Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Neked mindig van kedved futni?

Azt már többen megmondták, hogy a futóedzés legnehezebb része kilépni az ajtón. Íme egy kis motiváció, ha nehezen megy az indulás.

Itt ülök a kanapén futócuccban már vagy harminc perce. Fáj a hajam. Esik az eső. Hideg van. Nincs kedvem, de tudom, hogy el fogok indulni futni, előbb vagy utóbb. Mondjuk ahogy elnézem magam, inkább utóbb.

Trendi lett a futás. A közösségi médiát elárasztják a Take That dalszövegeit is megszégyenítő beszámolók, posztok, bejegyzések, instagram fotók. Tökéletes csajok futnak tökéletes sminkben, mindeközben tökéletesen néznek ki. A futásnak imádnod kell minden percét, minden edzésre széles mosollyal kell indulnod, ha esőben futsz, akkor szuperhős vagy, ha nem 25 fős futóbaráti köröddel futsz, akkor egy introvertált antiszoc lény vagy. 

Nem értem. Akkor miért szenvedek itt lassan negyvenöt perce a kanapén futócuccban?

Miért keresek kifogásokat és miért nincs kedvem elindulni a hideg esőben egy kétórás hegyi futásra? Szerencsére ismerem már magam annyira, hogy tudjam; ez most szimpla hiszti és nem azért vagyok olyan enervált, mint Kristen Steward a Twilightban, mert túltoltam az edzést. 

Legyünk őszinték és kapcsoljuk ki a bullshit generátort egy percre.

Mindig van kedved edzeni?

Nincs. Most sincs. Egyáltalán nincs.

Te sosem vagy fáradt?

De! A héten már 11 órát edzettem, munka mellett. A szomszéd néni elvihetné a szemem alatti táskákat bevásárolni.

Honnan van ennyi energiád?

Sehonnan. Nincs több energiám, mint másnak. Viszont van egy célom, és ennyi bőven elég.

Szerintem sokan azért nem kezdik el a mozgást, mert túl van misztifikálva. A futás is, mintha valami különleges dolog lenne, ahova csilli-villi futócuccok és drága futócipő nélkül nem léphetsz be. Pedig hidd el, ez nem így van.

Ezt is olvasd el! Merj mackónadrágban futni

Ez az egész annyira egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl. Egy dologra van szükséged. Célra. Kilóban, kilométerben, időben mérhető, kézzelfogható célra. Meg persze egy normális futócipőre.

Lassan egy órája ülök egyáltalán nem csilli-villi futócuccban a kanapén. Most vettem észre, hogy felemás zokni van rajtam. Jól esett, hogy őszinte voltam magamhoz, és nem akarom úgy előadni ezt az egészet, mintha egyfolytában szivárványokon ugráló unikornis lennék. Mert nyilván olyan is van, de ez nem az a nap.

Ez az a nap, amikor 75 perc után végre felállok a kanapéról, felhúzom a cipőmet és elindulok. Ennyi az egész. A legnehezebb részén túl vagyok, most már csak egy dolgod van: menni tovább!