Újszülöttként alig adtak esélyt a túlélésre, most Spartathlont futott Edit

Újszülöttként alig adtak esélyt a túlélésre, most Spartathlont futott Edit

Huzsvay Edit matematikát tanít egy bajai gimnáziumban, idén pedig Spartathlont futott. Edit élete nem indult könnyen,  születése után többször is újraélesztették. A kitartó orvosi küzdelemnek köszönhetően Edit felnőtt, és bár mindig is szívbeteg gyermekként volt elkönyvelve, végül a futás bekúszott az életébe. Már háromszor teljesítette az Ultrabalatont (2015/ 7. hely, 2016/3. hely, 2017/2. hely), és idén második leggyorsabb magyar nőként érkezett célba a Spartathlonon, Maráz Zsuzsi után. 

Azt tudom rólad, hogy az orvosok nem sok esélyt adtak neked újszülöttként. Mi volt ennek az oka?

Gyenge szívvel születtem és háromszor is újra kellett éleszteni csecsemőként. A doktor úr meg is jegyezte édesanyámnak, hogy ez a lány valamiért nagyon szeretne élni, de még ezek után is azt mondta, hogy nem valószínű, hogy sokáig fokok élni, csupán órákat adott nekem. Azt tanácsolta a szüleimnek, hogy gyorsan kereszteljenek meg, hogy könnyebben el tudjanak engedni. A nevemet is úgy kaptam, hogy behívtak az utcáról egy ismeretlent, hogy legyen a keresztanyám, ő adta az Edit nevet. Miután megkereszteltek, stabilizálódott az állapotom. Onnantól kezdve csak kontrollokra kellett járnom, EKG-t és egyéb vizsgálatok csináltak. Mindig volt egy pici szívzörejem, ezért nem tanácsolták a szervezetet erősen igénybevevő sportokat, de teljes életet tudtam élni.

2017 Spartathlon - balra Vágó Bogi, jobbra Edit - úton Leonidasz szobrához.

Beteg gyerekként felnőni nem lehetett egyszerű, gondolom nagyon féltettek, óvtak is a szüleid mindentől.

Mindig el voltam tiltva a spotoktól, pedig nagyon szerettem volna. Édesanyám nagyon óvott a mozgástól, mert nem akarta, hogy rosszul legyek. Én úgy éreztem, hogy mozgékony vagyok, de nem tudtam kiteljesedni. Igazából sutyiban mindig elmentem kosarazni meg atlétizálni, beiratkoztam, jártam is 1-2 hétig, ameddig anyu le nem fülelt. Ilyenkor nagyon ki is kaptam, de akkor is húzott a szívem a sportok felé.

"Azt szerettem az edzésekben, hogy nem kezeltek az különcként, ugyanúgy részt vehettem az órákon, nem én voltam „a beteg gyerek”."

Edit Facebook oldalának nyitófotója.

voltak tényleges rosszulléteid?

Egyszer volt, amikor két teljes hónapot voltam kórházban, mert annyira rosszul voltam. Elég zsibbasztó egy ilyen rosszullét, fáradtság, levertség gyötör, miközben olyan, mintha az ember mellkasán egy tonna súly lenne. Szörnyű volt, de szerencsére ezen kívül csak kisebb rosszulléteim voltak.

Ezt is olvasd el! Miért mások az ultrafutók

Emlékszel arra, hogy mikor volt az a pont, amikor anyukád már nem tilthatott el a mozgástól?

Elég korán elvesztettem a szüleimet, árva lettem, a bátyám nevelt fel. Persze ő is figyelt rám ilyen téren, de ekkor már erősebben felelősséggel tartoztam magamért. Ha akartam, akkor bicikliztem 70-80 km-t, de mindig éreztem, hogy mennyi az elég, hol van a határom.

Az Ultrabalaton céljában Huzsvay Edit.

Hogy jött képbe a futás?

Matematika szakos tanárként dolgoztam 2012-ben, amikor rám szakadt a nyári szünet. Hirtelen nem kellett dolgozatot javítani, kitaláltam, hogy elmegyek biciklizni. Felkeltem hajnali 3-4 óra körül, kibicikliztem a szekszárdi hídig, aztán vissza Bajára, ami körülbelül 40 km volt. Jól esett, ezért minden nap mentem, néha pedig a kollégák is csatlakoztak hozzám. Az egyik ilyen reggelen a kolléganőm kérdezte, hogy este nincs-e kedvem elmenni vele futni. Én pedig kikerekedő szemekkel néztem rá, hogy „én"? Délutánig gondolkodtam rajta, aztán arra jutottam, hogy csak lemegyek.

Tarahumara stílusban az első futásomon

Első alkalommal gondolkodtam, hogy mit vegyek a lábamra, de valahogy a sportcipő nagyon melegnek tűnt, ezért a sportszandált választottam. Kárpátaljáról származom, sokat futkostam gyerekként mezítláb a köveken is, egy sportszandál nem foghatott ki rajtam. Amikor megérkeztem, megkérdezte a kolléganőm, hogy biztosan ebben akarok futni? Visszakérdeztem, hogy miért, mire ő mondta, hogy fájni fog benne a lábam. „Na, arra befizetek.” – gondoltam. Nem fájt a lábam, de azóta természetesen beszereztem egy igazi futócipőt.

visszaemlékezva a saját kezdő korszakomra, nekem körülbelül 2 percet sikerült egyben teljesíteni, neked hogy ment?

Két kört futottunk a Pandúr szigeten, a táv 5,4 km volt, közben beszélgettünk, a végére pedig nem fáradtam el. Éreztem, hogy jólesett a futás, jót is aludtam este, egy idő után pedig már akkor is lementem a szigetre, amikor a kolléganőm nem. Ennek a nyárnak ez lett a menetrendje: reggel biciklizés, este futás. Volt, amikor elmerészkedtem 7 km-ig, de többet nem akartam, mert még én is féltem, hogy mikor leszek rosszul. Decemberben csatlakoztam a FuTeam csapathoz, lejártam edzésekre. Sokáig úgy nézett ki, hogy a csapat végén kullogtam utánuk, de inspirált, hogy utolérjem őket. Emlékszem az első olyan edzésre, amikor végig tudtam velük tartani a tempót, nagyon jó volt beszélgetni, a végén meg is dicsértek.

 

Ez abszolút az egészséges határon belül mozog még, hogy lett ebből teljes megszállottság és ultra?

Az első félmaratonom 2013 tavaszán futottam 2:01-es idővel, a végére nagyon elfáradtam, de büszke voltam magamra. Június elején egy edzésen pedig 45 km-t teljesítettem, ez lett végül az első maratonom. Az első ultrám pedig még ebben az évben a 61 km-es Zombor-Baja verseny lett, ahova eredetileg váltóban neveztem, de egy csapattársammal cseréltem, így én futottam egyéniben, ő pedig váltóban. Egészen jól ment a verseny, végül első nőként értem be, csupán 55-58 km után kezdtem el érezni, hogy beálltak a lábaim, onnantól kicsit nehezebb volt. Innentől kezdve akaratlanul is az Ultrabalaton és a Spartathlon járt a fejemben.

Innentől kezdve tudatosan készültél az ultrákra?

Csak akkor kezdtem el álmodozni, amikor a szokásos orvosi vizsgálaton a doktornő kétszer is csinált EKG-t, mert megszokta, hogy nekem kicsit rossz szokott lenni az eredményem. Mikor a második vizsgálaton is tökéletes lett az eredményem, megkérdezte, mit csinálok. Félve árultam el neki, hogy mennyit szoktam futni, de azt mondta, ha jól érzem magam, csináljam. Persze EKG-re még most is járok, mindig figyeljük a szívem állapotát.

Akkor jöhettek a komolyabb ultrák.

Az első Ultrabalatonom 2015-ben volt. Annyira vitt a lendület az elején, hogy sokáig Maráz Zsuzsi előtt haladtam, de tudtam, hogy nem nyerni megyek, csak jó érzés volt elengedni magam. Végül 31 órás eredménnyel értem célba. Megfogadtam, hogy a Spartathlonra csak akkor nevezek, ha 26 órán belül le tudom futni az UB-t. 2016-ban 25 óra 54 perc alatt sikerült teljesítenem, így beváltottam az ígéretem, neveztem.

Ezt is olvasd el! Miért mások az ultrafutók

2016-ban második lettél Maráz Zsuzsi mögött, viszont ez még nem jelent automatikus indulást a Spartathlonra, de a sorsoláshoz elég volt.

Az iskolában bekapcsoltam két gépet, és néztem a sorsolást. 20 percig bírtam türelemmel, majd felálltam, hazamentem, átöltöztem és kimentem a szigetre futni. Ahogy edzés után bekapcsoltam a telefonom, láttam, hogy több nem fogadott hívást is volt a listámon. Kiderült, hogy bekerültem, elindulhatok a versenyen. Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem. A csapatom segített a nevezési díjat és a repülőjegyet kifizetni, nekem csak készülnöm kellett a versenyre.

A Spartathlonon komoly emelkedőkkel és meleggel kell megküzdeniük az indulóknak. Mi volt a felkészülési taktikád?

Sok dombos edzést futottam, és igyekeztem sok hosszú versenyen részt venni. Már az idei UB is a felkészülés jegyében telt. Sok hosszú edzésem is volt egyedül, készültem fejben is, hogy egyedül oldjam meg a problémákat, hiszen nem volt segítő emberem a Spartathlonon. Jött a nyár, nekem pedig egyre több lett a szabadidőm. Heti szinten 150-200 km-t futottam, sokszor napi 2-3 edzésem is volt. Egyedül készülök, nincs edzőm, azt gondoltam, ennyit kell futni. Utólag kiderült, hogy ez túl sok volt, de szerencsére nem sérültem le, fejben pedig sokat erősödtem. Figyeltem arra, hogy heti egyszer legyen egy pihenőnapom. Reggel futottam egy lazát, délben mentem egy erős, résztávos vagy dombos edzést, este pedig megint laza.

Ne kerülgessük tovább, térjünk is rá a versenyre! Volt holtpontod?

A versenyen nagy holtpontom nem is volt, ami furcsán hangzik, de annyira eltöltött az az érzés, hogy ott futhatok a Spartathlonon, hogy ez végig kitartott. Erőt adott az is, hogy tudtam, mennyien szurkolnak nekem itthonról a tanítványaim, kollégák, futóbarátaim, a testvérem. Én a Parthenio-hegyet is úgy éltem meg, mint egy szuper kalandot, pedig kellett küzdeni, hiszen a lenti melegebb időből a hűvös pár fokos hőmérsékletbe érkeztünk. Azt gondoltam, lefelé majd mennyivel könnyebb lesz, de sokkal nehezebb volt, nagyon csúszott az agyagos föld. A vége előtt 20 km-rel kezdett lefelé lejteni az út, az nem esett jól a lábaimnak, ott már küszködtem a könnyeimmel.

A célban.

Oké, feladni egy percig se akartad, de olyan rész se volt, amikor azt érezted, hogy nehéz a verseny? Az ultrafutásban szinte kötelező jellegű hányás-hasmenés nem jelentkezett nálad?

Egyszer volt hasmenésem a Parthenio-hegyen (hol máshol). Ki kellett másznom a szakadék peremére, ez a 162. kilométernél volt, de máshol nem volt gondom. Amikor a kezembe nyomták a 74. pontnál (244 km) a zászlót, akkor hirtelen megszédültem, ott éreztem, hogy egy kicsit talán elegem van. Akkor már azt mondogattam magamnak, hogy jó lesz nekem ez a sétafika, és szépen begyalogoltam.

Ha jól emlékszem, nagyon sokat mentél együtt Kreidl Csabával a versenyen, és mindig azt láttuk, hogy beszéltek, nem fogytatok ki a témából. Mikor találtatok egymásra?

Körülbelül 130 km-től mentünk együtt, szerencsére egy tempónk volt. Valóban végig beszélgettük az együtt töltött 20 órát. Érdekes, hogy soha nem egyeztettük előre, hogy meddig sétálunk, mikortól futunk, valahogy spontán jött mindig minden lépés. A vége felé én mondogattam, hogy „itt már sétálnék”, és akkor gyalogoltunk. Ő férfi, kitartóbb volt, egyszer sem mondta ki ő, hogy inkább sétáljunk. A vége előtt 18 km-rel mondtam neki, hogy menjen, mert gyorsabb nálam. Elindult futva. Egyedül maradtam, összeszedtem magam, és szaladtam utána, mint egy pincsikutya. Szinten 3 perc alatt utol is értem. Hátranézett és csak mosolygott.

Mivel frissítettél?

Izoitalt és egy komplex szénhidrátokat tartalmazó port kevertem el vízzel a 7 decis kulacsomba, ezt 10 kilométerenként meg kellett innom. Plusz géleket ettem, és amit a frissítőasztalon találtam. Kólát ittam még az asztalról, és ahol volt leves, tészta vagy szendvics, ettem. Furcsa volt számomra, hogy végig nagyon éhes voltam, olyan jóízűet tudtam enni mindig.

Jövőre is vissza szeretnél menni?

"Érzem, hogy megtaláltam a helyem a futásban. A táj is szép, a közeg is nagyon jó, mégis megmagyarázhatatlan, hogy mi az, ami visszavonz. Szeretnék visszamenni jövőre is. Bármennyire győzködöm magam, hogy miért ne menjek vissza, nem sikerült érvényes indokot találni eddig."

Mi az, amit jövőre máshogy csinálnál?

Talán a vége előtt 10 km-rel lévő pontra én is küldenék ruhát, mert kicsit cikinek éreztem, hogy olyan szutykosan futottam be a célba, miközben mindenki szép tiszta ruhában volt körülöttem(megértjük, csajok vagyunk, na! :-D - szerk.). De a versenyt ugyanígy csinálnám. Csak annyit változtatnék, hogy sótablettát vinnék, mert idén nagyon vizesedtem.

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Belus Fruzsina
Nyertem a Bükki Hegyi Maratonon

Ma reggel úgy kelt fel a lányom, hogy közölte a családdal, ő is futó lesz. Szép az élet! Beszámoló a Bükki Hegyimaratonról.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!