Így futottam régen, így futok ma

Így futottam régen, így futok ma

5 éve kezdtem el versenyezni, de előtte már 10 éve futottam. Mondjuk úgy, hogy kicsit hosszabban alapoztam. Évekig a házunk mögötti pályán róttam a köröket, majd megváltozott a futóéletem. Ma már elmondhatom, hogy többször megkerültem a Balatont futva, teljesítettem a Spartathlont és több 6 és 12 órás verseny van mögöttem, egészen jó eredményekkel.

Nem bánom, hogy későn fedeztem fel magamnak a versenyeket. Mire eljutottam a versenyzős korszakomba, addigra jól megerősödött a szív és érrendszerem, az izmaim, a testem megszokta a futással járó terhelést. Mintha tudatosan készültem volna a versenyzésre.

Milyen volt a futás az életemben régen és ma?

Régebben nem voltak tervek a futóéletemben, csak a napi mozgás miatt, tisztán a futás öröméért mentem ki futni. Ma már előre megtervezett célokért teszem ugyanezt. Régebben nem érdekeltek az eredmények, sem a táv, sem a km/percek, csak az a napi fél óra futás. Ma figyelek a pulzusra, a sebességre, a fejlődésre, az edzés minőségére. Régebben nem volt az edzésemben semmi feladat, csak öröm. Nem léptem át a komfortzónán, csak annyit futottam és úgy, ahogy jólesett. Ma már csak heti kettő laza edzésem van, a maradék négy edzésen a profit játszom, pulzust - tempót figyelek, koncentrálva a feladatra. Régebben mindig barátokkal futottam. Ma már alig futok a barátaimmal, de ha tehetem a laza edzéseket velük teljesítem. Ez az én ajándékom magamnak. Régebben minden közösségi futásra elmentem. Imádtam. Ma már csak akkor, ha az a laza edzésnapra esik. 10 éven át futogattam a saját kis örömömre.

Ma már versenyekre készülök. Amit a régi futásaimban szerettem, az a spontaneitás, amikor bármit megtehet az ember, amihez csak kedve van. Ha futás közben találkoztam valaki kedves ismerőssel, simán felvettem a ritmusát, hogy beszélgethessünk, csupán az együtt futás öröméért. Ma már ezt nem tehetem meg. Talán ez az egyetlen, ami hiányzik a mai futóéletemből.

A mostani futásaimban szeretem a rendet, a tervet, a kiszámíthatóságot, a magányos órákat csak a gondolataimmal. Szeretem a végeredményt, hogy erre is képes voltam. A megnyugtató érzést, hogy kész vagyok, a mai adag is kipipálva. Szeretem a megelégedést, mert mindig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jól csináljam meg az edzést. Ma szeretem, hogy nem nekem kell agyalnom, hogy mit fussak. Ma megmondja más, hogy mit és hogyan csináljak. Ha gondom van, megkérdezem, a választ elfogadom, mert csak bizalommal működik a dolog.

A régi futóéletemben nem érdekelt mások futása, nem olvastam a futásról, versenyekről, a sporttáplálkozásról, a nyújtásról, a regenerációról. Amióta megszületett és kifejlődött bennem a versenyző énem, azóta csak a futásról és az ahhoz kapcsolódó dolgokról olvasok. Fejlődtem és folyamatosan fejlesztem magam elméletben is. Ma már a legszívesebben csak a futóboltokban vásárolok, ha nyaralni megyek, csak azt nézem, hogy hol lehetne futni. Ha turista vagyok, emberek lábait nézem és kiszúrom azonnal, hogy „ő is az, ő is futó”.

Megváltoztam. A futás, vagy inkább a versenyzés megváltoztatott engem. Sokkal céltudatosabb vagyok. Képes vagyok valamiért nap, mint nap elindulni, hétről, hétre, hónapról hónapra keményen dolgozni. Mert versenyezni így érdemes. Fél munkát nem végzek. Simán lemondok a kellemes programokról, hogy az edzés meglegyen. Nagyobb az önbizalmam. Hiszem, hogy bármire képes vagyok.

Ezt is olvasd el! Ők a 2016-os év ultrafutói

A hétköznapi életemben is érződik a futóéletem hatása. Nem azt nézem egy nehezen megoldandó feladatnál, hogy miért nem lehet ezt megcsinálni, hanem azt, hogy hogyan lehet? Régebben voltak dolgok, amibe nem mertem volna belevágni, ma már úgy gondolkodom, hogy ha képes voltam 200 km-t lefutni, akkor ezt is meg tudom csinálni. Régebben, ha rossz idő volt, lemondtam a futásról. Ma már nincs rossz idő, csak „gyenge akarat”. Ma is van, hogy nehéz elindulni, sőt, gyakran érzem ezt így télen. A legújabb motivációs módszerem, hogy belenézek a saját Spartathlonos videómba, és már húzom is a cipőmet.

Ami nem változott a régi futó életem és a mostani közt, hogy ma is szeretek futni. Igaz most máshogy teszem, de a lényeg nem változott, a futás szeretete. Ma a profik közt az egyik legamatőrebb, az amatőrök közt az egyik legprofibb vagyok.

 

 

Így választok futócipőt

Blog

Szeretném megosztani teljesen szubjektív(!) tapasztalataimat, a futócipő tesztekkel és a futócipő vásárlásával kapcsolatban

Ironman 70.3 Budapest

Blog

Számtalanszor kételkedtem magamban az elmúlt években - talán mindig is fogok