Futás kerekesszékben

Futás kerekesszékben

Ha összeadjuk kettejük életkorát, alig 22 évesek, mégis több kilométer van a mögöttük, mint sok más ép társuknak. Csomós Julka, és Gulyás Andris kerekesszékben élnek, de ez nem volt akadálya annak, hogy november végén életük első külföldi maratonját teljesítsék.

Ha indultál már fővárosi futórendezvényen,  biztosan találkoztál vidám, világoskék mezben futó sportolókkal, akik kerekesszékes, vagy látás- vagy értelmi sérült társukat kísérték. Ők a „suhanjosok”, akik nem csak saját magukért futnak, hanem azért, hogy megosszák a mozgás örömét a fogyatékkal élőkkel is. A SUHANJ! Alapítvány már több éve azon dolgozik, hogy a látás-, értelmi- vagy mozgássérült gyermekeket, fiatalokat és családjukat bevonja a tömegsportba. 

Julka és Andris

A 10 éves Julka és a 12 éves Andris több éve tagja a SUHANJ! csapatnak, sok versenyen indultak már, de most november végén az alapítvány jóvoltából lehetőségük adódott, hogy életükben először egy külföldi maratonon is részt vehessenek. Julka egész testre kiterjedő genetikai eredetű izomgyengeség miatt nem csak lábra állni nem tud, de önállóan kerekesszéket hajtani sem. Andrisnak is izomproblémája van. 6 éves kora óta nem tud járni, azóta kerekesszékkel közlekedik. A versenyeken futókocsival vesznek részt, ahol önkéntes kísérők tolják őket végig a távon. Most arra kértük őket, hogy írjanak a Futásról Nőknek oldal számára egy szubjektív beszámolót, hogyan élték meg életük első külföldi versenyét, a firenzei maratont.

 

Maraton énekelve – Andriska története

„2012. március 25-én voltunk az első futóedzésen a Margit-szigeten. Már ott nagyon megtetszett a hangulat, az emberek, így egyre többször mentünk edzésre, majd később versenyekre, egyre hosszabb távokra. Ez a firenzei maraton volt az első külföldi versenyem, sőt életemben most először ültem repülőn, ami kicsit izgalmas volt, de nagyon tetszett. Sokan mondták már előre, hogy szuper lesz a repülés, így nagyon vártam. Jó volt, hogy anya ott ült mellettem, mert a felszállásnál és a leszállásnál azért megfogtam a kezét. A verseny előtt már nem izgultam, bejártuk az expót, és sétáltunk a városban, mert kíváncsi voltam, hogy milyen helyeken fogunk futni. Hallottam, hogy Firenze szép város, és nem is csalódtam. Amikor este sétáltunk a városban, nagyon tetszett a hangulat, meg a sok fény. Az egyik este utcai bábelőadást néztünk, a másikon meg utcazenészeket láttunk.

Gulyás Zoli - Andriska édesapja:

"Mindig is fontos szerepet játszott az életemben a mozgás és a sport. Amikor Andris kerekesszékbe került, kerestem a módját, hogyan lehetne ezt továbbra is megtenni. Ekkor figyeltem fel jobban a SUHANJ! csapatra, amelynek tagjait rögtön megkedvelünk, és örömmel csatlakoztunk. A közös futásokon, versenyeken új barátokra, és új életformára találtunk, mára a mozgás a mindennapjaink fontos részévé vált."

Megkóstolhattam az igazi olasz pizzát meg spagettit, minden irtó finom volt. A maratonon apukámon kívül Viniczai Andi és Simay Csaba kísért engem, felváltva toltak a 42 kilométer alatt. Andival már nagyon sok versenyen vettünk részt, köztük a két budapesti maratonon, meg egy sárvári 6 és egy 12 órás versenyen. Csaba most futott velem először, de hamar beilleszkedett, gyorsan összekovácsolódott a csapat. Számomra ez egy igazi különleges verseny volt, egyrészt azért, mert külföldön volt, és több napot voltunk otthontól távol. Nem csak odarohantunk a versenyre, teljesítettük, és már jöttünk is haza, hanem egy nagy kerek program része volt az egész. Másrészt pedig most voltam először Suhangyal, ami azt jelenti, hogy adománygyűjtő sportolóként teljesítettem a távot. Szerencsére jól végeztük a dolgunkat, és sok támogatást tudtunk szerezni az alapítványnak. A rajtnál a mezőny elejéről indulhattunk, öt perccel a több ezer futó előtt. Hatalmas élmény volt, hogy az egész tömeg nekünk kiabált és integetett. Gyorsan haladtunk, a frissítéseken jól esett a meleg tea. Nagyon tetszett a hangulat, és hogy szinte végig szurkolók voltak a pálya mellett. Sokat pacsiztam velük. Vittünk zenét, ami a futókocsinkból szólt, így sokat énekeltünk, mókáztunk, ami tetszett az embereknek. A futók és a szurkolók is sokat integettek, tapsoltak nekünk. A legnagyobb élmény a reneszánsz kori épületek közötti futás különleges hangulata volt, de nagyon jól éreztem magam a verseny utáni vacsoránál is, advent első vasárnapján, amikor a teljes SUHANJ! csapat együtt volt. Nagyon szeretem ezt a csapatot, főleg Andit, ő nagyon kedves, és jókat szoktunk beszélgetni. Persze Csabát is kedvelem, csak őt még nem ismerem annyira. Örültem, hogy egy szálláson lakhattunk Julkáékkal, mert sikerült így őket is jobban megismerni a pár nap alatt. Jól éreztem magam velük, remélem még sok közös versenyünk lesz.”

Akár holnap újra indulnék a maratonon! – Julka története

Csomós Mónika - Julka anyukája: 

"Julka iskolájában, a Mozgásjavítóban volt egyszer egy alapítványi bemutató. Julka ott találkozott először futókocsival, beleült, és nagyon tetszett neki. Ezután nem sokkal rendezték a Kékes Csúcsfutást, ahová az egész család a busszal utazott, együtt a többiekkel. Osztálykirándulás jellegű volt az egész, csapattá kovácsolódtunk a nap végére. Végig azt éreztünk, hogy 100%-ban el- és befogadnak bennünket. Így itt ragadtunk. Eleinte a társaság kedvéért jártunk a közös edzésekre, versenyekre, aztán már kifejezetten a mozgás miatt is. Julkának köszönhetjük, hogy a rendszeres sport életünk részévé vált."

„Én már három éve futok a SUHANJ!-jal, de ez volt az első maratonom, amire nagyon készültünk apával, mert neki is ez volt az első. Fontos volt számomra, hogy kiutazhattam, hogy ott lehettem a firenzei versenyen, mert soha nem voltunk úgy külföldön, hogy futóversenyen is részt vettünk volna. Irtó jó volt a kiutazás, mert repülővel mentünk és ez nekem nagyon tetszett. Az volt a furcsa, hogy nem igazán izgultam a verseny előtt. A maratonon apával, Ezer Andival és Kéri Tibivel futottam együtt, és szerintem ők is nagyon élvezték, boldogok voltak végig, nem látszottak fáradtnak. Igazán különleges volt ez a verseny, más, mint a többi, mert távol az otthonunktól, külföldön volt, és azért is, mert ilyen hosszú távon még sohasem toltak engem. Tetszett, hogy lehetett nézelődni, és nem a megszokott helyen futottunk. Ráadásul még egy forgatócsoport is jött velünk, rólam és Andrisról forgattak egy kisfilmet. Így én a csapatból a kamerás Csabit kedveltem meg a legjobban, mert nagyon vicceseket mondott, és irtó kedves volt velünk. Bár a negyedik nap végére jócskán elfáradtam, akár holnap újra indulnék a maratonon.”

 

Varázspálcából futó -  Bori története

A firenzei hosszú hétvégén részt vett Julka húga, a nyolcéves Bori is, aki fáradhatatlanul szurkolt a nővérének és az egész csapatnak. És bár őt nem faggattuk a futóversenyről, anyukája elküldte a múlt heti iskolai fogalmazását, amiből bizony látszik, hogy őt is lassan kezdi megfertőzni a futás…

A varázspálca

Volt egyszer egy varázspálcám. Ez a varázspálca egyszer elvarázsolt engem verébbé. Ekkor ki akartam repülni az ablakon, de a farktollam beakadt egy csavarba. Amikor a szüleim bejöttek a szobámba, megláttak, de nem tudták, hogy a gyerekük vagyok, ezért kizártak. Aztán a varázspálca őket is elvarázsolta, anyukámat macskává, apukámat kutyává. Az anyukám kinyitotta az ablakot, ekkor berepültem. Elkezdtem a varázspálcámat üldözni, az anyukám engem, anyukámat apukám. De a varázspálca nagyon gyors volt. Tudjátok miért? Mert futóversenyzőnek varázsolta magát. Amikor már nagyon kifulladt, visszaváltoztatott minket. Amikor visszaváltoztam, kidobtam. Aki nem hiszi el, kérdezze meg a kukást, hogy vitt-e varázspálcát az autójában!

 

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Varga Violetta
Az én fogyásom - az én futásom

Fogyni nem könnyű, főleg úgy, ha valaki a futás gondolatától is rosszul van. Hogy lesz egy kissé dundi lányból igazi futóbolond?

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!