Saját ösvényen Nagy Sára blogja
Írj nekünk

Szénás kör–új kihívás a Budai- és Pilis-hegységben

A héten elromlott a mosogatógép, szerelő szerint menthetetlen. Úszik a konyha. Elromlott a vécétartály. Úszik a fürdőszoba. Nagyjából összetörlöm a vizet, nem, ezt most nem akarom. Inkább kimegyek és az új szegélynyíróval levágom a csalánt az udvarban. (Amit a héten már vissza kellett vinni a boltba hiányzó alkatrész miatt.) Fél métert se nyírok vele, elromlik. „Kellemesen” tele feszültséggel éreztem, hogy szenvedélybetegségembe kell fojtanom a dolgot: ekkor döntöttem el, hogy másnap lefutom a Szénás kört. 31 km. Pont elég lesz erre a célra. 1,5 hét múlva Zugspitz Ultratrail (63 km-s táv), egy laza 31 kilis táv ezen a szép körön még éppen belefér utolsó hosszabb futásnak. Aztán másnap a Szénás körön, amikor az ömlő esőben a zöld sávon épp Telki határában voltam Nagykovácsi helyett, közel 10 km pluszt téve a távba, ráeszmélve, hogy emiatt valószínűleg az 5 órás futó szintidőből is kicsúszok… hát az minden volt, csak nem feszültséglevezetés.

…de aztán pár óra elteltével 4 óra 59 perces – futó szintidőn belüli teljesítéssel, új felszerelt vécétartállyal, új mosogatógép kiválasztását követően elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy már megint minden a legnagyobb rendben van. A csalán az udvarban? A Szénás körön a csalánban gázolva épp megállapítottam, hogy elértünk az idei szezon azon pontjához, hogy már immunis vagyok a csípésére. Majd kiszedem kézzel az udvarban.

A kiegészített egyedi Szénás-kör és az eredeti...

 

 

A Szénás kör egy új kihívás a Budai- és Pilis-hegységben. Nincs kitűzött rajt, mindenki egyénileg, az általa megválasztott időpontban indulhat és teljesítheti, futva vagy gyalogolva a 31 ill. 75 km-s távot. A Kör az ellenőrző pontokon kihelyezett QR-kódok leolvasásával teljesíthető.
(Forrás: www.szenaskor.hu)

 

A bosszús napok dolgai kezdenek feledésbe merülni, ahogy szerda este pakolom össze a futózsákot. Egy szimpla csütörtök, hétköznap reggel és én megyek egy hosszút futni Bájossal, a vizslámmal. A megfizethetetlen előny, amit a klasszikus irodai munka otthagyása jelent. Első hét. Akkor ezt is ünnepeljük. Mikor másnap reggel 8-kor elindultam a körön, az „édes szabadságérzés” kilométerről kilométerre csak fokozódott. Teljesen egyedül vagyok a hegyen. Visznek a lábaim, bár héten belül volt már 10-15-20 kilis futásom is, még előző nap is keményebben mentem, de nem kell rápihennem egy 30-as körre, mert már megy. Lazák és könnyűek a lábaim. Imádom az érzést. Az útvonalról „hülyebiztos” leírás van, ami persze nem „Sára-biztos”. Versenyeken a szalagozott pályán is képes vagyok eltévedni, lehet nálam bármilyen leírás, tudtam, hogy hiába fogok figyelni, jön a flow vagy egy cuki virág és máris benézek egy kanyart. De hogy a rajtot követő 1 kilin belül, Solymár határában, az abszolút hazai pályán már bénázok, na ezen még én is meglepődtem… Ja, hogy le kell térni a zöld sávról. Meglepő. „Nagyon nem volt egyértelmű” a leírás ugye: „Az út végén ismét jobbra fordulva menj tovább, 150 méter múlva a ZÖLD sáv letér balra, de Te menj tovább egyenesen.” Szóval ilyen, amikor „hülyebiztos”, de nem „Sára-biztos”. Kikérem magamnak, nem egyenes volt, kicsit jobbra tartott. Mindegy. Sárga sáv. Hazai terep, hétköznapi edzőkör. Budaliget, Remeteszőlős. Még mindig csodálatos a kék sáv útvonal.

 

Első QR-kódos ellenőrzőpont pipa. Nem egy ütős tempó, de itinert bújva (és közben néha bénázva) vállalható. Át Nagykovácsi úton, piros kereszt, piros sáv, Vörös-pocsolya, piros háromszög. Itt már tényleg ciki lenne eltévedni, annyiszor futottam már erre. Rendben meg is érkezek az ellenőrzőpontra. Fel zöld háromszög, irány a Nagy-Kopasz. Hehe, pár hete bringával kiköptem a tüdőm itt, most szépen kocogok fel alacsony pulzussal. Hiába, futás az én pályám. (Megfogadtam, hogy nyáron bringával is szépen edzek, muszáj annyit javulnom, hogy Tamás is sportértékkel élvezze a közös bringázást. :)) A Nagy-Kopaszra érve a párás meleg levegő kezdett lehűlni, elkezdett csöpögni az eső. Kiváló futóidő lett. Itt kezdtem baromira élvezni a futást. Jó tempóban mentem le a hegyről, irány Nagykovácsi. Elkezdett jobban esni, így inkább elő se vettem az itinert, minek, tudom az utat! Ezerszer jöttem már erre bringával, futva. Emlékszem a leírásra is: zöld sáv. Meg is látom. Mi? Hogy mégse egyből lemegy a zöld sáv, hanem tesz egy kanyart még az erdőben? Úgy fordultam rá, mint aki először jár erre. …és itt jön az, amit nem tudok megmagyarázni. Mert nincs rá magyarázat. Eső egyre jobban esik. Egyedül vagyok. Eszméletlen jó esős erdei illatok, mesés hangulat az erdőben és futok és futok. Könnyedén, szuper tempóban. Egy baj volt csak ezzel: pont az ellenkező irányba. Az Anna-vadászlakra (Telki közelében) döbbenten csodálkoztam rá – amit egy igazi szívből jövő káromkodássorozat követett. Szidtam mindenkit. Azt, hogy mennyire őszintén dühös voltam, az érzelem-indikátor vizsla mutatta, aki 5 métert eltávolodva tőlem lesütött szemmel, behúzott farokkal idegesen száját nyalogatva várta, hogy mi lesz. :) De aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy ezt én csesztem el, de nagyon. Aztán persze mint a mesékben: itt kezdett el a legjobban ömleni az eső. Térképet elővenni fedezékbe vonultam. Most már megnézem, nem bízom a véletlenre. Remek, sok szép plusz kilit gyűjtöttem. Irány vissza. Kezdett neccessé válni az 5 órás szintidőn belüli teljesítés. Mindegy, menjünk. Nagykovácsi. Kék kút. Vizslaitatás, mehet tovább. Fel sárga. Ismerem. Aha. Na nem, nézzük a jelet, mert már nem bízok magamban. Nincs jel. Mi? Jó, még megyek 100-200 métert. Miért nincs jel??? Jól van, jó úton vagyok, ismerős. Na persze… Nem, Sárácska, elég volt a bénázásból, menjünk vissza az utolsó festett jelöléshez, tuti megint elnéztem. Vissza. Ok, itt a jel. Elmentem jobbra, elmentem balra. Sehol nincs jel. Jó, akkor vissza az eredeti útra, nem érdekel. Végül ott lesz a sárga sáv felfestve. Elegem van. Mindenből. Mégis mit keresek itt a szakadó esőben? Minek menjek fel még a Nagy-Szénásra? Bőrig áztam, béna vagyok ehhez az itiner szerinti futáshoz. Esélytelen már beérni futós szintidőn belül. Majd ott lesz a nevem mellett, hogy „gyalog teljesítve”. Remek motiváció… Aztán valahonnan a semmiből élesen belémnyilalt valami. Tegnap írt Imola, ő is jön Zugspitz-re. Meg hogy példát mutatok neki. Mert minimál frissítéssel futok, és úgyse működik sokszor a rendszer, míg neki „csak az agyával kell megküzdeni.” Elszégyelltem magam. Olyan tökéletesen működik a frissítésem, hogy kívánni nem tudok jobbat. Reggel még indulás előtt megettem egy Hammer bart, ami olyan energiát adott, hogy ketté akartam harapni a hegyet. Óránként elrágtam fél/1 db Solids tablettát, mellé ment a sótabletta. Tökéletesen tette a dolgát minden sejtem. Semmi bajom nincs, csak az agyam kattant be. Hát, köszönöm Imola innen is! Ha nem írsz előző este, lehet, hogy nem tudatosul, hogy mekkora hisztit vágtam le az erdő közepén. Ránéztem az órára, képzeletben felkentem a harci festést és hangosan kimondtam: igen, közel plusz 10 kilit tettem a távba, szakad az eső, de én akkor is megpróbálom az 5 órán belüli teljesítést. Zugspitz előtt laza 30? Fenéket! Nyomjuk meg. Jött az adrenalin, a versenyláz, eltökélten a cél teljesítésének vágya. Mire jó? Semmire. Magamnak. Bár ugyanazt a „befutócsomagot” kapja az 5 órán belüli futó teljesítő mint a 9 órán belüli gyalogos, de hogy a nevem mellett az legyen, hogy „gyalog teljesítve”? Na azt nem. Nagy-Szénás. Istenem, de gyönyörű! …és már az eső se esik úgy, épp csak csöpög. Na jó, itt picit belassítok, képtelen vagyok csak úgy átfutni a Nagy-Szénáson. De azért haladok. Ellenőrzőpont, QR-kód, pipa. Közben látom, hogy 10 perce hívtak a szervezők. Visszahívom Gergőt, nem érti, miért nem csekkoltam még be a ponton, hol voltam. Semmi, csak a szintidő 31 kilire nem volt kihívás, én inkább 40-et megyek. Nem. Egyszerűen béna vagyok. Minden nap a Budai-hegységben edzek és így is benézem az utat. Nincs magyarázat. Telefon elpakol és kalkulál. Ütős tempóval kell ledöngetnem a hegyről Nagykovácsiba, majd onnan át Solymárra, hogy meglegyen a szintidő. Kis esélyt láttam, hogy meglehet. De egy kis esélyt azért láttam, ez a lényeg. Botokat összecsuktam, arra hoztam, hogy szokjam őket Zugspitz-re, de most már nagyon zavartak. Akkor indulás! Egyszer még elő kellett venni az itinert, nagyon nem akartam benézni az utat, de egyébként próbáltam erős tempót tartani. Solymár, ránéztem Bájosra. Nem, pórázt elővenni stb, na erre nincs idő. „Bájos, lábnál fut! Légyszi, ügyesen!” Soha nem futott még ennyire tökéletesen lábnál, végig engem figyelve ilyen sok inger mellett. Érezte, hogy ez most komoly. :) Órára pillantok: 4:30-as utolsó kilit kell futni és akkor „bőven” megvan. Templom tér. Már csak 100 méter. Berobbanok a célba, QR-kód, célidő: 04:59:03… Minek siettem így? :) :) 31,1 km helyett 40,1 km. Gergő vár a célban. Igen, persze, jó volt még pár éve a Spar maraton meg a társai, de ilyet, hogy egy egyéni kihívás céljában ott várnak az éremmel, az egyedi meseszép hűtőmágnessel (személyre szabottan: lányt ábrázol ahogy a pocsolyában ugrál :)), Szénás-kör mézeskaláccsal, kuponokkal. Visszajövök-e? Még szép! Végre – talán – tudom az útvonalat, illene egy szép időt is futni végre! :)

 (Fotó: Szénás kör)