Írónők és futás - Tompa Andrea

Írónők és futás - Tompa Andrea

Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? Murakami Haruki japán író magyarul is olvasható könyvében ír és fut, fut és ír. Hogy vannak ezzel más írók? Magyar írónőkkel beszélgetek futáshoz való viszonyukról. Érdekesség, hogy mostani interjúm alanya, Tompa Andi fordította a Futni születtünk c. könyvet.

Andreával a futás hozott össze bennünket. Férje, Szarka Zoltán, régi futótársam mutatott be neki, majd együtt kezdtünk jógázni és összebarátkoztunk. Végigkövethettem, hogy a színikritikusi pálya mellett hogyan kezd bele kétségei ellenére abba, amire gyerekkorától készült: a regényírásba. Eddig megjelent kötetei A hóhér háza (2010, 2015), a Fejtől s lábtól (2013), valamint az idei Könyvhétre az Omerta (2017).

HOgyan került a futás az életedbe?

2004 augusztus 8-án Horvátországban futottam először. Apám halálának 20. évfordulója volt ez a nap, szerettem volna egy jelentős teljesítménnyel megkoronázni, olyasmivel, amit addig nem csináltam, nem káros az egészségre és erőfeszítést jelent. 2km-t futottam reggel és ugyanennyit este. Az hajtott, hogy nem magamért teszem. Ezután kezdetben majdnem minden nap futottam, annyira tartottam attól, hogy egyszer csak abbamarad a csoda. Régóta érett már a futásom, de féltem belevágni.

"A gyűlölt tornaórák megalapozták, hogy nekem ez nem megy, és utálom. Ráadásul ekkoriban kevesebb információt lehetett találni arról, hogyan kellene elkezdeni. Dohányoztam, túlsúlyos voltam, senki nem sportolt a környezetemben és mostani ízlésemnek kicsit sokat ültünk a kocsmában. A futásom célja bizonyára egyfajta szabadulás volt."

a futás túlmutat szimpla fizikai teljesítményen. te milyen élményeket kaptál a futástól?

Mindig „félős” futó voltam, inkább egyedül futottam, keveset versenyeztem. Számomra a legizgalmasabb az, amikor valamilyen félelmet átlépek: egy először megfutott hosszabb táv, egy ismeretlen erdő, vagy egy hajnali felkelés és elindulás, ami nekem rettentő nehéz. De valójában mindig csak a pillanat van a futásban. Nem gyűjtök távokat, kilométereket, a legemlékezetesebb mindig a mai nap, amikor sikerült elmenni egy órára.

Első futóévemben teljesítettem először 10km-t, rá egy évre félmaratont, egyedül a szigeten, esőben, születésnapom környékén. Első maratoni célba érkezésem, de még inkább a rajt percei is emlékezetesek, csorogtak a könnyeim, kicsit meghatódtam magamtól. Megesett az is, hogy elkezdtem futni a városban, farmerban, utcai cipőben, mert siettem valahova és mert már tudtam, hogy tudok futni. Úgy élveztem ezt, mint egy gyerek. Alig van olyan cipőm, amiben ne tudnék futni.

Ezt is olvasd el! Írónők és futás - Cserháti Éva

mennyit edzel?

Hetente háromszor kimegyek 1-2 órára, de sokszor ennyi sem sikerül. Az életem meghatározza, hogy a gyerekem és a hivatásom vannak középpontban. A fejlődéshez az kellene, hogy a futás legyen az első helyen. Ez időnként elszomorít, de elfogadom, hogy ez most nem tud máshogy lenni. Ha túl sok a pörgés egyébként, akkor inkább nem futok, vagy lassan.A futás szabadon választható időpontban, könnyen használható eszköz, amelyben együtt lehetek a természettel.

Egyedül vagy társaságban futsz szívesebben?

Leggyakrabban a kutyáimmal futok Újpesten, a Duna menti erdőben. Elemér, a fiam sokszor bringával csatlakozik, és gyakran hármasban futunk a férjemmel és az ebekkel. Vagyis ez afféle családi program, amiben az egyetlen cél, hogy mindenki jól érezze magát, legyen benne öröme. Már nehezen tudok úgy futni, hogy közben órát kell nézni: vagy azért, mert teljesíteni kell, vagy azért, mert sietni. Próbáltam egy ideig edzésterv alapján futni, ekkor a futás feladattá vált, megszűnt belőle az öröm. Mostanában tüdőszellőztetés ez, megyek, ahogy kedvem tartja. Futás közben a legjobb, amit el tudok érni, a szemlélődés. (Bár a nagy szemlélődésben eltűnnek a kutyáim.)

"Ez egy lelassult, ellazult, időben nem beszorított állapot, csak úgy megyek, hol gyorsan, hol lassan, aszerint, hogy éppen mire képes a testem. A szemlélődésben nincs szenvedés és nincsenek feladatok. Csakhogy nem lehet rá „törekedni”. Ez valahogy megadatik."

Futni születtünk

Férjemmel, Zolival közösen fordítottuk a Futni születtünk-et, Christopher McDougall ultrafutó könyvét. Caballo Blanco, a meredek hegyi ösvényeken magányosan és könnyedén futó ember alakja alapvetően megtestíti azt, ami a legszebb a futásban. A könyv is arról szól, a futás képessége eleve bennünk rejlik, de a könnyedséghez erőfeszítések sorozatán át vezet az út.

Írás és futás: milyen kapcsolatot látsz közöttük?

A futás támogatja az írást, de minden mást is az életben. Az írás folyamata aktív, koncentrált, ugyanakkor erőfeszítésmentes és könnyed elmeállapot – vagyis ez a vágyott formája. Az alkotás során vannak erős, hirtelen érkező súlyos, megdöbbentő felismeréseim. Ilyenkor általában felállok, szinte kidob a regény, elmegyek futni. Futás közben, bár tudatosan nem dolgozom rajta, szinte mellékesen megszilárdulnak, leülepednek a dolgok, lehet tovább haladni az írásban. Bár időnként nagyon sokat kell futni ahhoz, hogy valami döntést az ember egy könyvben meghozzon.

"A futás önbizalmat és valamiféle önismeretet ad: megélem, hogy valamit tudok, megtapasztalom az erőm és ugyanakkor a határaim. És néha kevés az erőm és ezt el kell fogadni. 10km-t futok, és elfáradok, vonszolom magam."

Napindítás vagy esti fejszellőztetés számodra a futás?

Korán reggel írok, így nem tudok reggel futni, szükség van az íráshoz a legjobb energiákra. De belefogni egy regénybe olyan, mint amit Lőw András mondott a Spartathlonról: be kell őt lökni, hogy elinduljon. Hiszen már tudja milyen egy ilyen táv – nehéz elindulni. Arra, amit írok, sokszor úgy gondolok, hogy csak elhúzom a függönyt valami elől, ami mindig is ott volt. Nem a személyes énen van a fókusz. A jó futás is valami ilyen: nem magamon tartom a figyelmem, hanem szemlélődöm, a világ jelen van, és én is jelen vagyok a világban. A jó írás könnyű, a jó futás is könnyű. És mégis: az ember akkor is csinálja, amikor kegyetlenül nehéz és nem megy.

Ezt is olvasd el! Írónők és futás - Molnár T. Eszter

Hogyan jelenik meg a könyveidben, hogy futó vagy?

Csak abban a könyvemben téma a futás, amelyben hitelesen oda tudtam adni valamelyik szereplőnek, mint tevékenységet. A hóhér házában az 1989-es román forradalom kitörésének kételyekkel teli pillanatában idézi fel a főhős Pán istenről írt érettségi dolgozatát. Hiába futott az ókorban 246 km-t (Spartathlont) a hírnök, a spártaiak nem siettek az athéniak segítségére. Pán ígéri meg, hogy isteni kegyelemmel a harc sikerrel jár majd. A könyv másik pontján apja halálának évfordulóján köröz egy tó körül az egyébként sosem futó főhős, egy fiatal lány: közben emlékezik, kérdez, rendszerez, megnyugszik, mintegy feldolgozza a múltját.  

Egy Futó gondolat Andreától

"Úgy gondolom, kicsi a határ a nemfutás és futás között, vagyis az, hogy ez egy emberrel megtörténik-e. Én nagyon-nagyon akartam futni, mégis azt gondolom, nem pusztán önmagam erejéből váltam futóvá, hanem megadatott. Pál mondja gyönyörűen: „Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.” Volt, akire hatni akartam, mégsem kezdte el; mások éltek a felkínált lehetőséggel, és ismertem olyanokat, akik akartak és mégsem vált a futás életük részévé. Jó érzéssel tölt el, hogy volt, aki a hatásomra indult el."

van célja a futásaidnak?

A lelassulással, végső esetben a mozdulatlansággal járó béke és nyugalom mindennapjaim célja. Ám ettől sokszor fényévekre vagyok. Mostanában újra keresem a könnyed, sérülésmentes fejlődés lehetőségét. Befejeztem az új regényem, így talán újra fontosabbá válhat a futás. Talán időt szánok majd arra, hogy örömmel, erőlködés nélkül lefussak ismét egy maratont.

vannak olyan célok, amelyek foglalkoztatnak futóként?

Igen, ilyen a 100 km-es táv is, de meg kell látnom, hogy a testem bírja-e. Korábban, amikor hosszabb távokat akartam futni, sok kis sérülést szedtem össze: ma több tapasztalat birtokában, újra megpróbálnám. Jó lenne tudni, milyen egy regényt tíz évig írni és egy 100 km-s távot lefutni. Ez valahogy két hasonló dolog a fejemben, ma még egyiket sem ismerem. A terepfutás is izgat. Magamban bízva elindulni egyedül egy hosszabb lélegzetű futásra az erdőben – no, ez ismét egy határom átlépése lenne. Az ilyen erdei futásokban, Orsi, te vagy a példaképem (ettől én nagyon meghatódtam).

Andrea további gondolatait fb-oldalán tudod megnézni, a könyveit pedig itt találod. 

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Kelemenné Szilágyi Noémi
Én már a saját utamon futok

Noémi számára a futás lehetőség arra, hogy úgy érezze egészséges, hogy teljes életet él. Története motiváció sokaknak.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!