

Naszály Trail…egy sáros cipő fotója dukálna ennek a versenynek a szemléltetéséhez, de sajnálatos módon ezt a hagyományt 2018 megtörte. Sebaj, a futók így is töretlen lelkesedéssel indultak neki a Naszály Trail pályájának, három különböző távon. Immáron ötödször (a nyári éjszakaival együtt hatodszor) tettem tiszteletem magam is itt és a nyárival együtt ötödször a korábbi „M”, most „L” távon. Sarat keresve is alig találhattunk, ami azért hiányzott az igazi "Naszály-életérzéshez". 

Nem titok, hogy a Naszály nekem szerelem és maga a verseny ezt a távot tekintve alapvetően is a kedvencem, mert gyönyörű ez a rész és a pályavezetés is kiváló – legalábbis nekem. Idén voltam olyan szerencsés, hogy a korábbi évek teljesítménye alapján (ez amolyan örök második versenyem) meghívásos alapon jöttem a „bajnokok bajnoka rangadóra" – ami végül sajnos a női mezőnyben nem került megrendezésre. A Naszály Trail-re külön hívás nélkül is eljöttem volna, ahogy jövőre is biztosan itt leszek (éjjel-nappal), mert egyszerűen van ebben a vidékben valami, ami magával ragad. Van egy hangulata az egésznek. Imádom a változatos utakat, szűkülő ösvényeket, rézsútos lejtéseket és persze a kemény mászásokat, a végén a függőhidat. Még a Gyadai-rét gazosát is megszerettem az évek alatt, pedig nem volt könnyű barátság a miénk.

Erre a versenyre úgy érkeztem, hogy flow-t akarok…pont mint egy évvel ezelőtt. Tavaly ez volt az év versenye nekem abból a szempontból, hogy minden passzolt…nagyon ritka dolog, hogy ennyire minden a helyén van egy versenyen és még a teljesítmény is vele együtt jön - érzet és hangulat 10/10 volt. Most is ilyet szerettem volna megélni, hiszen a versenyszezon végét járom lassanként, így már bőven belefér az ínyenckedés. Szóval úgy voltam vele, hogy tegyük oda magunkat így az év végén még egyszer – toljuk meg ezt a Naszályt úgy igazán, de élvezve minden percét. Új rajt-cél helyszín került a képbe idén, ami jó volt, mert kényelmesen elfértünk a tornateremben és meleg is volt bent. Viszont rossz volt, mert a réginek volt egy hangulata - az egész kirándulóközpontnak a kisvonattal, tanösvénnyel, vaddisznókkal. Ez hiányzott nekem kicsit a rajtnál/célnál, míg az utolsó 700 méteren vezető beton emelkedést valahogy szívesen mellőztem volna. 

A verseny hete nagyon nem kedvezett nekem mentálisan, mert teljesen kizsigereltek a hétköznapok gondjai. Aggódtam is kicsit a hét második felében, hogy lesz ez így jó? Szombaton aztán hatalmas lelkesedéssel keltem, alig vártam, hogy a Naszályra futhassak felfele. Na, most vasárnap reggel 6.30-kor ez a lelkesedés valahogy nem kelt fel velem együtt. Keltem, tettem a dolgom, készülődtem, indultunk, de mégsem volt meg az a hatalmas kedv, ami az ezt megelőző napot jellemezte. Hideg is volt, fáradt is voltam, valahogy azt éreztem, hogy ne már…futni kéne cirka 25km-ert? Fel a Naszályra…kétszer???Basszus…ilyen nincs. Csak ezt fussam meg és nem versenyzek ööö...egy darabig. 

Odaértünk Szendehelyre az iskolába, átvettük a rajtszámot - 112 - ami jó érzést keltett bennem, hiszen ez a szám a bűvös szám nekem 2019-re (erről majd később). Nem volt túl sok idő, így haladni kellett a dolgokkal. Rengeteg ismerős arc, köszöngetések – bár most végképp nem voltam „szociálisan” jelen, mert magamba fordulva hangolódtam az útra, terepre. Kis kocogás, amolyan bemelegítés-jeligével - az első pár méter bemelegítő mozzanata mindig meghatározó. Abból nagyjából le tudom szűrni, hogy aznap versenyképes vagyok-e vagy vegetálni fogok végig. Amint elindultam a lejtőn úgy éreztem, megérkeztem. Itt vagyok drága Naszály! Megjöttem!

Bár az évet még nem zárom, hisz a Sasfészek Vertikálon tiszteletem teszem szombaton, de előzetesen azt mondhatom, hogy fantasztikus futóévet zárhatok 2018-ban.

Jó érzés azt is megélni, hogy ha kell, akkor egy dinamikus vertikál 6km...ha kell, akkor egy erős 25km….ha kell, akkor egy kemény 88km. Minden túlzás nélkül mondhatom, ez olyanfajta erőt és keménységet ad, ami azt az érzést növeli, hogy a lehetetlen nem létezik...minden csupán kemény munka, alázat, türelem, önfegyelem és soha véget nem erő küzdelem a cél eléréséhez.