Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A Margaret Island jótékonysági célból futott

A zenekar a Tűzoltó utcai Gyermek Klinikát támogatta adományával.

A háromfős, a zenekar alapító tagjaiból felállt csapattal volt szerencsém beszélgetni (Lábas Viki, Törőcsik Kristóf, Füstös Bálint). A srácok a futástól pirosló, lelkes arccal meséltek arról, mit adott számukra ez a jótékonysági gyűjtés és a Telekom Vivicittá 3x2 kilométeres váltó. Ha megengedtek egy személyes megjegyzést: ezek a zenészek édesek, aranyosak, cukik, szerények és elképesztően nyitottak. Csak így tovább!

Hogy ment a futás?

(mindigmosolygós) Viki: Nem vagyunk nagyon nagy sportemberek, de mindent megtettünk az ügy érdekében. Két csapatot is indítani tudtunk a teljes zenekarból, és volt egy jó hangulatú verseny a két csapat között is.

Bálint: Viki szerénykedik, de a nagyszínpadokon egy-egy koncerten több mint 2 kilométert szaladgál oda-vissza, ő edzésben van, mi próbáltunk felnőni hozzá ilyen szempontból.

Viki: Jó, de az más, nagyon ügyes volt mindenki. 30 perc alatt teljesítettük a 6 kilométert, szóval ahhoz képest, hogy nem sokat futunk, én nagyon elégedett vagyok a csapattal.

Együtt edzettetek a versenyre?

Viki: Egyszer eljöttünk még a verseny hetében együtt futni egy keveset, de inkább külön-külön készültünk. Most megbeszéltük, hogy jövőre szuper lenne, ha az egész zenekar el tudna jönni.

Kristóf: Csak egyelőre nem tudjuk, hogyan lehetne őket motiválni. De jó a közös edzés, csapatépítő szempontból is, és azért kell a kondi.

Csapatként sosem csak magért fut az ember.

Bálint: Szuper, hogy volt egy plusz motivációnk, hogy az Őrzők Alapítványnak gyűjtöttünk. Már nagyjából a verseny előtt egy héttel meglett a kitűzött 150 000 forint, ami nagyon klassz. És ha már ennyien megtiszteltek minket az adománnyal, nem hagyhattuk őket cserben. Emocionálisan pedig nagyon szép volt, hogy ahogy a hétköznapokban, a színpadon is egy csapat vagyunk, itt is egy csapatként álltunk fel váltófutásban, egymásért és a csapatért is futva.

Viki: Az Őrzők Alapítvány többi tagjai is ott álltak és folyamatosan drukkoltak, ez egy extra motiváció volt.  

Hogy fér össze az éjszakai élet, koncertek és a futás, edzések világa?

Kristóf: Rátapintottál a lényegre. Vicces, mert tegnap este Gyöngyösön játszottunk, ma este Hajdúszoboszlóra megyünk, kevés alvással, de annál nagyobb lelkesedéssel jöttünk ma ide futni.

Zenészként inkább zene nélkül vagy zenével szerettek futni?

Viki: Én jelenleg zene nélkül, a mi fülünk eléggé el tud fáradni a színpadi fülmonitorozástól, eléggé erőteljesen kapjuk a hangos zenét. Emellett most lemezen is dolgozunk, tényleg folyamatosan hallgatjuk a saját zenéinket.

Bálint: Én zenével, de nagyon érdekes, mert befolyásolja a zene a futásomat. Nem tudok máshogy levegőt venni, mint ahogy a zenének a tempója van, ha túl gyors zenét rakok be, akkor előfordul, hogy elvisz a lendület és 5 perc múlva teljesen kitikkadok. Úgyhogy most a felkészülés alatt is kicsit nyugisabb zenéket tettem be direkt, ami visszafogott. 6/8-os dalokra nem lehet futni, erre már rájöttem, mert ott mindig megfordul a levegővétel.

Viki: Nem tudom, hogy Margeretre lehet-e futni egyébként.

Igen, lehet, nekem már több számra is sikerült!  - Dóri