Gyakorlati tippek az időbeosztásról, egy gyakorló triatlonostól

Gyakorlati tippek az időbeosztásról, egy gyakorló triatlonostól

Sosem felejtem el az estét, amikor vacsora közben előadtam a férjemnek, hogy én akkor most triatlonozni fogok, mit szól hozzá. Azt mondta, ez szuper, de hogy fog beférni az életünkbe? Nem kell aggódni, válaszoltam magabiztosan, kézben tartom az eseményeket. Na, ez az a mondat, ami azóta számtalanszor eszembe jutott már.

Amíg az ember „csak” fut, addig minden olyan flottul megy, beleugrik a cipőjébe és már mehet is, háztól házig, tökéletes. Az úszás már más, el kell jutni az uszodába (nekem más városban is van), át kell öltözni, hajat kell szárítani, grrr. Bringázásnál szintén működik a door – to – door, de bringázni nem megy el az ember fél órára, ott rendesen oda kell pakolnia magát az embernek. És akkor ezt mind össze kell hozni egyetlen hétbe sűrítve. A munkahellyel, a családdal, a barátokkal, a programokkal. És az alvással is. J

Azzal, hogy én itthon dolgozom, lépéselőnyben is vagyok, meg nem is. Egyrészt bármikor el tudok menni futni / úszni / bringázni, rajtam áll, hogyan osztom be az időm, másrészt viszont én mindennap dolgozom, úgy értem, nincs hétvége, mindennap kell valamennyit dolgozni. Ebbe az életmódba kell belepasszírozni a triatlont, mindenkinek megy, hát nekem is fog – mondtam nagy arccal. Jelzem, én csak párban csináltam meg eddig az ExtremeMan-t, nem egyéniben.

Az első fél év valami olyan káoszt hozott az életembe, amit legutóbb a három, kis korkülönbséggel született gyerekünk aprókorában éreztem. Elég hamar rájöttem, hogy ide valami rendszer kell, mert az, hogy valami mindig elmarad, valami mindig elcsúszik, valami mindig hiányzik, mindig le kell mondani valamit, az hosszútávon nem működik. Tekintve, hogy én klasszikus listagyártó vagyok, adott volt a megoldás, a rendszer alapját képező TERVEZÉS.

Eleinte a gmail naptárfunkcióját használtam, minden beírható, átpakolható, különböző színekkel jelöltem a különböző elfoglaltságokat, remek volt – egy baja volt csak, hogy nem én írtam. Úgy értem, kézzel…. pedig amikor megtervezem a következő hetet, szeretem saját kézzel telerakni a napokat. Ettől függetlenül az elektronikus változat is tökéletes a kevésbé maradiaknak. 

Hetes beosztású naptárat veszek, fontos, hogy levegős legyen, 5 sorba nem tudom beszuszakolni a napomat, ezt bárki beláthatja.

Vannak alapelvek, amelyek megkönnyítik a tervezést, ilyen például az, hogy edzésterv alapján készülök (előre megvan a heti adag), vagy pl. hogy mindennap főzök ebédet, s azt is tudom, hogy milyen munkáim vannak az adott héten. Ennek alapján minden vasárnap rászánok egy órát az életemből a tervezésre azért, hogy lássam, mi fér bele a hétbe még a józan ész keretein belül, ill. hogyan tudok sakkozni az idővel. 

Elsőként a fix programok kerülnek a helyükre, ezeken nem tudok és / vagy akarok változtatni, színházjegy, fogorvos, állatorvos, születésnap – konkrét időpontokkal, itt nincs mese, oda kell érni, nem tologathatom egy órával későbbre vagy másnapra. Lemondani sem célszerű.

Nem azt mondom, hogy ez így rendben van, mert nyilván lehetne elemezgetni az okát, de a következő a sorban az edzés. Azt hiszem, azért alakult így, mert ha tudom, hogy adott napon két órát kell bringáznom, akkor biztos, hogy nem egy háromfogásos menü lesz ebédre (vagy ha mégis, mert szombaton pl. szülinapot ünneplünk, akkor a megelőző napokban apránként előkészülök), de ugyanígy pl. az én kérésemre az úszást szerda hajnalokra időzítjük, mert akkor hazafelé a piacon tudok friss gyümölcsöt, zöldséget venni, amivel máris időt spóroltam.

Tehát bekerülnek a naptárba az edzések. Heti egy pihenőnapom van (az én kérésemre ez vasárnap), nyilván tudnom kell, mikor, mi a feladat. Ha úszós nap van, akkor ahhoz hajnalban kell kelni, viszont mire a nap beindul, már itthon is vagyok. Ha bringás, akkor nem árt figyelembe venni az egyre korábbi sötétedést, ill. télen ez könnyebb (de egyben nehezebb is) lesz a görgőzések beálltával. A futás a legrugalmasabb, bár ha terepfutás van, ott megint figyelni kell az indulás – érkezés tervezett időpontjára, nem szeretek töksötétben bolyongani az erdőben, könnyen elesek.

Külön színt kap az étkezés, ez főleg az ebédet jelenti. Persze, tudom, ez királyi luxus, de egyrészt nekem fontos, hogy ne együnk feldolgozott élelmiszert, másrészt nekem figyelnem kell a kilókra, még le kell adnom jó pár kilót. Az alapelv az, hogy hétközben 30 – 40 percet töltök a konyhában, ennél többet nem, ez sok mindenre elég (a rutin, meg az évek, ugye). Azzal, hogy tudom, mit főzök a hét napjain, egyrészt megspórolom az ebédidő felé közeledve egyre inkább fellépő idegtépést, hogy mégis mit kellene összehozni, másrészt nem eszünk össze – vissza, harmadrészt viszont megint csak időt spórolok, hiszen a heti bevásárlás során szinte mindent megvettünk hozzá, már csak be kell menni a spájzba, ki kell nyitni a fagyasztót. És meg kell főzni J (megjegyzem, nem vásárolunk felesleges élelmiszert sem így, tehát pénzt is spórolunk).

Ehhez kapcsolódik, hogy heti egy bevásárlással éljük az életünket, bejáratott hentesünk, zöldségesünk van, de nem tagadom, hogy bevásárlóközpontba is megyünk. Mivel tudom, hogy mi hiányzik a konyhából, mit fogok főzni, mi fogyott el, így pontos listám van J (a naptárba felfirkantom, ha vmi elfogyott). A szerdai piactól eltekintve hétközben nem járok bevásárolni. Ez a (bevásárló)lista külön helyet kap a lapokon.

Dolgozni is kell, s bár ez esetünkben rugalmas, azt azért tudni kell, hogy nekünk nem jön hónap elején sms a fizetés érkezéséről, vagyis, nem célszerű nem kitölteni a 8 (10 – 12) órás munkaidőt. Olyan munkám van, hogy tudom, mikor, mennyit tudok elvégezni belőle, mikorra kell készen lennem egy – egy projekttel, mennyit tudok egy héten elvállalni mindebből. És azt hozni kell, szigorú főnöke vagyok magamnak. J

Bármennyire is kihagynám, házimunkát is kell végezni. Engem frusztrál, ha azt látom, hogy a fejemre dől a háztartás, zavar, ha tudom, hogy ráférne a fürdőre egy alapos takarítás. Nem szeretem a random fellángolásokat, inkább mindennap rendbeteszek egy adott területet, semmint az egész hétvégét takarítással töltsem. Nyilván itt is (mint az összes többi területen) vannak ad hoc jellegű feladatok, ami nekem csak azt jelenti, hogy életszagúvá válhat az egész jól felépített tervezésem.

A rendszer ugyanis nem merev és megbonthatatlan. Bármikor közbejöhet valami (és Murphy óta tudjuk, hogy közbe is jön), amikor újratervezés van. Közbejöhet betegség, extrasürgős munka, rossz időjárás, elalvás, váratlan program, kedvetlenség, bármi.  Nem omlik össze a világ, ha átcsoportosítás van, remekül lehet nyilazni az adott napi to-do listákat a következőre. J Azzal viszont, hogy átlátom a hetemet, belátom a tereimet, a lehetőségeimet, hogy bizonyos szempontból nem érhet meglepetés (óh, dehogynem), azt vettem észre, hogy sokkal több minden belefér egy hétbe, mint korábban. Ellentmondásnak tűnhet, de sokkal teljesebb a hét, miközben nem terhel meg a folyamatos agyalás, hogy hogyan szorítsam be még ezt is – azt is a napomba. Ha úgy tetszik, lazább az egész.

Csak azt a mondatot, hogy „nem kell aggódni, kézben tartom az eseményeket”, csak azt feledhetném! J

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Polgár Georgina
A futás boldogság

Kérdezik, hogy kinek szeretnék ezzel a sok futással bizonyítani. Bizonyítani? Senkinek. Csak boldog szeretnék lenni. - Inspiráció egy nagycsaládos anyukától.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!