A fiammal futok

A fiammal futok

Holczer Péter és 9 éves kisfia Dávid, a hétvégi Vivicitta félmaratont párban teljesítették, és a 131 férfi páros közül, a 6. helyen végeztek. Apa és fia nem először állt rajthoz futóversenyen. Hogy mekkora boldogság lehet az egy szülőnek, hogy a gyermeke megszereti a futást, ráadásul a közös hobbinak ilyen szép eredménye is van, arról Péter maga írt. Olvassátok szeretettel a Vivicittáról készült beszámolóját. 

Sokkal többet adott ez a kétnapos hétvége nekem a futás tekintetében, mint előzetesen vártam! Történt ez annak ellenére is, hogy számomra a VIVICITTA még mindig 12 km, és a Margitszigethez kapcsolódik (régi táv, korábbi helyszín). Túltettem magam ezen azzal, hogy lesz egy klassz futóesemény, ami amolyan. „SPAR Wizzicita” jellegű lesz, és élvezni fogom, mivel a fiammal futhatok újra félmaraton váltóban. Ez volt a hétvége lényege, egyben számomra a futás csúcsa.

Ezt is olvasd el! Észrevétlenül lett az életünk része a futás

Hogy további célok is legyenek, ezért az élmény mellett szerettünk volna 100 percen belülre kerülni a váltóban. Ősszel a Wizz Air-en ugyanezen a pályán 1:42:46-ot mentünk párosban. Én pedig a saját résztávomon természetesen szerettem volna újra megpróbálni azt, ami ősszel nem jött össze, hogy végre egyéni csúcsot fussak 10 km-en. Egy 40 percen belüli 10 kilométerrel, minden álmom teljesült volna. 

Az egyéni csúcs hivatalos mérésére egyébként jó lehetőséget ad a félmaraton váltó, ugyanis van chipszőnyeg 10 km-nél, így hivatalos az időmérés. Hozzáteszem, „utálom” a 10 km-t, szerintem a leginkább embert próbáló táv, szinte sosem élvezetem még, de „haltam már bele".  [valami.]

A célok persze szép dolgok, de mit tettünk érte előzetesen?


Nos, konkrétan nagyon keveset, specifikusan, mondhatni szinte semmit.
Bennem volt egy téli maratoni felkészülés, számos terepfutás, négy maraton az utóbbi egy hónapban. Dávidot sikerült az elmúlt három hétben háromszor edzésre bírni, ebből az utolsó két alkalommal résztávoztunk. Ennyi! 

Ilyen előzmények után jött a szombat, ahol elindultunk szokás szerint a 2,5 kilométeres Minicittán, a gyerekek iskolájának képviseletében. Ezen a távon sikerült egyéni rekordot futnom. 

Eljött a vasárnapi félmaraton, én kezdtem, így én a rajtban álltam, Dávid pedig a váltópontra indult (értelemszerűen kísérettel). Elláttam minden instrukcióval, szinte perce pontosan, hogy mikor mit tegyen, vetkőzzön futócuccra, álljon be a zónába, egyeztettük, hogy mikor érkezem majd a váltópontra. Nem könnyű ilyenkor távol lenni, szívesen segítettem volna neki, hisz annyi ponton el lehet bizonytalanodni, különösen egy 9 éves gyerek esetében. Utólag azt kell mondjam, annyira profin és tökéletes állapotban várt ott a váltóponton, hogy le a kalappal előttük (hisz az édesanyja kísérte a váltópontra Dávidot)!

A rajtot követően, a saját célom a 3:50-3:55 közötti tempó futása volt. A  3. kilométertőll áttértem kizárólag a fejszámolásra, mert sokszor vert már át az óra kissé pontatlan GPS rendszere. Így komoly célkitűzés esetén csak a kilométer tábla, a stopper nézés és a számolás jöhet szóba. 
A 10km-es chipszőnyegen áthaladva, a stopperre pillantva láttam, hogy 39:03 az időm.

Ezt is olvasd el! Most lefutod! Felkészítő program az 5 km-re

A pálya szélére húzódva egy csöppet vissza is vettem, de azért igyekeztem nem nagyon lassulni, hiszen volt még 1,7 km a váltópontig saját tempóban.

Dávid felkészülten, és profi módon készen állva várt, és azonnal be is kapcsolódott az én tempómra, úgy kellett visszafogni magunkat, hogy az övére álljunk be mielőbb.

És kezdődött az élményfutás része, ugyanaz a felemelő érzés, mint már ősszel is volt, a fiammal végigfutni közel 10 kilométert a városban a szurkolók között, akik értelemszerűen különösen biztatják a meglepetésre ott futó apró embert.

Nem volt ez másként most sem, úgyhogy csak annyi dolgom maradt, hogy élvezzem és figyeljek Dávidra, hogy számára megfelelő tempóban haladjunk, észrevegyem, ha gyors lenne neki. Mivel mindig sokat dumál, amíg beszél, addig biztos nincs gond.
Összehasonlíthatatlanul jobban haladtunk, mint ősszel, teljesen rendben volt a srác, se oldalszúrás, se vécézhetnék, se különösebb fáradtság, szépen zakatoltunk 5 perces tempó környékén, kicsit inkább fölötte. Szerencsére jól ismerem, látom mi van vele, most se lepett meg a 18-as km tábla körüli kisebb megzuhanása, lassítottunk, sétáltunk vagy öt lépést, aztán újra erőre kapott és visszaálltunk a tempóra. Én már néhány km-rel a vége előtt láttam, hogy nemhogy a 100 perces időnk nincs veszélyben, de akár 95 percen belülre is érhetünk, ami előzetesen meg se fordult a fejemben (nem is számolgattam egyébként semmit, kizárólag ez a 100 perc volt hasraütésszerűen kitalálva).

Egy fő cél volt, hogy az élvezetből nem engedünk, csak addig feszítjük a tempót, amíg Dávid is azt mondja, hogy élvezi. Ugyanakkor tudtam, milyen hajrára képes, és az utolsó kis emelkedő után a Hősök tere előtt már szóltam neki, hogy akkor innen mehetünk, ami benne van a hajrára, mostantól kiadhatja. Ő pedig el is indult, szedni kellett nekem is a lábaimat újra, majd a célegyenesben ugyan külön folyosón, de azonos tempóban száguldottunk a cél felé és be is értünk 1:34:42-vel. Úgyhogy hála Istennek, boldogság a köbön, az örömöt végig megtartva, ráadásul olyan tempóban mentünk, hogy messze felülmúltunk minden elképzelésünket. Ahogy az időeredmény, úgy a helyezés is csupán hab a tortán, de nyilván nem szomorkodik az ember, ha a 9 éves fiával a 6. helyen végez a 131 férfi páros között és a 13. helyen 547 páros közül.

Csere Gáspárral.

Utána is jó sokáig ott maradtunk még, néztünk eredményhirdetéseket, drukkoltuk a csapattársaknak, végre összejött neki is egy autogram és közös fotó Csere Gáspárral, szóval szerintem nem ment el a kedve a futástól, hogy visszafogottan fogalmazzak ;)

A BSI jóvoltából a videós összefoglalónkat pedig ezen a linken megnézheted: http://veletekfutottam.telekom.hu/myvideo.php…

 

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Fischer Anna
Anna 61 évesen futotta első maratonját

A futás szellemisége nem csupán fiatalon szippanthat magába. Anna 57 évesen kezdett futni, és 2017-ben maratont futott. A története elképesztő!

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!