ULTRA - tekints be az ultrafutás világába

ULTRA - tekints be az ultrafutás világába

„Innen még 200 km, autóval is hosszú” – hangzik el a mondat az ULTRA című filmben, a 46. kilométernél, Simonyi Balázs a film rendezője, társproducere és egyik szereplője szájából. Az HBO Europe és a SpeakEasy közös produkciójának megértéséhez először meg kell értenünk, miről is szól a film kereteit adó Spartathlon. Egy verseny? Egy történet? Egy utazás? Egy esemény? Egy tradíció? Egy hosszú nap? Győzelem és bukás? Ebben az esetben inkább öt, ugyanis a film öt különböző futó történetét dolgozza fel.

A Spartathlon külső szemmel egy kemény ultrafutóverseny, szeptember végén pedig itthonról előszeretettel nézegetjük az eredményeket, latolgatjuk az esélyeket, követjük a magyar futókat jelző kis jeladókat a számítógépünkön. Azon felül, hogy kissé rezignáltan tudomásul vesszük reggel, hogy „ezek még mindig futnak”, érdemes végiggondolni, hogy ott és akkor emberek küzdenek önmagukkal.

Az ULTRA ezt az aspektusát dolgozza fel a Spartathlonnak. A film nem a hagyományos értelemben vett győztesekről szól. A élet adta karakterek nem egymással, csak és kizárólag önmagukkal, a körülményekkel, gondolataikkal és a távval küzdenek.

Ezt is olvasd el! Lubics Szilvia a Spartathlonról 

Amikor elkezdünk futni, általában egyértelmű motivációink vannak: fogyni szeretnénk, félmaratont futni, erősödni vagy kikapcsolódni, és sorolhatnám még. De amikor már ott tartasz, hogy ultrát futsz, nem fogod tudni megmondani, mi az ok.

„Minél többet futok, annál inkább szeretném tudni, miért” – mondja Gilles, a film egyik futója, aki ebben a mondatban számomra összefoglalta az ultrafutás miértjeit. Francoise, Gilles felesége és Angel anyukája szerint leginkább azért futunk, hogy „érezzük, hogy élünk”. Gilles egyébként igazi veterán (ő az egyetlen ember, aki eddig mind a 10 Ultrabalatont egyéniben teljesítette), aki megingathatatlan határozottsággal megy végig az úton.

A kiegyensúlyozott francia mellett végignézhetjük Balázs futását, aki előszeretettel szórakoztat minket az „ultrafutóan beteg” gondolataival. Vigyázz, mert néha az embernek a saját gondolatai is ijesztőek, Balázs pedig elénk tárja a legbelsőbb érzéseit, aktuális állapotait képileg és nyelvileg is. Ő maga azért kezdett el futni, mert volt egy depressziós korszaka, ezért egy decemberi napi cipőt húzott. Azt mondja, hogy a futás számára szabadság, ami eltünteti az emberek közötti különbségeket, hiszen „lehetsz hivatalnok, mérnök vagy filmes, együtt vagyunk senkik, […] mindenki célba akar élni Spártában”.

Másik magyar szereplőként a speciális helyzetben lévő Szabó Béla (Wojtek) küzdelmét kísérhetjük végig. Béla évi 8000-10 000 km lefutása mellett még soha nem teljesítette ezt a versenyt. Az ő kalandja azért különleges, mert 2015-ben a szervezők egy új szabály bevezetése miatt nem engedték az indulását az 5 sikertelen kísérlete miatt. Ő „privát Spartatlont” teljesít, a mezőny után indul el 2 teljes nappal, egyedül, felesége autós kíséretére bízva magát. Hogy célba ér-e, azt nem mondom meg!

Annett, az egyetlen női futókaraktere a filmnek, aki 2012-ben 4. helyen ért be a versenyen, egy családi tragédiát cipelve indul el az úton. Számomra az ő története az egyik legmegindítóbb, nagyon szívesen láttam volna belőle sokkal többet a filmben. Annett azért fut, hogy egyedül lehessen, nyugalmat érezzen, a futás segít rendszert találni a mindennapok zavarában és elégedettséggel tölti el. Annett nem hisztizik, meghoz egy döntést, amivel azonosulni tud. Ő az, aki senkinek nem akar bizonyítani, pedig tehetséges futó, élettársa szerint közel azonos tempóban képes végigmenni egy ilyen versenyen, ami lássuk be, fantasztikus. Motiváló személyisége leginkább annak köszönhető, hogy nem üldözi a győzelmet, nem ragaszkodik görcsösen a befejezéshez, hanem a saját biztonsága és egészsége érdekében képes lenne kimondani: "elég".  

Ezt is olvasd el! És neked mit ad a futás?

A film ötödik karaktere, Angel egy igazán szerethető figura. Nagyon erős érzelmekkel éli meg a futást, van nagyon mélyen és nagyon magasan a verseny alatt. Sőt, az egyik ponton azt mondják neki, hogy nem mehet tovább, teljesen összeomlik, majd kiderül, hogy még van pár perce a szintidőből, elindulhat. A kérdésemre, hogy mire gondolt ekkor, azt mondta: abban a pillanatban nem gondolkodtam, tudtam, hogy azonnal menni kell, ez egy játék, ahol néha nyerünk, néha veszítünk, én kaptam még egy lehetőséget. Már 80 km-nél tudtam, hogy nem fogom tudni befejezni a versenyt, de addig mentem, ameddig lehetett (101 km-nél már késve érkezett a ponthoz, kiállították), nem akartam feladni, a büszkeségem és a magamba vetett hit vitt előre”. Angel megható és egyszerre felemelő története bírt a legnagyobb motivációs hatással rám.

Az ULTRA a kreatív dokumentumfilmnek megfelelő gyönyörű képekkel kápráztat minket, miközben próbálja megmutatni az ultrafutás alatt megélt mélységeket és magasságokat. Ebben a filmben valódi embereket látsz, igazi érzelmeket élsz át a szereplőkkel együtt. Minden megtett kilométer újabb lelki mélységeket mutat meg egy futó életéből, egy ember életéből.

Ha pedig érdekel a futás, ülj fel a film intenzív érzelmi hullámvasútjára április 8-tól az HBO GO-n vagy 16-tól az HBO-n, és megtudod, miért nem unalmas az ultrafutás! Ráadásul a tervek szerint hamarosan a mozikban is látható lesz a film, de erről majd később beszámolunk!

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Menczel Enikő
Így lettem félmaratonista

Az első félmaraton teljesítése fantasztikus érzés. A verseny utáni fáradtság elillan, és marad az önbizalom, motiváció, és energia. Ilyen ez a beszámoló is.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!

Terepfutok, tehát vagyok

Futás

Csend, madárcsicsergés, csörgedező patak, falevelek zörgése. Ilyen pillanatokat minden terepfutó átélt. Szeretnél te is maximálisan kikapcsolódni, amikor futsz?