Soha többet, jövőre! - versenybeszámoló

Soha többet, jövőre! - versenybeszámoló

Minden nő vágyik egy kis szabadságra, vágyik arra, hogy a mindennapos robotból kilépjen. Kinek egy kellemes wellness, kinek egy jó kis terepfutás adja meg a feltöltődést. Itt a Futásról Nőknek oldalon mindnyájan futunk, nem kell messzire menni, ha futótársat keresünk. Így történt, hogy Viniczai Andival, Vincával, aki oldalunkon futó coachként publikál cikkeket, felkerekedtünk, és leutaztunk a Mátrába, hogy a Szimpla élmény terepfutóversenyen ünnepeljük magunkat. Anyák napja volt ugyanis közös futásunk idején. 36,6 kilométernyi élményt futottunk/gyalogoltunk össze, 1680 méteres szintet másztunk meg, a kékesi tornyot kétszer is megnéztük magunknak, hogy a végén úgy nézzünk ki, mint a kismalacok.

Szimpla élmény terepfutás a Mátrában - a nagy mosoly Gyö, a kismosoly Vinca.

Vincával már futottunk együtt, csak úgy, csak magunknak, verseny nélkül, csak azért, hogy kiszellőztessük a fejünket. Hol ő van jobb formában, hol én, de ez lényegtelen, a lényeg a közös futkározás, és a közös élmény. A futáshoz fűződő viszonyunk is sok mindenben hasonlít, alapelvünk, hogy a futás az csak futás, azért műveljük, mert szeretjük, és nem szeretnénk, hogy nyomást jelentsen. Mindketten gyerekek és a munkánk mellett keressük az időt az edzésre. Hol több, hol kevesebb idő jut minderre, és azt hiszem, mindketten leginkább a lelki feltöltődés eszközét látjuk a futásban. Persze szeretünk nagy célokért is futni, önmagunkhoz mérten magasra tenni a lécet, tartani a formánkat nőként és futóként is, de nem ugrunk a Dunába, ha nem úgy jön ki a lépés. Hol jobban megy a futás, hol rosszabbul, hogy felugrik néhány kiló, hol meg épp elégedettek vagyunk magunkkal. 

Ezt is olvasd el! Mindent a futásról nőknek c. blogomban, Szimplán élmény volt címmel külön beszámoló is született

Ezért örültem, amikor úgy alakult, hogy ketten futjuk a Szimpla élményt, ami egy páros futóverseny. A párok együtt indulnak, az ellenőrzőpontokon együtt kell bejelentkezniük, és a befutónál is együtt kell megérkezniük. A verseny arról szól, hogy az egyéni terveidet, céljaidat háttérbe szorítva, kettőtökre koncentrálva teljesíted a távot.

Bokáig a sárban. :)

A versenyt megelőző napok esőzései után nem volt kétségünk afelől, hogy a Mátra igazi felnőtt játszótérré alakul majd, ahol nyakig sarasak leszünk. Kicsit tartottunk attól, hogy mi vár ránk, de józan eszünket legyőzte a futó énünk. És milyen jó! Hisz így rengeteg olyan dolgot csináltunk aztán aznap, ami ellenkezett a józan ésszel. És ez így van jól, sokszor jobb nem gondolkodni, csak csinálni!  

Ezt is olvasd el! Terepfutok, tehát vagyok

És itt jön be az, hogy a futóversenyek nem csak sportesemények, hanem egyben pszichotréningek is, ahol az ember mindig tanul önmagáról valamit. Ezen a napon leginkább az alkalmazkodás, elfogadás és szeretet voltak a terítéken. Ha nem gond, nem untatnálak a részletekkel, hogy honnan hová futottunk. Röviden: Mátrafüredről Kékestetőre, majd onnan Parádsasvárra ismét fel Kékestetőre, majd onnan Mátrafüredre futottunk be.  Ha azt is hozzáteszem, hogy ilyen saras, dagonyás, vizes pályán még életemben nem futottam, akkor talán az is kevés. A cipőmet sokszor nem is láttam, annyira elmerült a sárban. Az ösvényeken kis erecskék folydogáltak, időszakos patakokon keltünk át, a legmeredekebb emelkedőkön pedig csordogált, néhol hömpölygött lefelé az esővíz.

HOGY MÉGIS MITŐL VOLT JÓ EZ AZ EGÉSZ?

Egy futóverseny nagyon sok mindentől lehet jó, és aki nem túl erős futó, mint mi, legkevésbé indul el egy ilyen megmérettetésen azért, hogy elsőkét fusson be.

Mentünk a kalandért. Egy versenyen "hivatalosan" is fel vagyunk jogosítva olyan dolgokra, amiket a hétköznapi életben, kiskosztümben biztosan nem csinálnánk meg. Itt normális dolog sárban áztatott cipőben, saras zokniban futni, gumicukrot - szalámival enni, fél lábszárig érő patakon átkelni és futni tovább, nagyokat kacagni, mikor a saras lejtőn lábszánkázunk, tíz körömmel gyökerekbe kapaszkodni, saras kézzel enni, és így tovább.

Jó egy ilyen verseny a szabadságért. Ilyenkor az az énünk lehet előtérben, amelyik a hétköznapokban sokszor be van téve a szekrénybe. Itt nincs anya szerep, nincs feleség szerep, nincs ridikül és smink, nincs elvárás, csak vagyunk mi, úgy magunkban, akik vagyunk. Ezt imádom megélni. Nincs más feladat, mint kétszer felmászni Kékestetőre és lefutni onnan, közben élvezni az erdőt, a madarakat, az eső hangját. Ez teljesen egyszerű dolog.

Számomra a rajtközpont, ahol az indulás előtt összegyűlnek az emberek, a nagy önigazolás helyszíne. Látom, hogy nem vagyok egyedül a futás iránti szenvedélyemmel, vagyunk még jó sokan, sőt vannak még olyanabbak is. Rögtön máshová kerül a "normális" mutató, végre beleesem én is a körbe.

Ezt is olvasd el! Miért futok hosszúkat?

Amitől pedig a legjobb volt, az pedig a másik ember, akivel futottam. Két ember dinamikájáról szól a Szimpla, ahol nem csak futásból mérettettünk meg, de türelemből, tiszteletből és szeretetből is. Két ember sosem egyforma. Két ember lehet másként a verseny napján. Az egyiknek jobban megy, a másiknak kevésbé. Vannak váratlan helyzetek, olyan pillanatok amelyekben kiderül, hogy kik is vagyunk valójában. Kiderül, hogy kinek mi a fontos a futásban.

Már csak 2 kilométer és befutó. Itt még reménykedtünk, hogy beérünk időben.

Elképedve futottunk az első kört Vincával, hisz ekkora sarat szerintem egyikünk sem pipált még, és bizony a táv felénél szembesültünk, hogy a szintidő szorongat minket. A második körben rákapcsoltunk, igyekeztünk röviden frissíteni, tempósabban futni, gyalogolni, de a hatalmas sárban nem voltuk egyformán bátrak. Végül 5 perces csúszással értünk be a célba. Hogy volt-e öröm a végén? Még szép! Napokkal a közös futásunk után is elevenen élnek a pillanatok. Munka közben, a vajaskenyeret kenve is elmosolyodunk, ha eszünkbe jut a hétvégi őrültség. Valahogy ez jobb volt, mint beülni egy kávéra. Hogy kemény volt? Igen, pontosan ezért mondta Vinca a végén, hogy: soha többet, jövőre! :)

....................................

Szimpla monólog by Vinca
Köszi, hogy gondoltál rám, de én mostanában nem futottam terepen. Hogy te bízol bennem? Biztos ezt akarod? Na, jó, akkor talán. Mehetünk. Jó, akkor beszéljünk előtte való nap. Te, nem maradunk itthon inkább? Heves esőzéseket jósoltak, Na, jó, oké, ha te mondod… jó lesz. Istenem, mi van, ha miattam csúszunk ki a szintidőből? Mindegy, Szaribabák a nevünk, legfeljebb méltó leszek rá. Mi ez az óriási dzsuva? Erről nem volt szó. Kikerülni se lehet! Baszki, ez teljesen befolyt a cipőmbe… Ne már, a sár lecuppantja a cipőmet. Mindenemről folyik a sár. Adjál só tablettát, mert mindjárt elájulok. Eszek rá egy kis gumicukrot is, az nem árthat. Na, itt a teteje. Ideje volt. Végre egy kis szalámi. Nyomok vagy hármat egy kis keksszel. Végre egy kis lejtő. Ne ilyen gyorsan, én nem merek így lefelé. Oké, igyekszem gyorsítani, hogy beférjünk a szintidőbe. Jó, jó, megnyomjuk a másik felét. Mi ez a borzalom? Sombokor? Itt mind meghalunk. Nem tudok ide fölmászni. Ne mondd azt, hogy menni fog, meg hajrá. Ne szólj hozzám! Ne beszélj, nem akarom. Biztos 200 a pulzusom. Soha többet nem jövök ide. Miért is jöttünk? Minek hagytam magam rábeszélni? Tessék, még az eső is zuhog. Mondjuk, legalább lehűt, és nem dobol a vér a fülemben. Meglesz ez, egy óránk van 6 kilométerre. Mik ezek a kidőlt fák? Jól van, jövök már, én városi leány vagyok, ott nincs ez a mocsár. Itt ez a patak. Csanya azt mondta, innen kb. két kili. Van rá 14 percünk, meglesz ez. Mik ezek a nagy kövek? Hol van már az aszfaltos út? Még van 4 perc. Itt a falu széle. 4:40-ben futunk. Egyszerre sípol a tüdönk a levegővételnél. Hurrá, meglesz ez. Hol a cél? Jézus még legalább öt utcányira. Banyek, akkor ez ennyi… Öt perccel kicsúsztunk. Nem baj, mi vagyunk a leggyorsabb leglassabbak. Azért jó hogy eljöttünk! Köszönöm, hogy elhoztál. Nem haragszol? Én is téged… Soha többet, jövőre!
 
Szimpla monológ by Gyö
 
De jó, hogy Vinca elvállalta. Vele biztosan tudom majd tartani a tempót. Vajon menni fog? Persze edzettem eleget a télen, az már egy másik kérdés, hogy mostanában heti 3 futásnál több nem fér bele. Jó a kezdés, ezt kéne tartani. Hú, mekkora sár van. Oké, nincs mese itt dagonya lesz. Kocogjunk! Nekem ez a Sombokor bejön. Tök jól megyek. Kocogjunk. Vinca fárad, adok neki sótabit, nehogy kidőljön. Egyél anyukám, gélt vagy csokit, mert messze még a vége. Élvezem, tök jól megy. Nem fáj semmi. Hasítsunk lefelé. Vinca óvatos. Nincs gond, akkor megyünk így. Szép az erdő, de élvezem. Gabi  halála - anyám itt ömlik a sár és a víz. Csapassuk! Oké bevárom. Benne van a boogie a lábamban, de Vinca nem futott még idén terepen. Ez így is csúcsteljesítmény, olyan jó, hogy eljött velem. Szorít az idő, menjünk. Merre van az befutó? Hol van az az utca? Mi?! Túlmentünk a szintidőn? Nem számít, szuper volt! :)

 

 

 

 

Nyirati Rita
A futás veszélyes cucc

Minden túlsúlyosnak adva van a lehetőség, hogy ne kelljen feltartott kézzel élni. MIndenkinek helye van a futópályán. Zazi belevágott, nem volt könnyű.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!