Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futócsajok az Instáról @hisztisjuh

Instafutók

Zsófi alias @hisztisjuh igazi outdoor csajszi.

Pálos Zsófi egy olyan kiváló terepfutó, aki a mountain bike világából csöppent "kényszerből" a futásba, amikor szeretett bicójának lába kélt. Egy olyan Instalányt hoztunk, akinek a képiből sugárzik a vidámság és határtalan öröm. Garantáltan az erdőbe vágytok majd @hisztisjuh képei láttán. 

Sportos csaj vagy, de miért pont a futás?

A futást talán 5-6 éve kezdtem rendszeresen, de ez nem azt jelenti, hogy előtte nem volt futócipő a lábamon. A bringa volt az alap, nálam a sport ott kezdődött, és ma is az nagy kedvenc, még mindig az alfa és az omega. Ha lenne egy jó bringám, hamarabb mennék el egy tuti montis maratonra valahova a Dolomitokba, mint egy futóversenyre. Ezzel  most remélem nem mondtam rosszat a futóknak! Farkasdi Edina mondta egyszer, hogy "Zsófi, szépen futsz, jó a mozgásod, de te ahogy a bringán ülsz, az teljesen más, te bringás vagy, és az is maradsz!" Én valóban nagyon pici koromban megtanultam tekerni, a kedvenc terepem először a teniszpálya volt hatalmas bukásokkal a salakon, majd amikor az öcsémnek lett BMX-e, és elkezdtek vele az erdőbe is járni, én volt, hogy a kemping cangámmal mentem a srácok után. Szóval ott is terep, azonnal. Imádom a kis, rövid, meredek technikás le vagy felmeneteket, meredélyeket, a csiki-csuki ösvényeket, single traileket. Erő, technika, koncentráció, egyensúlyérzék: minden jelen van, ahogy beszélünk róla is kiráz a hideg! Nagyon szeretem!

Hogyan jött innen a terepfutás?

A terep adott volt, Zebegényben, a falu utolsó, erdő melletti házában felnőve nem volt kérdés, hogy hol töltöm minden szabad percemet.  Nekem az erdő, a hegyek jelentik a kikapcsolódást, a töltekezést, nem kell, hogy futás legyen feltétlenül. A bringa a nagy szenvedély, még az őskorban kezdtem montizni, versenyeztem jó néhány évig, és már akkor sem akartam aszfaltra menni, max. kiegészítő jelleggel, edzésnek. Az aszfaltfutással tavaly próbálkoztam először, köszönöm, egyelőre nem vágyom vissza sem síkra, sem aszfaltra. (csak néha muszájból)

Konkrét esemény is volt, amiért jött futás. Ellopták a szeretett KONÁ-mat (mountainbike kerékpár fajta - szerk.), és valamit "kellett" sportolni, így elkezdtem futva járni az erdőbe. Az első futós sporteseményem egy Vulkán-túra volt, ahol azonnal sikerült egy legjobb női időt futnom, ami természetszerűleg plusz motivációt adott. Lőrincz Olivérnek köszönhetem, hogy nem ész nélkül kezdtem el szaladgálni, nagyon lelkiismeretesen terelgette az utamat. Őt is a bringasportból ismertem, régről.

Milyen távokat, szinteket és edzéseket végzel?

Random. Idő és motiváció függő. Ha ezt az évemet végig nézem, akkor heti 5 óra átlagra jött ki az elmúlt 16 hetem, amiben minden mozgás (túra, futás, spinning, erősítés) benne van, és egy verseny, ami közel 7,5 óra volt. Ez az eddigi negatív rekordom szerintem az elmúlt 20 évben, a betegséget  leszámítva, remélem ennél csak több lesz. Szintet és kilométert nem nézek, csak időt és pulzust, persze azért ehhez már be tudom lőni, hogy mennyit megyek, direkt választom az útvonalat.  Amikor komolyabban edzettem, és volt versenycél, akkor heti 10 óra körül igyekszem futni, dombon-hegyen és 80%-ban csak terepen. Inkább a minőségi edzések és a pihent lábak híve vagyok, minthogy mennyiségre menjek, és csak eszetlenül gyűjtsem a kilométereket. Én ezt igyekszem a sportolóimnak is átadni. Mi hobbiból, szenvedélyből futunk, nem vagyunk élsportolók, nem lehet "kényszer" és "csak napi rutin" a futás. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindennap fülig érő szájjal megyek ki edzeni, de ha van egy célom, azért igenis szívósan és vasakarattal tudok és úgy gondolom, hogy kell is küzdeni. Csak kényszerből, vagy éppen menekülésként szerintem nem szabad futni, szimplán örülni kell, hogy megtehetjük.

 

Heti egy nap a semmittevésé, bár általában ilyenkor van leginkább mehetnékem (és persze ehetnékem). Hétvégén szeretek hosszúkat bringázni, futni, hétköznap pedig inkább okosan, feladatokkal megspékelve futok. Igaz, most kimaradt, de nálam a tél a síelésé, és a sítúráké leginkább. Engem a sport maga motivál, és ezért igyekszem azt minél változatosabban tenni. 

Zsófi edzőként is segít jópár futónak

Még az egyetem alatt Szegeden kezdtem el tanulni a pulzus alapú edzésmunkáról, és nemrég Pesten fejeztem be. A tapasztalat mellett a német szakirodalmak a barátaim. Amíg Egerben éltem, elkezdtem a futó ismerősök és az Egri Triatlon Klubban a gyerekek edzéseit segíteni. Miután eljöttem Peste, sajnos velük nem tudtam tovább folytatni a munkát. Teljes testes-lelkes jelenlétet igényel ez a feladat. Egy ugratást vagy egy technikásabb fel-lemenetet nem lehet online elmagyarázni. Nagyon hiányoznak, rengeteget kaptam ezektől a közös edzésektől. Maradtak a felnőtt futók. Van, aki csak egy-egy versenyen próbálná ki magát és van, akivel évek óta dolgozom. Nagyon fontos nálam a folyamatos kontakt, és ahogy lehetőség van rá, a közös futás. Anno én is sok segítséget kaptam, és ezt most próbálom hatványozottan visszaadni a sportolóimnak. Kicsit tyúkanyó típus vagyok, de azt mondják, emellett szigorú is. 


A képeiden sokszor futsz a Bükkben. Vannak ott kedvenc helyeid vagy olyan verseny a Bükkben, ahova szerinted érdemes ellátogatni a terepfutóknak?

A Bükkben, és mindenhol, ahol van egy kis domborulat, szeretek lenni. Közel 6 évet éltem Egerben, ezért sokat futottam és még többet bringáztam a Bükkben, valóban nagyon szeretem. Ha Bükk, akkor Bükki Hard Imaroékkal, a legjobb hazai verseny, mindenkinek jó szívvel ajánlom. Kedvenc helyem a Bükkben az Eged, minden kavicsot ismertem rajta, mikor ott futottam a sok-sok felfelét a versenyekre készülve. Volt, hogy 4x-5x is fel kellett fussak, hogy meglegyen az előírt mennyiség. Pont egy Bükki Hard után, este még felkocogtam a kereszthez totál kómásan, és megköszöntem az "Egedemnek", hogy edzhetek rajta, és segített a céljaim elérésében. Szerettem nagyon. Nyáron visszamegyek oda nyaralni.

Nagy kávéfüggőnek tűnsz. Még a hegytetőn is kávézgatsz, nagyon klassz. Ez egy életérzés? 

Hát, hogy őszinte legyek, van néhány addikcióm. A kávé is ilyen. Egerben gyakran mentünk fel az Egedre hajnali fél 5-kor, hogy ott főzzük meg a kávénkat, beszélgessünk egyet, megnézzük a napfelkeltét, csodálatos napkezdetek voltak! A kávés képben sok minden benne van, barátok, kedves hely, kedvenc ízek, nyugalom. Igen, ez valóban egy életérzés. 

Van pár reumatológiás képed, sérülés vagy valami elhúzódó futónyavaja volt ez?  

Nem, nem futónyavaja, bár először az orvosok is azt hitték, túledzettem, túlerőltettem magam. Ennek a nyavalyának sok mindent köszönhetek, jót es rosszat is. Türelmet, alázatot, kitartást, önismeretet, és egy csodálatos orvost, aki mára az egyik legjobb barátom lett. Ő mint futót ismert engem az eredményeim révén, és neki tűnt fel először, hogy itt valami "bibi" van, mégpedig nem a sport miatt. Az ő makacsságának és a kitartó kollégainak köszönhetem, hogy kb. két év teljes futás- és sportmentes időszak, kórházasdi után jól vagyok, és futhatok! A betegségemről ennél részletesebben nem szeretnék beszélni, vannak maradványok, elnézek néha kontrollra, de minden ok!

Sok-sok helyre eljutottál az Insta képek alapján. Melyik volt a kedvenc kalandod?

Hálát adok a Jóistennek, hogy rengeteg varázslatos, mese helyen jártam már. A sport és utazás összetartoznak, nálam a városnézés is futva történik. Sok kedvencet mondhatnék, hmmm.... megfogtatok. Minden kalandnak megvan a maga szépsége. Jó volt egyedül bringatúrázni napokon át az Alpokban, vagy gyalogolni 2 hónapot a Himalájában, lesíelni az Etnáról, majd egy narancsligetben hálózsákban bivakolni (vagánykodni - szerk.). Tényleg rengeteg csoda megtörtént már velem! Nagy kaland volt egy nyári szezont végig dolgozni egy rifugio-ban a Júliai-Alpokban (egy kunyhó az Alpokban - szerk.), vagy egyedül gerinctúrázni és bivakolni a német-osztrák határ hegyeken. Talán a három kedvenc: legszebb még mindig a Börzsöny északi oldala, ahol napokat barangolhatsz úgy, hogy a gondolataidon és vadállatokon kívül senkivel nem találkozol. A Tátra örök szerelem, ahogy a Sella Ronda is, legyen szó skimóról, bringáról vagy éppen futásról. 

Mivel foglalkozol civilként, hogyan telnek a napjaid?

Hehehe, sok mindennel kicsit, vagy inkább nagyon szétaprózom magam. Végzettségemet tekintve történész-politológus vagyok, és jelenleg a közigazgatásban dolgozom napi tíz órban. Na igen, innen jön, hogy túl sok időm nincs úgy és ott edzeni, ahogy én szeretnék, ami motiválólag hatna rám. Emiatt jegelem egyelőre a PhD-mat is, de remélem egyszer visszatérhetek a szeretett könyveim mellé. Szoktam tanítani és gyermekekkel foglalatoskodni, és vannak sportolóim, futóim, akikre nagyon büszke vagyok! Hétvégenként gyakran lehet velem találkozni különböző mountain bike versenyeken mint nemzeti bíró. A sport mellett a főzés, egy pohár jó száraz vörös bor és a klasszikus zene az, ami a legjobban kikapcsol, Persze akármennyire is örökmozgó vagyok, én is szeretek megpihenni, és pl. egy csodás, giccses naplementét bámulni valami havas hegycsúcson.

A képeid alapján veled a futás csupa móka és kacagás. Tényleg ilyen neked a futás, egy laza kikapcsolódás, ami közben jókat bolondozol?

Sírós képeket mégsem rakhatok fel! Pedig van abból is jónéhány. Nekem a futás akkor nem megy, amikor muszáj, vagy amikor menekülés valami elől, legyen az a szürke munkás hétköznapok, otthoni konfliktusok, párkapcsolati nyűgök. Ekkor jönnek a sérülések, túlhúzom, túlfeszítem azt a bizonyos húrt. Én szeretek futni, és igen, a futás mára nekem csak laza kikapcsolódás, nem erőltetem meg magam. Élvezni szeretném, nevetni szeretnék jókat, és bolondozni, futva eljutni egy csomó helyre, csodás pillanatokat megélni, élményeket, benyomásokat szerezni. Hatalmas szűzhóban sikongva legurulni, vagy éppen sziklákon ugrálni mint a hegyi kecskék, egy izzasztó felmenet után az elénk táruló szépséget magamba szívni, erre van szükségem, és ezt is teszem. Állítólag hallani a képeken, ahogy hangosan vihogok. Hát igen, ez vagyok én. Nekem most valóban erről szól a futás, és szerintem ez már így is marad.

Készülsz most valamire vagy csak a saját kedvedre futogatsz? 

Igen, most abszolút saját kedvre, ami azt jelenti, hogy nincsenek elvárásaim, ha elindulok egy versenyen. A versenyeket pedig ott nézem ki, ahova nyaralni mennék. Két év után végre rajthoz is álltam április elején a Garda- tónál, hatalmas élmény volt.(50km 3500D+). Túl jól nem ment, de nem is vártam többet magamtól. Felfelé gyenge voltam, a lefelék sem mentek úgy, ahogy szoktak, de annak is megvan az oka. Persze a negyedik helynek örültem nagyon! Következő két versenyem júliusban lesz, hasonló távokon, még több szinttel a Dolomitokban. Az egyik, a kedvenc falucskám felett a Schlern tömbjén, már nagyon varom! Augusztus végén, szeptember elején pedig egy 10-14 napos Alpok-átkelés szerepel "futva"  a tervekben. Ez keményebb lesz, mint bármilyen verseny, ahol eddig voltam, mégsem tartok tőle, hogy ne tudnám megcsinálni. 

Honnan jött ez a név ötlet az Instán, hogy @hisztisjuh?

Sok-sok evvel ezelőtt Delhiben szükségem volt egy új emial címre, és ott kaptam, pontosabban adtam magamnak. Előzménye, hogy napokig képtelen voltam az utcai árusoknál enni, ami a srácoknál egyelő volt a hisztivel. Hisztis is vagyok, meg kicsit racka is a hajam miatt, igy lettem hisztisjuh.

Bolha #trailrunning #wannabearunnabe

A post shared by Joffi (@hisztisjuh) on