Észrevétlenül lett az életünk része a futás

Észrevétlenül lett az életünk része a futás

Emlékszem azokra a pillanatokra, amikor a szekrény előtt tollászkodtam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát a futáshoz, vagy éppen azon bosszankodtam, hogy hat darab fél pár futózokni van már a kezemben és sehol a párjuk. Gyermekeim a játékból felnézve, némán figyelték a szokásos rituálémat. Nem szóltak semmit, csak egy pár percre megállt a kiskonyhában a fakanál a levegőben. Lelassult az idő körülöttük, aztán, mintha valahol csettintettek volna, visszatértek a valóságba, tovább folytatták a teadélutánt a képzeletbeli kis világukban. 

Ahogy telt múlt az idő, egyre nagyobbak lettek, elkezdett megváltozni a hozzáállásuk ahhoz, hogy az anyjuk heti négyszer-ötször eltűnik egy-két órára. Egyre aktívabban követték a futó eseményeket, imádták, amikor a sok, földi jóval megrakott befutócsomaggal érkeztem haza egy-egy verseny után. Ha még befutó érem, vagy ne adj’ isten kupa is volt a tarsolyomban, akkor aztán volt nagy felvonulás itthon a szerzeményekkel. 

Miló bemelegít

Egyszer, egy napon, nagyon komoly beszélgetésnek voltam fültanúja. Alina körülbelül hat éves lehetett, nagylányos arckifejezéssel világosította fel az akkor 4 éves Milót, hogy: 

„Anya azért nem beteg soha, mert fut!” 

Rövid csend után mindketten megegyeztek abban, hogy nekik is sürgősen el kell kezdeni futni. Az apjukat is elkezdték győzködni, térjen a futás útjára, mert ez biza’ az örök élet titka. Azóta is megingathatatlanul ezt a tézis vallják. 

Idén az oviban beindult számunkra a sportélet. Milókám a karate edzések mellett szorgalmasan tanul úszni is, ezzel olyan állóképességre tett szert, hogy egyszerűen nem bír elfáradni. Feltűnt, hogy milyen robbanékonyan fut és irgalmatlan versenyszellemmel van megáldva. Alcsikánál az iskolakezdés miatt nem erőltettük nagyon a különórákat, mert első körben azt szerettük volna feltérképezni, hogy milyen hatással lesz rá a tanulásból adódó nyomás. Elképesztően megnyúlt és csodás futóalkata lett. Ő határozottan közölte, hogy ha sport, akkor futás. Miattam. Kétségtelenül én vagyok a minta a számára. 

Alinával a verseny előtt.

Vége lett az ovinak, az iskolának. A nyári szünet tervezgetése, programkeresés közben akadtam rá arra a bizonyos futóversenyre, ahol most Ők kapták a főszerepet. Én csak statisztaként szerepeltem múlt vasárnap, de nagyon élveztem. Egy kőbányai park adott otthont ennek a rendezvénynek. A szép zöld gyep tele volt tiri-tarka, csicsergő családokkal és teljesen úgy éreztem magam, mint egy majálison. 

Éva a CoffeeRUN közösségi futások hazai szervezője. Elsősorban Budapesten szervez közösségi terepfutásokat rövidebb és hosszabb távokon. A CoffeRun programokról a coffeerun.hu  oldalon vagy a FB-on tudsz érdeklődni.

Alinának még soknak éreztem az 1 km-es sulis futást, ezért a 700 méteres családi futást választottam, így végig mellette lehettem, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult. A táv felénél kicsit elfogyott, mert túlságosan bekezdett és tartanom kellett benne a lelket, hogy végig tudja futni. Fogtuk egymás kezét, és éreztem, ahogy lassít. Tudtam, hogy mit jelent ez. Lassítottam vele és elkezdtem beszélni hozzá. Rövid célokat tűztem ki. Az autóig, az oszlopig, a sarokig, ott a célegyenes. Működött. Mosolyogva lépte át a célkaput, és az éremmel a nyakában nagyon büszke volt magára. Miló a 200 méteres ovis futamon indult, amire nagyon készült és képzeletben már a dobogó legfelső fokára vizualizálta magát. Féltem, hogy mi lesz, ha ez a terve nem jön össze. Nem akartam, hogy csalódjon. A második

Egy mozgalmas nap vége.

sorban jutott neki hely a rajtban és láttam az arcán a feszültséget. Ebből mi lesz?! Elindultak a minik és Milókám is robbantott. Úgy tekertek a kis lábaikkal, mint a nagyok. Láttam, ahogy megkerüli a kis dombot majd ráfordul a célegyenesre. Az arca azóta is előttem van. Küzdött, hajtott és fújtatva ért be. Tizedik lett. Vigyorogva mutatta a 10-es számot ábrázoló papírost. Boldog volt, ahogy én is. Az érem, a buborékfújó és a müzli szelet bezsebelése után két fáradt és nagyon elégedett gyerek szállt be a kocsiba. Természetesen annyi erejük még maradt, hogy a Kalandparkban másszanak egy jót, de már mondogatják, hogy szívesen mennének legközelebb is versenyezni. 

Úgy érzem, új fejezet nyílt a családom életében. Már számolnom kell azzal, hogy a gyermekeimnek is van igénye arra, hogy fussanak és velem sportoljanak.

 

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Szigetvári-Surányi Edina
Egy álom vált valóra - Az első Ultrabalatonomon

Reggel 6:15-kor, mikor egy csapatként átfutottunk a célkapun, mindannyiunk kicsiny álma vált valóra.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!