Így lettem félmaratonista

Így lettem félmaratonista

Volt egy lány, aki sosem volt jó semmilyen sportban sem. Akit a vékonysága miatt mindenki gyengének tartott. Aki sportolni is csak felnőtt fejjel kezdett, és ekkor ismerhette meg az edzés adta örömöket. Ez vagyok én, Menczel Enikő, és lefutottam életem első félmaratonját!

A 15. kilométer környékén

Két-három éve kezdtem futkározni, amikor a balettozást is elkezdtem. Eleinte rendes futócipő nélkül gyűjtöttem a kilométereket Guildford utcáin. Aztán amikor már fél óráig is bírtam a lassú kocogást, úgy döntöttem, hogy itt az idő, kell egy komoly futócipő

Kezdő vagy? Neked is kell egy jó futócipő!

Kezdőként is fontos, hogy a lábadnak megfelelő, jó minőségű futócipőben fuss! Ez nagyon fontos sérülések megelőze miatt.

Egy élénk pink párt választottam, amit azóta is nagy becsben tartok. Tetszett a futás. Szabadnak és erősnek éreztem magam, miközben róttam a kilométereket az utcákon, parkokban. Jöttek az első öt kilométerek, majd a hetek, a nyolcak.

Az első futós eseményem a 10 km-es Race for Life volt 2014-ben. Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy talán már én is futó vagyok. Még nem mertem kimondani hangosan, de a lelkemben futónak éreztem magam.  Magával ragadott ez az életérzés, élveztem a  futás által generált energiát. Elkezdtem hinni magamban, és aztán másokban is. Elkezdtem hinni az életben. :)

Kigondoltam, hogy jó lenne félmaratont is futni egyszer. Voltam már jó pár futó eseményen, Race for Life-on, Spartan Race-en, váltófutásokon, de a félmaratonra különleges dologként gondoltam. A félmaraton az félmaraton! Az 21 kilométer küzdelem, oda kell az elme, a szív, az már nem mindenkinek megy. Hát legyen!  - gondoltam

De hol?

Csakis egyetlen helyen futhattam a félmaratont elsőre, ami a legkedvesebb a szívemnek, ezt pedig Budapest. Lefoglaltam a repjegyeket, beregisztráltam a versenyre, és vártam a nagy napot, és persze futottam, edzettem örömből, ahogy nekem az jólesett. 

Ezt is olvasd el! Csak egy cipő kell

A verseny előtti héten azonban elért a mélypont, elbizonytalanodtam, az önbizalmam elhagyott. Megint annak a gyenge lánynak éreztem magam, aki a múltban voltam, aki nem képes nagy dolgokra, aki nem való semmire. De kimásztam a gödörből, mert a sport csodákra képes.

Szombaton hazarepültem  Magyarországra, és amikor megpillantottam a Margitszigetet a repülőből, összeszorult a szívem. Ez most már tényleg valóság, egy óriási kaland részese leszek nemsokára! És nem voltam egyedül.

Hatalmas erőt adott, hogy a családom is eljött a nagy eseményre. Ez azt jelentette a számomra, hogy hittek bennem, hitték, hogy végig tudom csinálni. Még egy kedves futótársam is akadt, aki nem engedte, hogy bármilyen kétely is a gondolataimba férkőzzön. Végig egyenletes és biztonságos tempót diktálva, boldogan, napsugárban fürödve teljesítettem a 21 km-t,  2 óra 10 perc alatt.

A 15. km után már semmi nem állhatott az utamba, ott eldőlt, hogy ez meglesz! Sikerült az első hosszabb távot legyőznöm életemben, félmaratonista lettem! A történetem pedig innen folytatódik, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem tudok megállni.

Köszönöm a sok-sok támogatást amit a versenyen kaptam, hihetetlen élmény volt Magyaroszágon teljesíteni az első nagyobb megmérettetésemet. 

És íme itt az érem, ugye milyen szép?

BBU félmaraton - back to life

Blog

Mikor egy hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy nekifutok a BBU félmaratonnak,  elkezdtem számolgatni, hogy mit is várhatok magamtól

SHAPE-ben vagyunk!

Blog

Boldogság van, hisz a szeptemberi SHAPE-ben szerepel a blog! Mindig öröm a médiamegjelenés, hisz egyfajta visszaigazolást kapok arról, hogy annak idején jól gondoltam, hogy a női futásnak és egy ilyen tematikájú blognak van értelme