Én már a saját utamon futok

Én már a saját utamon futok

Noémi számára a futás nem feladat, hanem lehetőség. Autoimmun betegségének következtében ízületi gyulladással és erős fájdalmakkal küzd. Ebben a helyzetben kezdett el futni, mert szerinte saját állapota nem lehet ok arra, hogy kizárja a sportolást az életéből.

Mi a betegséged pontosan és milyen tünetei vannak?

Autoimmun betegségem van, RA, azaz rheumatoid arthritis (ízületi gyulladás), mely főleg a fiatal nőket támadja meg. Az ízületek eldeformálódnak és az állandó gyulladás következményeként fájdalmas minden mozdulat. A betegek nagy része depresszióval is küzd, ami érthető, hiszen a mozgásképtelenség főleg fiatal korban, a kilátástalanság érzetét keltik. Nálam a depressziós érzés sosem jelentkezett, talán a ritka kivételek közé tartozom, de mindig igyekszem pozitívan gondolkodni. A betegség gyógyíthatatlan, de kezelhető. Biológiai terápia infúzió formájában kezelik. Ezzel a módszerrel, a hozzám hasonló betegeket szinten lehet tartani, azaz az immunrendszert stimulálva megakadályozni az ízületek további gyulladását.

 

Hogyan került vissza az életedbe a sport? 

Amikor évekkel ezelőtt menni is alig tudtam és csak a hajam nem fájt, már akkor tudtam, fogok én még újra sportolni! 6 éve, az első infúzió után pár napra már éreztem a javulást és nagyon akartam, hogy újra mozoghassak. Régebben kézilabdáztam, és mindig fontos volt az életemben a sport. A javulás hatására bérletet vettem egy edzőtermében és megpróbáltam olyan gépeket használni, amik kímélik az ízületeimet. Próbáltam a futópadot is, de nagyon nem ment, nem éreztem, hogy nekem futnom kellene. Statikusabb mozgásokkal próbálkoztam.

Majd egyszer a férjemet kikísértem a futópályára, és nagyjából 200 métert futottam vele. Nagyon zavart, hogy ő gyorsabb, és hogy mennyire hallom a saját lihegésemet. Megálltam, és a gondolatok csak azt mondták a fejemben, hogy "nem tudok futni". 

Ezt is olvasd el! Az én fogyásom, az én futásom

Így maradt az edzőterem, és a capoeira aerobik. Három éve vettünk egy futópadot, és amikor magamban voltam, és senki sem látott, jött egy sugallat, hogy álljak rá, miért ne, hiszen minden ember tud futni és már én is jól vagyok. Amikor lefutottam 2 kilométert, felhívtam minden szerettemet a hírrel, majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Fokozatosan emeltem a távolságot, majd a bűvös 5 kilométernél már az időt is figyeltem. Magammal futottam versenyt. Amikor lefutottam padon a 8 kilométert is, tényleg eufóriát éreztem, nem győztem hálát adni a sorsnak, hogy újra egészségesnek érzem magam. Végül kimerészkedtem a szabadba is, egy 400 méter hosszú futópályára, és ott lefutottam több kilométert. Nehéz volt fejben, monoton volt, pont olyan, mint a futópad, annyival spékelve, hogy voltak mások is körülöttem. Fejben kellett erősnek lennem, hogy ne álljak meg, hogy menjek még, még és még tovább. 

"Egyedül szeretek futni, de előszeretettel indulok 14-15 kilométeres futóversenyeken. Amikor a boldogságtól elbőgtem magam egy ilyen verseny alkalmával, még magam is csodálkoztam, hogy létezik ekkora öröm a sport miatt."

Milyen hatással van a futás a betegségedre? Mit szólnak az orvosaid?

Az én nem kívánt társam, a betegségem, elvileg egy nagyon súlyos mozgásszervi betegség, amit egyesek lelki eredetűnek titulálnak. Mivel tudok mozogni és futni, az endorfintermelés nálam olyan plusz erőt ad, ami csakis a jó közérzetemet eredményezi. Nem futok gyorsan, de minden futásom alkalmával megpróbálok magammal versenyezni vagy időben vagy távban. Úgy futok, hogy elérjem a kitűzött célomat, de nem futok olyan tempóban, hogy ne lássam meg a körülöttem lévő szépet.

Vannak olyan futásaim, amit egy fájdalomcsillapító vagy esetleg szteroid (erős gyulladáscsökkentő) bevétele után kezdek meg. Ilyenkor mindig óvatosabban, lassabban futok. A kezelőorvosomnak sokáig nem is mertem elmondani, hogy milyen őrült vagyok, és hogy hetente 3-5 alkalommal 10-12 kilométert futok. Azóta már őt is beavattam a "bűnömbe" és tudja, hogy készülök az első hivatalos félmaratonomra. Volt egy orvos, aki megkérdezte, hogy az egyetemen mesélhet-e a történetemről, hiszen ez a történetem egy jó példa arra, hogy nem szabad feladni, igenis van élet, sporttal teli élet is a betegség felfedezése után.

Mit ad neked a futás? 

Vallom, hogy mindenki tud futni. Nekem a futás a mindennapjaim része lett. Ha nem futok, akkor futással kapcsolatos inspiráló történeteket olvasok. Nem azért futok, hogy az alakomat formáljam, igaz viszont, hogy sokat formálódtam. Futás közben sokszor érzem a FLOW élményt, sokszor érzem azt, hogy "Hamm világ, bekaplak!". Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden alkalommal mosolyog a lelkem. Nekem is vannak szenvedős, ólomlábas futkározásaim, de akkor is megcsinálom, lefutom a kitűzött távot.

"Volt már olyan futásom is, amikor verseny közben, örömömben sírtam, mert a zene amit épp hallgattam és a futóút szélén nekem szurkoló két nagylányom és férjem látványa akkora boldogsággal öntötte el a lelkem, hogy nem is éreztem, mennyire fáradt vagyok, nem győzött le a forró nyári levegő, mert az örömöm minden nehézségen átsegített."

Amikor betegen csak vágyódtam a mozgás után, amikor csak álom volt a futás, már akkor elképzeltem ahogy futócipőt húzok és megindulok a szabadban. És itt is beigazolódott a sokat mantrázott mondat, hogy amit fejben elképzelsz, oda eljuttat a szíved és a lábad is.

Milyen terveid vannak a futásban? 

Vallom, hogy nem vagyok különleges, de a visszajelzésekből érzem, hogy a történetem másokat is inspirál. Vallom, hogy amíg élünk, mindig van megoldás és nem szabad sajnálni magunkat, mindig keresni kell a járható utat és végigmenni rajta. Ha a futásra nem is, de a kitartásra ösztönzök bárkit, már boldog vagyok.  

Az eddigi leghosszabb táv, amit egyszerre lefutottam, az a bűvös félmaraton volt. Hetekkel a futás előtt, azzal a gondolattal feküdtem le minden este, hogy elképzeltem, mennyire euforikus hangulatba kerülök majd a félmaraton teljesítése után. Aztán érdekes volt, mert futás közben, az út során is többször éreztem azt a bizsergető jó érzést. A futásaim végén, mindig a következő futásomra gondolok. Én ezzel a módszerret tartatom a testem és lelkem folyamatos készenléti állapotban.

"Misszióm, hogy példát mutassak azoknak, akikben még nincs elég elhatározás a változtatásra, akik elfogadják, hogy a rossz közérzetükkel nem lehet mit kezdeni. Ha csak egy valaki erőt merít a történetemből, máris segítettem, ez elég nekem."

Szeretettel Nektek

Noémi