Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A kisfiammal és a pocaklakómmal futok

Az első terheségem alatt is futottam, úgy, ahogyan jólesett. Most ismét babát várok, így babakocsival, és a pocaklakómmal futok.

2012 óta a futás az életem része. Van egy 1,5 éves kisfiam, és most ismét babát várok. E beszámoló írásakor a 33 hétben járok. Első terhességem alatt is sokáig futottam-kocogtam, és jelenleg is ugyanígy teszek. Szeretném veletek röviden megosztani a tapasztalataimat, és azt hogy várandósság alatt hogyan lehet örömmel futni, ha az valóban jólesik a kismamának. 

Az első várandósságom alatt is futottam 

Az első terhességem alatt a Margitszigeten róttam a köröket, és teljes mértékben az érzéseimre hagyatkoztam, hogy mikor és mennyit birok. Egészen a 36. hétig ment a futottam-kocogtam, de utána sem álltam le, jó nagyokat sétáltunk a férjemmel. Nekem rengeteget jelentett, hogy sportoltam. Végig jól éreztem magam a terhességem alatt, és hiszem, hogy ezt többek között a futásnak is köszönhettem. Az orvosom is mondta, hogy ha nem most kezdem a futást nyugodtan fussak, ameddig jólesik. Több kutatást és orvosi véleményt is olvastam arról, hogy  kifejezetten jót tesz a terhesség alatt a  sport.  Mentálisan is segített átlendülni azokon a pontokon, amikor úgy éreztem, hogy kezdek magamba fordulni, vagy amikor az anyasággal összefüggő kérdések foglalkoztattak. Hisz sokszor jártak olyan gondolatok a fejemben, hogy képes leszek-e mindarra, ami rám vár, vajon jól csinálom-e a dolgaimat a terhesség alatt. Futás közben csak magamra figyeltem, és a vélt gondjaim megszűntek.  Összeségében hálás voltam végig, hogy ilyen sokáig bírtam sportolni az első várandósságom alatt. A szép terhesség után, a szülés is simán ment. Olyannak éreztem mintha életem első maratonját futottam volna. Minden rendben volt, igen a végefelé azért gondolkoztam, hogy vajon mikor érünk célba, de az eredmény csodás, ami a mai napig is tart!

 

A kisfiam babakocsiban, a kistesó még a pocakomban. Így futunk most hármasban. 

Miután megszültem, alig vártam az első babakocsis futásokat a fiammal, és annyira belejöttünk, hogy vele futottam le az első félmaratonomat is, amit ő simán átaludt. ☺ A lényeg hogy lett egy állandó futópartnerem, aki kitűnő partner, ha futásról van szó, és azt hiszem edzőm is, mert sokszor ő is ürügy volt, hogy igen is folytassam a futást. A babakocsis futás neki is, és nekem is számos előnnyel jár. 

Mikor kiderült, hogy úton van a kistestvér, már előre tudtam, hogy ha fejben eldöntöm, akkor mindennek menni kell tovább a megszokott módon, így a futásnak is.  És ez így is történt, csak egy futás alkalmával most már hárman vagyunk. Az első trimeszterben 7-10 km-t is futottunk egy alkalommal, igaz a tempón lassítottam 7 perc/km. A második trimeszterben már csökkentettem a távon, 5-8km-t futottam alkalmanként,  a tempóm 7:30 perc/km volt, illetve az emelkedős részeken inkább sétáltam. Most, a harmadik trimeszterben, pedig minden egyes futásnak örülök ami összejön, így hármasban. Általában 4-6 km-t futok, és a tempót is úgy választom, hogy kényelmesnek érezzem. Azt sem bánom, ha a séta annyi mint a futás, a lényeg hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. 

Egy ideje már hármasban futunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bevált futós tippjeim terhesség idejére:

1. Aszfalt helyett igyekszem terepen futni vagy salakpályán.

2. A 3. trimeszternben már a lejtőkre is nagyon kell figyelni. Nálam többször előfordult, hogy akkor feszült jobban a pocakom, amikor lejtőn futottam. Utána már nem is ment  a futás. Úgy döntöttem, hogy a lejtőknél inkább a gyors sétát választom.

3. Ha úgy érzem bármikor, hogy nagyon feszül a hasam, akkor sétára váltok, majd kis idő után,  lassabb tempóval folytatom tovább a kocogást, de csak addig, amíg jól esik.