Írónők és futás - Cserháti Éva

Írónők és futás - Cserháti Éva

Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? Murakami Haruki, japán író, magyarul is olvasható könyvében ír és fut, fut és ír. Hogy vannak ezzel a hazai sportos irodalmárok? A most induló sorozatban magyar írónőkkel beszélgetek futáshoz fűződő viszonyukról.

Éva állandóan, szinte naponta mozog. Táncolt, vitorlázott, mostanában fut, bringázik, jógázik – én legalábbis ezekről tudok. És persze ír és műfordít. 2016-ban az Ünnepi Könyvhétre jelentkezett első regényével. A Palackposta egyszerre női vitorlásregény és csavaros krimi. „Én nem a kánonba akarok kerülni, hanem a strandtáskába” - mondja, amikor krimi írásról és futásról kérdezem.

Mióta futsz?

Futni rendesen 2010-ben kezdtem el. Egyszer már rákaptam a futásra húszas éveim elején, de akkor csak az vezérelt, hogy leadjak néhány plusz kilót. És nem is folytattam, amikor elértem a kívánt célt. Azóta tudom, hogy pusztán a fogyás nem elég motiváció a rendszeres sportra. Mint sokakat, engem is magánéleti válság vitt le a szigetre futni, illetve a húgom. Én szandálban csattogtam mögötte 2010 nyarán, és ha eljutottunk az Árpád hídig, akkor megálltunk pihenni, majd több szakaszban futottunk vissza a Margit hídig. Végül azon a nyáron sikerült lefutnom egy szigetkört, és ezt hatalmas eredménynek tartottam. És tartom ma is. Ezért én mindig nagyon értékelem mások eredményeit. Soha nem tudhatjuk, kinek mennyi munka van egy-egy kilométer lefutása mögött. Szóval megvolt az egy kör, és nekem az jutott eszembe, hogy akkor én most már maratont akarok futni. Azóta sem tudom, mitől voltam ilyen merész. Valószínűleg az elért eredmény felett érzett eufóriában ragadtattam el magam ennyire. Mindenesetre egy év múlva futottam első maratonom.

"Engem nagyon érdekel téma szintjén is, hogy hogyan lehet sportról írni. Érdekes, hogy milyen ritkán témája a sport a szépirodalomnak, néhány klasszikustól eltekintve. A nők sportja, vagy a sportoló nők pedig még ritkábban."

Mire vagy a futással kapcsolatban a legbüszkébb?

Nagyon sokat kaptam és kapok a futástól. Barátokat, eseményeket és a testem jobb és pontosabb ismeretét. Azt hiszem, a legbüszkébb arra vagyok, hogy a futásnak köszönhetően van valami az életben, amiben nem akarok, nem tudok a legjobb lenni. Nagyon erős bennem a versenyszellem, félig genetikusan, félig így neveltek. Nem szoktam feladni azt, amiben nem vagyok a legjobb, de addig gyötröm magam, amíg az elsők között nem leszek. A futás nem ilyen. Az olimpiára már nem jutok ki, amatőr szinten sem rúgok labdába, hogy némi képzavarral éljek. Csak azért futok, mert jó. A húgom azt mondta egyszer, biztosan azért szeretek futóversenyre járni, mert akkor sok embert előzhetek meg. Teljesen megértem, miért mondta ezt, de én futóversenyen csak az óra ellen futok. Sőt, kimondottan utálok előzgetni. Azt hiszem, futással kapcsolatban a legbüszkébb arra vagyok, hogy általa némi szerénységet tanultam, és alázatot.

Melyik a legemlékezetesebb futóélményed?

Azt hiszem, ez is az előítéleteimmel függ össze. Az első félmaratoni versenyem Siófokon volt 2010 novemberében. A tizenharmadik kilométernél beértem egy túlsúlyos fiút, aki levegőért kapkodva kérdezte, hogy hanyadik kilométernél vagyunk. Nekem szuperül ment a futás, és némileg öntelten vetettem oda neki, hogy a tizenharmadiknál. Szegény, gondoltam magamban. És ez a fiú lehajrázott húsz kilométernél! Egyszerűen otthagyott, nem hittem a szememnek. Ez nekem nagyon nagy tanulság volt önmagammal kapcsolatban. A legszebb versenypillanat pedig az első maraton rajtja volt. Könnyes szemmel futottam, hogy ez igaz, én most maratont futok.

Ezt is olvasd el!

Futni csak bátran érdemes

Lehet, hogy először még csak a fogyás eszközét látod a futásban. Aztán megjelennek olyan érzések is, mint a kitartás, önbizalom, öröm. Vágj bele! Fuss!

Mostanában hogyan van jelen az életedben a futás?

Hetente háromszor futok, de néha többször is. Nem tudom elképzelni az életem futás nélkül. Egyszer olvastam egy cikket arról, hogy mi különbözteti meg a néhanap kocogót attól, akinek ez életforma: az, hogy mennyire van előtérben az életében. Ha várost nézek, akkor a parkokban a futókon akad meg a szemem, és azt találgatom, mekkora lehet a futókör. Ha kirándulok, arra vágyom, bárcsak lennék olyan fitt, hogy végig tudjam nyargalászni az utat. Ha rosszkedvem van, és elbizonytalanodok magamban, akkor kimegyek egyet futni. Ha jó kedvem van, kimegyek futni, mert akkor jól fog menni. Ha csak nincs szélvihar, kimegyek futni melegben, hóban, fagyban, esőben.

Írás és futás: milyen kapcsolatot látsz közöttük?

Sokat ülök a gép előtt a képernyőre meredve vagy kifelé bámulva az ablakon. Ezt a mozdulatlanságot jól kiegyensúlyozza a futás. Szeretem, ahogy a testem elkezd megmozdulni, döccennek a lépteim, ritmusra mozdulnak a lábaim. És ahogy rázkódom, egyszerűen kirázódik belőlem a sok gondolat. Egyre üresebb lesz a fejem. És ez az üresség állapot sokszor termékenyebb, mint az ablakon kibámulás. Néha kimondott tervvel, problémával megyek le futni. Mintegy viszem magammal, és sokszor megoldással jövök haza. De olyan is van, hogy semmi kedvem gondolkodni és akkor a cél ennek az ürességérzetnek a fenntartása. Úgy is megfogalmazhatnám, hogyha írok vagy fordítok, akkor folyamatosan a fejemben élek, és a futás visszarángat a testembe. Amúgy is fals kettősségnek gondolom, a test és lélek vagy szellem szétválasztását. Az mind egy. Az az idő, amit futásra fordítok, azt éppúgy fordítom a lelkemre és a szellememre, ha úgy tetszik, mint az izmaim és a tüdőm karbantartására. Mégis, ha valaki sokat sportol, azt kevésbé értékeli nagyra a társadalom, mintha valaki sokat olvas. Pedig szerintem nem olyan nagy a különbség.

"A futásom célja az, hogy napi szinten kapcsolatban legyek a testemmel és megéljem azt, hogy a testem vagyok. Nem csak a fejem, az agyam, a gondolataim, a lelkem vagy az érzelmeim. Ez számomra az egység érzését adja, azt hogy egyben és rendben vagyok."

Hogyan jelenik meg a könyvedben, hogy sportoló, (futó, de te inkább sportoló, mert nem csak futsz) vagy?

Engem nagyon érdekel téma szintjén is, hogy hogyan lehet sportról írni. Érdekes, hogy milyen ritkán témája a sport a szépirodalomnak, néhány klasszikustól eltekintve. A nők sportja, vagy a sportoló nők pedig még ritkábban. Az olimpia alatt a litera.hu irodalmi portál sportról szóló sorozatot indított, és az eredményen látszik, milyen kevés sikerrel. Azt hiszem, ennek több oka is van. Először is Magyarországon sokáig tartotta magát az az íróeszmény, miszerint az alkotó akkor igazi művész, ha önromboló életformát folytat. Iszik, dohányzik, stb. Ennek gyökerei a romantikában húzódnak meg, és ebből persze idővel manír lett. De az igaz, hogy gyanakvással nézik a sportos írókat. Sőt már azt is hallottam, hogy a sportos, egészséges író az elamerikanizálódás egyik jegye, és sokan csak azért csinálják, hogy jobban eladhatóak legyenek a nemzetközi könyvvásárokon. Másik oka a kevés sporttal foglalkozó irodalmi szövegnek, hogy a sport még mindig lenézett téma. Amolyan szórakozás, mellékes hobbi, kivéve, ha élsportolókról van szó. Azaz minek róla írni. A nők sportja mint irodalmi téma pedig hatványozottabban van hátrányban. Egy friss európai felmérés szerint a magyar nők a legelhízottabbak és ők sportolnak a legkevesebbet Európában. Csak a spanyol nők egészségi állapota rosszabb a miénknél. Történelmi hagyománya van annak, hogy a nők ne sportoljanak. Izmosnak lenni nem nőies. Mindezek az előítéletek megnehezítik azt, hogy ez a téma bekerüljön a kánonba. És egyáltalán hogyan írjunk a maraton erejéről, ha a nők nem futhattak maratont a nyolcvanas évekig? Ezért az első könyvemben, a Palackpostában, ami nőkről és vitorlázásról szól, nagy szerepet kap a sport megerősítő, megtartó, közösségformáló ereje. Azé a sporté, amelynek célja nem a „feszes popsi” – a hideg is kiráz ettől a kifejezéstől –, hanem a megerősödés, a függetlenedés, az önbizalom építése.

Mi a futásod célja?

A futásom célja az, hogy napi szinten kapcsolatban legyek a testemmel és megéljem azt, hogy a testem vagyok. Nem csak a fejem, az agyam, a gondolataim, a lelkem vagy az érzelmeim. Ez számomra az egység érzését adja, azt hogy egyben vagy és rendben vagyok. Én ezt csak mozogva és szabadban tudom megélni.

Éva blogjára itt tudsz átkattintani, valamint facebook oldalon is tudod követni munkásságát, futásait. 

 

FAST FOOD futóknak

Blog

Írta: Pápai Tímea Energiaszükségletünket alapvetően két dolog határozza meg: a szervezetünk alapanyagcsere értéke és az e felett végzett munkához (háztartás, edzés stb

A futás halálosan komoly?

Blog

Óvatosan a médiával! Talán még óvatosabban, mint a futással! Erre is felhívja a figyelmet a Runner's World újságírója, Alex Hutchinson, aki kritikáját fogalmazta meg az olyan cikkekkel kapcsolatban, melyek egyenesen életveszélyesnek minősítik a futást