Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futócsajok az Intáról @kata_kertesz

Kertész Kata számára a szerelemből futás, a futásból pedig szerelem lett.

Miután Kata kipróbált számos sportágat, a vőlegénye, Csabi hatására került a terepfutás közelébe. A vonzódásból pedig igazi tartós kapcsolat lett közte és az erdei ösvények világa között. Kertész Kata életvidám, szerethető figurája az Instagramnak, akinek a futás a mozgás öröméről szól, nem a másodpercek hajszolásáról. 

Hogyan került a futás az életedbe?

A sport valamilyen formában mindig az életem része volt. Sokáig egy lányformációs csapat tagjaként akrobatikus rock and roll-t táncoltam, kosárlabdáztam, síeltem, az egyetem alatt pedig spinningre és aerobicra jártam. Ritkán, de előfordult, hogy a barátnőimmel elmerészkedtünk kocogni egyet, ilyenkor az aktív időtöltés adta öröm volt a lényeg. 2014-ben egy ködös, esős novemberi napon futottam az első Panoráma körömet a párommal, Csabival. Ebben az időszakban ismerkedtünk meg egymással, ez a közös futás is randi volt. Így indult hát: a szerelemből futás, a futásból pedig szerelem lett. A Futapest versenysorozat rövid távú versenyein 2015-ben korosztályos (20-29év) bajnok lettem. Még ebben az évben lefutottam az első aszfaltos félmaratonomat is szeptemberben. 2016-ban jött a maratoni táv és az első ultra (Piros85). Idén pedig teljesítettem az első százasomat is (106,5km 5600m szint) Szlovéniában, a csodás Vipava-völgyben. Folyamatosan keresem a következő lehetőséget, hogy újra átéljem a belső küzdelmet, feszegessem a határaimat, megéljem az ultrafutók közötti bajtársiasságot és futócipőben fedezzem fel a világ elképesztő tájait.

Ezt is olvasd el! Terepfutok, tehát vagyok

Lehet a táv 5 vagy 100km, nem ez a legfontosabb számomra. A rendszeres futás adta erőnlét, kitartás, barátok, élmények, találkozások, utazások, felfedezések azok, amik meghatározó és elemi részeivé váltak a mindennapjaimnak.

​Piros 85, 2016. - Szerelemből futás, futásból szerelem.

 

Mikor jött a terep, mitől különleges számodra? Van kedvenc útvonalad?

Vidékről jött egyetemistaként, én bizony azon a Panoráma körös randin jártam először a Hármashatár-hegy környéki ösvényeken. Csabi rutinosan mozgott arrafele, ő mesélt nekem a terepfutó élményeiről, versenyekről. Rendszeressé váltak a "futórandik", amikor csak tehettünk, a természet felé vettük az irányt. Balatonfüreden a Jókai-kilátó, Csopakon a Csákány-hegyi kilátó, Alsóörsön a Somlyó-hegyi és a Csere-hegyi kilátó, Almádiban az Óvári messzelátó a kedvencem. Ezeken a vidékeken ismerkedtem meg a természet szépségeivel, nyugalom tölt el, ha itt futok, otthon érzem magam, ezek az én "helyeim".

"Számomra a terepfutás nem a számokról, tempóról, egyéni csúcsokról szól, hanem a futások során átélt érzésekről, élményekről lesz még teljesebb az életem."

Felidéz érzéseket

Egy Somló hegy melletti kisvárosból, Devecserből származom. Ha ott futok a hegyen, a Szent István kilátóból tiszta időben a Balaton tanúhegyei is elém tárulnak a messzeségben, akkor anyukám szavai jutnak eszembe, aki elmesélte, hogy sokszor vittek ki minket az ikertestvéremmel a déli oldalon található szőlőnkbe, mert a somlói levegőn mindig megnyugodtunk.

Ha az Odvaskői-barlangtól felfutok a Kőris-hegyre, onnan pedig lefelé az Ördög-lik irányába, akkor az a rengeteg bakonyi túra jut eszembe, amit az általános iskolai osztályfőnököm szervezett az osztályunk számára.

 

Mik voltak a legkülönlegesebb helyek, ahova eljutottál?

Lételemem az utazás, szeretek új helyeket felfedezni. Középiskolás koromban tanultam a francia Saumur városában, majd Párizsban, valamint tanítottam francia és angol nyelvet Finnországban. A terepfutás új dimenziót nyitott meg ebben a szenvedélyemben is, egy-egy utazást most már gyakran szervezünk egy terepverseny köré. Idén a családi nyaralást kötöttük például egybe az Eiger Ultra Trail eseményével. A svájci Grindelwald és környéke elképesztő hely, sosem felejtem el, amikor a versenypálya legmagasabb pontját elérve könnyekig hatódtam az elém táruló látványtól. A természet lenyűgöző szépsége, azok az óriási havas csúcsok, az a tökéletes pillanatot adta meg. Az élet nagy dolgai pedig akarva-akaratlanul is a terepfutás köré fonódnak. Idén áprilisban a Vipava Valley Ultra Trail céljában kérte meg a kezem Csabi. A versenyen végig együtt haladtunk, jóban-rosszban, több, mint 100km-en át 5600m szintemelkedést leküzdve. Szép volt, de fájt, panaszkodtam, örömködtem, voltunk fenn és nagyon mélyen. Együtt. És amit ennyi valósághű kilométer összeköt, azt őszintén remélem, hogy legalább ennyi évre köti össze. Annyi szép emlék, élmény, érzés kötődik ehhez a 3 rendszeres futással töltött évhez, hogy igazán nehéz válogatni közöttük. A Dalmacija Ultra Trail-en egy az egyik falusi ház előtt felállított spontán frissítőponton a háziak a kertben termett gyümölcsöket, limonádét, málnaszörpöt pakoltak ki nekünk egy asztalra. Nem kérte őket erre senki, de azt az őszinte mosolyt, tapsot, bíztatás örökre a szívembe zártam.

Ezt is olvasd el! Bakancslistás terepfutó versenyek: UTMB

​Kata a Budai-trailen, 2016-ban.

 

„Ha valami nem sikerül, megpróbálom újra”

Tavaly a horvátországi Valamar Trail versenyen egy óriásit estem, felszakadt a szám és a pulai kórház műtőasztalán kötöttem ki. Csalódott voltam, hogy nem élhettem át a célbaérkezés extázisát, de elhatároztam, hogy idén visszatérek és a kezembe fogom azt a finisher érmet. Nem az időeredmény hajtott, hanem az az alapvető emberi tulajdonság. Idén a köves-sziklás terepen, minden lépésemben ott volt a félelem, de a koncentráció és az akaraterő is. Ilyenkor érzem azt, hogy megélem az életet.

 

Heti hány óra vagy km edzés fér bele?

Nincs edzőm, öröm- és élményfutó vagyok, magamnak tervezem meg a futásaimat. Amikor csak tehetem Fenyőgyöngye és a Budai-hegység ösvényein futok. A futásaim 70%-a biztosan terepen történik. Persze a hétköznapokon nincs erre mindig lehetőség, ilyenkor a Duna-part, a hidak, a Kopaszi-gát vagy a Gellért-hegy felé veszem az irányt. Szeretek társaságban futni, a CoffeeRun csapat a szívem csücske, a sportegyesület tagja vagyok, meg a Runnabe-s arcokkal is mindig jól érzem magam, de bármilyen közösségi futáson, edzésen szívesen részt veszek. Ha ultra távú versenyt tűzök ki magam elé, akkor igyekszem heti 80-100km-t megtenni az erősebb felkészülési heteken. Heti 50-60km a reális, hetente legalább 4-szer biztosan futócipőt húzok, de hogy melyik napokon, azt rugalmasan kezelem. Amikor elkapott a versenyszellem rövidebb távokon, igyekeztem résztávos, feladatos edzéseket is beépíteni a heti kilométerekbe, mostanában azonban már nem igazán vannak ilyen futásaim. Akkor futok, amikor úgy érzem, futnom kell, és olyan intenzitással, ami éppen jól esik, nincsen bennem semmiféle kényszer. Versenyezni szinte kizárólag terepen szoktam, nem vonz a sík félmaratonos, maratonos egyéni csúcsdöntések világa, maratoni távot például aszfalton még sosem futottam. Nekem a terep az Igazi.

Keresztedzést végzel?

Tavaly októberben a Piros85 70. kilométerének környékén elkezdett fájni a jobb térdem. Éreztem, hogy ez a fájdalom más, mint amit futás közben addig valaha éreztem, erőteljes gyaloglással kellett befejeznem a versenyt. Pár évvel ezelőtt volt egy síbalesetem, ahol térdszalag szakadás, porcleválás volt a diagnózis. Tudtam, hogy az egészséges sportoláshoz meg kell erősítenem a gyengébb területeket. Ebben az időszakban találtam rá egy funkcionális és rehabilitációs trénerre, akivel elkezdtük a közös edzéseket. Ma már szó sincs térdfájdalomról hosszú futások alkalmával, ellenben erősebb törzs-, fenék- és karizmok segítenek az egészséges sportolásban. Egy időben rendszeresen jártam lépcsős edzésekre. Mostanában heti egyszer igyekszem úszni, rendszeresen járok spinningre, de előfordul, hogy egy-egy aerobic órára is eljutok. A CoffeeRun szervezésében jógaórákon is részt vehettem. Csabival a Balaton mellett gyakran pattanunk bringára, a családdal tavaly nyáron például kenuzni voltunk a Szigetközben, idén bringatúrán az Őrségben. Télen imádom a havas hegyek látványát és a síelés hangulatát akár Eplényben vagy éppen a közeli osztrák Alpokban. Szeretnék megtanulni sífutni a télen, ez most a következő terv.

A pároddal hogyan tudjátok a hétköznapokban összeegyeztetni a futásaitokat?

Ezt is olvasd el! Esküvő, futásra hangolva

Rendszeresen együtt futunk Csabival, beszélgetünk közben, megszületnek az új versenyötletek vagy a napi problémákra a megoldások, együtt tudunk örülni a természeti csodáknak, a havas erdőnek, egy napfelkeltének, egy elszökkenő őznek, a lehulló faleveleknek. Kora reggel vagy este 7 körül munka után tudunk együtt edzeni, na meg persze hétvégén. Csabi tudna gyorsabban is haladni, de ha velem fut, alkalmazkodik hozzám, ha gyorsabban megy, visszafut hozzám vagy megy még egy kört, ha én csak rövidebbet futok. Versenyekre is együtt járunk, ő általában a hosszabb távon megy nálam. Idén már több versenyen futottunk együtt, az Eiger Ultra Trail 52km-es távján a páros versenyre neveztünk. Amikor triatlon versenyre megy, benevezem a párhuzamosan zajló futóversenyre. Amikor az Ultra-Trail Hungary versenyén indult, a dömösi ponton voltam önkéntes, ott vártam. Valahogy mindig összehozzuk a közös, sportos élményeket.

​Mecsek Trail

Sok a kutyás képed is, Szoktál kutyával futni?

Imádjuk a kutyákat Csabival, nagyon szeretnénk mi is gazdivá válni a közeljövőben. A kutyás képeim egyelőre azonban az Etyeki Állatvédő Egyesületnél készültek, ahol vasárnaponként 10-12 óra között lehet a menhely kutyusait sétáltatni. Amikor belefér a hétvégi programba, igyekszünk eljutni ide és megfuttatni egy-két kutyust. Nagyon becsülik a kutyusok ezt az egy-két órás sétával, futással, simogatással töltött időt.

Hol és hogyan kerültél ilyen közel a mormotákhoz?

A mormotás kép Ausztria legmagasabb csúcsának, a Grossglocknernek (3797m) a közelében készült. A panorámaút egyik végén található a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe kilátó, ahonnan csodás kilátás nyílik a Pasterze gleccsere, Ausztria és a Keleti-Alpok leghosszabb gleccserére. Ennek a kilátónak a közelében élnek a képen látható mormoták. Arról, hogy léteznek és itt ilyen közvetlenek az emberekkel egy kedves futótársam képei árulkodtak, akitől pontos itinert is kaptam, hogy merre fogjuk megtalálni őket. Voltak egészen szelídek, de félősek is, meg köztes állapot, aki csak kibújt a kotorékból, elvette az oda lehelyezett répát és visszabújt. A legtöbb mormota hozzászokott itt az emberi jelenléthez. Bizony meghatódtam a sok-sok körénk csődülő mormotától. Ez egy olyan pillanat volt, ami örökre bevésődött. Semmilyen félelemérzet nem volt, a kis karmukkal kell vigyázni, mert elég éles. A Heiligenblutból induló Grossglockner Berglauf (13km 1500m szintemelkedés) futóversenynek itt a kilátónál van amúgy a befutója.

​Hajnali futás a CoffeeRUN-nal.

 

Ezt is olvasd el! Szülés után futómomma lettem!

Milyen cipőd, zsákod és egyéb kedvenc kütyüid vannak?

Ami a cipőt illeti, nekem a The North Face márka terepcipői váltak be, az Ultra Endurance és az Ultra Vertical, ezt használom jelenleg is. Próbáltam Hokát (Challenger ATR 2), Salomont (Speedcross Vario) előtte, de nem éreztem magam jól bennük. Egy Salomon S-Lab Adv Skin terepfutó zsákot használok, nem próbáltam más típust még, ez tökéletesen jó, akár egy ultra távú versenyre is, minden kötelező felszerelés elfér benne és kényelmes. Kedvenc kütyüim nincsenek, a botozást idén nyáron kezdtem el az alpesi versenyeken egy Black Diamond Carbon Z összecsukható bottal. Nagy tapasztalatom nincs benne, de egy hosszabb távú alpesi versenyen már nem indulnék el nélküle.

 

 

További információk