Saját ösvényen Nagy Sára blogja
Írj nekünk

Nagyszombati ünneplés

Nagyszombat reggel, ébresztőre ébredek 7 órakor. Ébresztőre? De fura, az ébresztő nálam csak „biztonsági” kellék, ha 6 óra után tervezek kelni, ugyanis legkésőbb 6-kor mindig felébredek. Nem értem, fáradt vagyok és semmi kedvem kikelni az ágyból. Reggelre egy órás futást terveztem, utána megyünk szülinapi buliba. Vajon tényleg fáradt vagyok és pihenőre van szükségem vagy ez csak szimpla lustaság, fűszerezve egy kis hisztivel, amit a kinti esős, saras, ködös takony idő miatt érzek? A héten (VTM Ultramaraton utáni regeneráció miatt) csak lazákat futottam, bár a lábaim kicsit merevek a tegnapi konditermi lábedzés után, de ez azért elég gyenge kifogás. Jó, ez sima lustaság, azt pedig illik legyőzni, irány futóruhát ölteni. Alvajáróként igyekszem futó kinézetűvé varázsolni magam, ajjajj ez így kevés lesz. Kell valami löket, éhgyomorra ez most esélytelen… Meg is van! Hammer Espresso zselé. Gyors energia koffeinnel. Ha ez nem segít rajtam, akkor semmi. Eddig versenyeken nem mertem kísérletezni vele, eddig max egy negyed adagot kóstoltam, tét nélküli edzésen meg sose jut eszembe. No, most jött el az ideje a koffeines zselének! Fél adag zselé után pár perc múlva már egész jó állapotban megyek ki az ajtón, de eldöntöttem, nem erőltetem, ami nem megy, fél órát futok és kész. Ilyen kis laza napnak is lennie kell. Felfutok Virágos-nyeregre meg vissza. Lépésről lépésre lazult a merev lábam, a zselé és a koffein vérré vált bennem, nem is olyan rossz ez ma, na. Egyre jobban belelazultam, csak mentem kellemesen. Szombat van és üres a hegy! Szombaton a szintút tele van, általában el is kerülöm, annyira zavaró tud lenni a „tömeg” már. Mi van???? Ez itt szintút túlsó vége??? Mi a fenét keresek itt? Annyira belazultam, hogy Virágos-nyereg után a tudatalattim vagy nem tudom mim rákanyarodott a szintútra, amit már végig is futottam, 6,5 kilinél járok. Hé! Ez ma megy! Mekkora hisztit toltam reggel magamnak. Pedig a sár se olyan vészesen nagy, az eső is kezd elállni, még ködös táj is egész hangulatos.

A hegyen még a köd is szép :)

 

Egész kellemes futóidő lesz még itt! Nincs sok időm, haladni is kellene, de azért még ennyi belefér: visszafutok a szintúton, aztán Csúcs-hegy kék sáv és megyek haza. Megettem a koffeines zselé másik felét és repültem tovább.

A tuti recept ha egy kis löket: koffenies zselé és egy energiabomba vizsla :)
 

Csúcs-hegyre érve a párás köd fölé emelkedtem, meleg napsütés fogadott. Nyakon vágott a párás meleg, de cserébe kárpótolt a látvány: méterről méterre más fények, a hullámvasút úton hol visszafutottam a ködbe, hol újra kibújtam belőle. Jaj már mindjárt itt is van a csúcs-hegyi elágazás, ne már, nem akarom, hogy vége legyen, egy kis kitérő még belefér, egyébként is úgy látom a felhők állásán, hogy a Kálvárián süt a nap. Újra kifutok a ködből, körülöttem egyre több odvas keltike, gondolkodás nélkül fordulok le jobbra kék-zöld sáv közös szakaszra. A vizslám is boldogan ugrándozva nyugtázza, hogy még nem haza felé megyünk. Befordulok a sárga sávra, gondoltam majd sárga háromszögön visszamegyek a gerincre és onnan haza. Na neeee már itt is van a sárga háromszög?? Nagyon haladni kellene már haza, de na, ennyi még belefér, egyébként is, a Kálvária Solymár felőli részén már biztos van egy csomó kökörcsin. A kedvenc tavaszi virágom, ami a Kálvárián tömegesen van. Nem kérdés, futok inkább tovább. Már rég nem a csuklómon lévő Suunto mutatja a helyes pulzust, az erdővel lüktetek együtt, az órára rá se nézek. Le végig a sárgán, Solymár felől a jelöletlenen megyek fel a Kálváriára. …és igen, csomó kökörcsin vár fent!

 

 

Nagyszombaton a párás levegőben teljesen megizzadva, boldog mámorban küzdöm fel magam a Kálváriára a keresztekhez. Nálam ez a húsvéti ünnep. No de most már tényleg haladni kell haza, végigrepülöm az utat még Virágos-nyeregig, majd ráfordulok a hazafelé vezető útra. Maximum 5 km-nek indult, 20,5 km lett a vége. Hogy edzettem nagyszombaton? Nem, nem edzés volt, viszont teljesen egyedül játszottam 2 órát a hegyen.