Ultratábor Lubics Szilvinél

Ultratábor Lubics Szilvinél

A múlt hétvégén részt vehettem Lubics Szilvi edzőtáborában Zalakaroson. A csütörtököktől vasárnapig tartó tábor immár 5. alkalommal került megrendezésre. Szilvi mindig szeretettel és a tőle megszokott precizitással készül az eseményre, szervezi a programokat nekünk, ultrafutóknak. A Spartathlonon szocializálódott Szilvitől nem is várhattunk mást, csak kemény és hosszú futásokat és érdekes, motiváló programokat. Jelentem, mindent megkaptunk!

Már tavaly is meghívást kaptam erre a jeles eseményre és bevallom, akkor igazi „micsoda, ééén?” élményem volt a meghívásra, de úgy döntöttem, kipróbálom magam, szintén futó párommal felkerekedünk és elmegyünk. Nos, az első futás után, ami úgy volt beharangozva mint "könnyű városi kocogás", a szobában sírtam, hogy engem mindenhol ott fognak hagyni, el fogok tévedni, én leszek a leglassabb. Bár ez így is volt, a tavalyi menetet végigcsináltam: 15+30+22+50 km.

Ezt is olvasd el! Regeneráció az edzések és versenyek idején

Idén már nagyobb önbizalommal és egy navigációra képes órával érkeztem, így ha másban nem, abban biztos voltam, hogy visszatalálok a szállásra. Azért félelem volt bennem, mert emelték a tétet, a 4 nap etapjai a következőképpen néztek ki: 14+48+22+50 km, ez összesen 134 kilométer, ami őrült sok.

Az első nap, csütörtökön 6-kor indultunk futni, a beígért laza (az én definícióm szerint ez 6 perces kilométerátlagot jelent) 10 kilométer helyett 5:20-ban futottunk 14 kilométert. Na persze már nem lepődtem meg, tudtam, hogy ez nem egy pátyolgatós tábor, egyszerűen nem lehet lemaradni. A második napon egy „laza” 48 kilométerrel indítottuk a reggelt, így máris beletettünk egy ultrát a lábunkba. A futással nem volt gond, ez kissé engem is meglepett, de egészen jól éreztem magam közben. Az egyik legizgalmasabb programunk következett a vacsora után, Vajda Zoltán tartott egy rövid beszámolót a Badwater versenyről, melyet a tavalyi évben teljesített. Ez az ultrafutó verseny Amerikában kerül megrendezésre minden évben és a távon felül (217 km) az indulóknak meg kell birkózniuk az 50 fokos, árnyék nélküli sivatagi hőséggel is.

Ezt is olvasd el!

Miért mások az ultrafutók

Csodáljuk és nem értjük őket. Hosszú kilométereket futnak városok között vagy körbe-körbe. Ők az ultrások. Miben mások ők, mint egy hétköznapi futó?

Harmadik napunkra igazi wellness-programokat szervezett nekünk Szilvi. Reggel korcsolyáztunk egyet a zalai dombságban, vagy ha éppen nem csúszkáltunk, akkor a bokáig érő porhóban haladtunk…az emelkedőkön legfőképpen visszafelé. Na, én ezt a futást nem igazán szerettem, nem szeretek jégen futni, se csúszós havon. De mindenkinek más a jó. Amikor fel mertem nézni az útról, valóban gyönyörű látványt nyújtott az erdő. A gyötrődésem után persze nagyon jól esett a zalakarosi gyógyfürdőben áztatni elgémberedett tagjaimat. Este Rakonczay Gábor inspiráló szavait hallgattuk meg, ami bevallom, nagyon jól jött a vasárnapi 50 km előtt, volt min gondolkodom ezalatt a szűk 5 óra alatt.

A YoursTruly napján úgy éreztem, nem maradhatok szégyenben, így ha reggel ugyan semmi kedvem nem volt hozzá, az 50 km-es távot választottam. A Kisbalatont kerültük meg, s bár majdnem végig egyedül futottam, igazán jól éreztem magam ezen a futáson. A táv úgy épült fel, hogy csináltunk egy nagyobb kört, majd egy kisebb kunkorral (18 km) toldottuk meg a Kisbalaton-kört, hogy meglegyen az 50 km. Mondhatnám, hogy vagányságból és csak azért, hogy találkozzam az előttem lévőkkel, de nem, én bizony fordítva mentem fel a kis körre, vagyis mindenki velem szemben futott. Persze ki más rontotta volna el ezt, ha nem én...

Ezt is olvasd el! Futás a kemény téli hidegben

Ebben a táborban az a jó, hogy régen látott, messze élő ismerősökkel találkozhatok, és persze az is jó, hogy itt senki sem azt kérdezi, hogy „jaj, már megint futni mész?”, hanem azt mondja, „gyere, fussunk együtt még pár kilométert”. Vagy ahogy a Borvidék félmaraton szervezője, Márkus Öcsi írta: „Hasonló mentális problémákkal küzdő barátokkal sokkal szebb a hétvége.”

Fotó: Lubics György

Úgy futsz mint egy gorilla

Blog

Egész héten olyan kétségbeesve kapkodtam az edzés lehetősége után, mint a fuldokló a levegő után