Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Lazulj el futás közben!

A futás nem csak a teljesítményről szól! Sőt! Jógaoktatónk elmeséli, hogyan tudod a futást örömforrássá, frissítő, kellemes elfoglaltsággá varázsolni.

Ha rendszeresen futsz, valószínűleg érezheted időnként, hogy a futómozgás idővel szinte automatikussá válik, futás után pedig szellemileg frissebb vagy, mint előtte. Nem feltétlenül fogalmazzuk meg magunknak, sokunknak mégis ez az állapot az egyik oka annak, hogy várjuk a következő alkalmat. Vajon mi történik ilyenkor?

Korábban ezt a jelenséget úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ultrafutás közben leáll a gondolkodás. Már korábban feltűnt, hogy az elme alapvető állapota az ugrálás, csapongás: egymás után merülnek fel a gondolatok, megállíthatatlanul. Az állandó aktivitás, „agyalás” állapotát gyerekkorom óta jól ismerem. Éveken át végzett kutatói, majd elemzői munkám arra épült, hogy minél hatékonyabban gondolkodjak. Persze nem csak rám érvényes ez. A szünet nélküli gondolkodáshoz rendszerint hozzájárul az életmódunk, minden nap számtalan elintézendő feladatot tartogat: munkahelyen, otthon, máshol, mindig tevékenykedünk, kezdeményezünk, vagy éppen reagálunk. Gyakran bele is fáradunk. Az is megeshet, hogy hosszasan szinte csak egy dolog foglalkoztat, semmi másra nem tudunk koncentrálni, lehet, hogy éppenséggel aggodalmak, nyomasztó gondolatok borítanak el. Ilyenkor legszívesebben elterelnénk a gondolatokat, vagy teljesen ki akarjuk kapcsolni az agyunk és megnyugodni, de ez nem sikerül. Lehetséges ez egyáltalán?

 

A jóga alapvetően saját magunk tapasztalati úton történő megismerésével foglalkozik: jógagyakorlás során szerzett élményeim segítettek megérteni, hogyan lehet befolyásolni az aktuális elmeállapotunkat. A jóga rendszerében nem csak az agyalás létezik, hanem többféle elmeállapotot különíthetünk el, aszerint, hogy mennyire fókuszált, esetleg csendes az elme. A jóga célja az elme irányítása. Az órákon először megtapasztaljuk az elme működését, majd fokozatosan olyan módszereket tanulunk, melyekkel finoman elkezdhetjük befolyásolni azt. Ezeket a gyakorlatokat nem csak a jógamatracon alkalmazhatjuk, hanem a mindennapokban is. Valójában nem feltétlenül kell jógáznod ahhoz, hogy különféle elmeállapotokat megtapasztalj.

A hosszú, egyenletes tempójú futás, amikor nem kell az óránkat, vagy az itinert nézegetnünk, a mozdulatok szintjén monoton és egyszerű tevékenység. Megeshet tehát, hogy bemelegítést követően, vagy talán valamivel később, eljutunk oda, hogy a futómozgás kivitelezésével nem kell foglalkoznunk, figyelmünk így másfelé fordul. Több dolog történhet ilyenkor. Az egyik az, hogy megfigyeljük a környezetünk tárgyait, eseményeit, de hosszan nem időzünk el ebben a megfigyelésben, hiszen észreveszünk valamit, de abban a pillanatban már tovább is lépünk – azaz futunk. Lehetséges, hogy egyszerre érzékeljük az erdő illatát, halljuk a madárcsicsergést és érezzük a napsugarak melegét a bőrünkön, de közben látjuk az ösvény előttünk kígyózó szakaszát. Képek, gondolatok, érzések sorakoznak egymás után, felmerülnek és alábukkannak, úgy áramlanak, mint a hullámok. Egyiknél sem ragadunk le, nem kezdjük értelmezni és véleményezni.

Ez egy pihentető állapot; a jóga kontemplációnak, szemlélődésnek nevezi. Ha jógázol, a gyakorlásban is érdemes törekedni a szemlélődésre: egy-egy testhelyzet kitartása közben végigpásztázhatod a tested és érzékelheted testrészeid állapotát. Ha már könnyen megy a gyakorlat, megteheted, hogy nem ragadsz le egyetlen ponton, hanem folyamatosan vezeted a figyelmed a testedben, néha pedig kiterjesztheted a teljes testre. Elkerülheted azt is, hogy belegondolj, és értékeld, mi történik éppen: hajlamosak vagyunk például örülni, ha valami épp jól sikerül és gondolatban megdorgálni magunkat, ha aznap éppen nem vagyunk eléggé hajlékonyak. Az elmeműködésről szerzett tapasztalatok alkalmazhatóak a futás magányában és ugyanígy a mindennapokban. Futás közben azonos módon működik a szemlélődés, mint a jógagyakorlásban. Érezheted, ahogy a talpad végiggördül a talajon, ahogy a mellkasod emelkedik és süllyed, ahogy a levegő megérinti az orrnyálkahártyát, ahogy a vádli összehúzódik és elernyed: a szemlélődés elterelheti a figyelmed akár a fáradságról is. Élvezheted a környezeted, az előre haladás élményét, ahelyett, hogy azon gondolkoznál, mennyi idő múlva állhatsz meg, vagy mikor éred el az emelkedő tetejét. Kipróbálhatod, milyen érzésekkel tölt el egyszerűen csak gyakorolni, egyszerűen csak lenni. Mindannyian, mindig választhatunk. Vajon a velünk történő eseményeket azonnal értékeljük és címkézzük? Vagy inkább minden érzékszervünkkel megfigyeljük és teljesen elfogadjuk azt, ami éppen van? A második megközelítés segíthet abban, hogy nyugodtabbá váljon a nap, intenzívebbé a pillanat.

További információk