Vidd el anyát futni - Judit és Annamária

Vidd el anyát futni - Judit és Annamária

Annamária már 3 éve fut, eddig 2 félmaratont teljesített. A fiatal lány annyira megszerette a futást, hogy 63 éves anyukájával már a második közös futóversenyüket tudhatják maguk mögött. A 2016-os Női Futógála 10 kilométere után a Vivicittán 5 kilométert teljesítettek, májusban pedig megint 10 kilométeren állnak rajthoz.

hogyan került az életetekbe a futás?

Annamária: Három éve kezdtem el futni, először fogyókúrás céllal. Az első szigetkörömben (Margitsziget kör) több volt a gyaloglás, mint a futás. Az áttörés az volt, amikor sikerült először megállás nélkül körbefutnom a szigetet. Onnantól aztán egyre többet akartam. Tavaly futottam két félmaratont. Anyu életébe én hoztam be a futást, korábban tornázott, aerobikra, zumbára járt.

Judit, az édesanya: Egy éve kezdtem el futni. Tavaly Panni benevezett a 10 km-re. Ez még év elején volt, de nagyon megijedtem, hogy most mi lesz. Márciusban kezdtem el próbálkozni a futással és áprilisra már rendszeresen futottam. 

Hogy sikerült végül is a 10 km-es verseny?

Annamária: 7 km-ig együtt futottunk, de folyamatosan ott volt mögöttünk a busz. Mondta anyu, hogy hagyjam ott, majd ő felszáll a buszra. Ebben állapodtunk meg, begyorsítottam, aztán a célban kerestem anyát, a párom pedig mondta, hogy most futott be éppen. Sírva fakadtam, hogy végigtolta a 10 km-t, nem adta fel, és nem szállt buszra. Nagyobb eufória volt, mint amit a saját félmaratonjaimon éreztem.

Ezt is olvasd el! Anya-lánya fut I. Mónika és Laura

Miért gondoltad, hogy jót tenne anyukádnak a futás?

Annamária: Mert tudom, hogy jó kondiban van, viszont voltam vele pár csoportos órán és azt vettem észre, hogy azt nem csinálja tejles erőbedobással. Két éve körbetekertük a Balatont, ott is láttam, hogy jó az állóképessége. Végül tavaly kérdeztem tőle, hogy volna-e kedve futni. Ahogy elkezdte, a kilók szinte lezuhantak róla, és szerintem nagyon jót tesz a szívének is a mozgás. 

Judit, az édesanya: Gyerekkoromban sosem szerettem futni, nagyon utáltam, csak a Panni kedvéért kezdtem el. Egy fél évig mondogattam, hogy „de utálok futni”, kényszerítettem magam, mert az volt bennem, hogy ha nem megyek, akkor nem fog menni a 10-es. Aztán eltelt ez a fél év, és közben valahogy megszerettem az egészet.

Szoktatok együtt futni?

Annamária: Anyukám Kecskeméten lakik, én pedig Budapesten, ezért sajnos ritkán tudunk együtt futni,  de küldök neki edzéstervet, ha találok valami cikket, azt is át szoktam neki küldeni. Ő pedig elküldi, hogy éppen mennyit futott. Amikor Budapesten van anyu, akkor el szoktunk menni közösen futni a szigetre, olyankor tényleg együtt futunk, vagy azt csináljuk, hogy futok egy kört és visszafutok anyuhoz, aztán együtt fejezzük be az én edzésemet.

Akkor te készítetted fel anyukádat a 10 km-re?

Annamária: Igen, én mondtam neki, most mennyit és hogyan kéne futni.

Judit, az édesanya: Amikor készültem arra a bizonyos első 10 kilométerre, folyamatosan emelgettem a távot, de mindig addig, ameddig jól esett. Panna mondta, hogy mennyit menjek. Annyit futottam, hogy a futás végén úgy érezzem, még tudnék futni, ha kellene. Azért mégiscsak 61 éves voltam, amikor elkezdtem. Májusban lesz 6 éve, hogy volt egy nagy műtétem, 12 kemó és 8 sugár, de én a kemoterápia mellett is dolgoztam, tanítottam az iskolában a gyerekeket kémiára. Vegyészmérnök vagyok, a munkám soráni s mindig mozgok, sokat állok, képleteket írok a táblára. Amikor elmegyek futni, akkor teljesen kitisztul az agyam, kikapcsolok. 13 csoportot tanítok különféle kémiával kapcsolatos tárgyakra.

Annamária, te Mivel segíted az anyukádat versenyeken?

Annamária: A mostani Vivicittán ez az 5 km csupán a második közös versenyünk volt, de azért kialakult egyfajta rutin a közös versenyzésünkben. Mint legutóbb, most is én intéztem a nevezést. Anyu vonattal eljött már előző nap, este elmentünk vacsorázni, nálam aludt. Az egész verseny és az előzmények egy klassz kis programot adtak. Anyu most lesz 63 éves, a futás pedig komoly terhelés, ezért verseny közben inkább együtt haladunk, nem iszeretném őt egyedül hagyni. 41 perc alatt futottuk le az 5 km-t. Anyu nagyon ügyes, mert inkább lassabban futunk, de soha nem áll meg, nem gyalogol, végigkocogja.

Ezt is olvasd el! Futóverseny kisokos

"Én állítottam neki össze a zeneszámokat, hogy inspirálja. Verseny közben szoktam őt biztatni. Most is mondtam neki végig, hogy nagyon ügyesek vagyunk, nagyon jól megyünk. Futás közben mindig kérdezem tőle, hogy hogy van, mert aggódok is nagyon, hogy nehogy túl sok legyen neki. Hiába, hogy nekem nem megterhelő a tempó, lehet, hogy neki már sok. Az én szememben,  egészen kimeríthetetlen az ő energiaforrása, de tudom, hogy bár ez a kép él bennem az édesanyámról, attól még vannak neki határai, amire oda kell figyelnem."

Mit szól a család a közös hobbitokhoz? 

Annamária: A nagycsaládból nincs más, aki futna. Az én párom szokott futni, de inkább csak szurkolni jön ki a versenyekre.

Judit, az édesanya: A futásokat mindig kiteszem facebookra és a családom, a barátaim,  és tanítványaim is támogatnak.

Milyen érzés számotokra, hogy együtt futhattok?

Annamária: El nem tudom mondani, hogy mennyire büszke vagyok az anyukámra. Tavaly telt le az 5 év a mellrákja után. Most pedig itt tart, fut, mozog, mindent megtesz annak érdekében, hogy egészséges legyen. Motiváció és inspiráció számomra minden, amit tesz.

Judit, az édesanya:  Nagyon jó érzés. Eszembe sem jutott volna a futás, de annyira szeretem a gyerekemet, hogy miatta elkezdtem és mára pedig megszerettem a futást.

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Menczel Enikő
Így lettem félmaratonista

Az első félmaraton teljesítése fantasztikus érzés. A verseny utáni fáradtság elillan, és marad az önbizalom, motiváció, és energia. Ilyen ez a beszámoló is.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!