Rákóczi Feri, maratoni visszaszámlálás indul - interjú

Rákóczi Feri, maratoni visszaszámlálás indul - interjú

Sok futó sztorijában hangzik el a mondat: “Nem értettem soha, hogy mások miért futnak, mi abban a jó.” Ezt Rákóczi Feri, a Reggeli Show műsorvezetője is így gondolta még nem is olyan régen. Most mégis élete első maratonijára készül, amit március 19-én, a Skechers Performance Los Angeles Maratonon fut majd.

Az emberek többségének fejében az a kép él rólad, hogy szereted a finom falatokat, a jó bulikat. Még szoknunk kell a gondolatot, hogy a futást is társítsuk a személyed mellé.

Ez a kép valóban így áll össze a fejekben, bár mostanában nincs buli, most egy önmegtartóztató időszak van, folyik a maratoni felkészülés. Hogy elkezdtem futni, abban valahol a Vadon Jani kollégámnak is szerepe van. Sokszor mesélt lelkesedéssel a futó élményeiről, de valahogy nem akartam hinni neki. Egyszer régen elfutottam a szomszéd házig, és nagyon fájt, nem kaptam levegőt, így elkönyveltem, hogy futni rossz. Viszont hajtott a kíváncsiság, másrészt hozzátartozik a dologhoz, hogy van két gyerekem, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha velük is tudnék mozogni egy kicsit, ha jó példát adhatnék nekik. Így öntevékenyen elkezdtem futni, 43 év visszafogott sportolói múlttal, azaz szinte a semmire alapozva. Persze voltak próbálkozásaim korábban, hisz letekertem 160 kilométert, de azt se a sportértéke miatt, csak túraként. Majd elérkezett a 43. életévem, letöltöttem egy 5km-es programot a telefonomra. A néni mondta az applikációból a fülemre, hogy „fuss egy percet, gyalogolj hármat”, szépen felépítve, én pedig csináltam. 

az edzésekről

Nagyon ritka, hogy feladom az edzést. Van olyan, hogy eltolom egy-két nappal, ha úgy látom, hogy nem fér bele az időmbe. Ha a hétvége is nagyon sűrű, akkor van, hogy kihagyok edzést, de akkor is a könnyebbet. A feladatosat mindig megcsinálom.

Ez a fajta felkészülés hogy ment?

Ezek a programok olyan okosan vannak felépítve, hogy már a második vagy harmadik alkalommal az egy perc helyett kettőt futsz, ami egy duplázás. Óriási dolognak éreztem azt, hogy ahol az előző nap sétáltam, ott már másnap futni tudtam. Nyilván vicc ez annak, aki órákat fut egyben, de ilyenkor mindig eszünkbe kell jusson a nulla pont, ahonnan indultunk.

A negyedik napon azt vettem észre, hogy én ezt imádom. A program elment egészen az 5 kilométerig, amit végigcsináltam, de jött a tél, és azt mondtam, hogy hidegben nem. A tél szóljon inkább a forraltborozásról, a barátokról, a disznóvágásról, majd tavasszal futok újra. A tavasz eljött, én elindultam futni, de három perc után hazafordultam, mert nem ment, fájt mindenhol, nem volt hozzá kedvem. 

Én Velencén élek, mostanában futottam körbe a tavat először, és elkezdtem más szemmel látni a tájat.

Az újrakezdés sokaknak okoz gondot. Te hogyan kezdted újra a futást?

Volt egy nagyon “jó” ötletem, és úgy gondoltam, hogy letöltöm a 10 kilométeres programot. Elkövettem azt a roppant amatőr hibát, hogy egy olyan programmal akartam újrakezdeni a futást, ami arra az ötös programra épült, amit korábban már egyszer megcsináltam. Beindítottam a programot, aztán negyed óra múlva megint hazamentem, hogy nekem ez nem megy, nem akarom. Végül visszatértem a régi kezdő progamomhoz, de azt nagyon untam. Ezzel a vacakolással elment az egész nyár. Próbálkoztam, de nem volt jó, nem volt kedvem az egészhez.

Rövid futósztori

Amikor először lefutottam két szigetkört egyben, eufórikus hangulatban voltam, de nem volt nálam telefon, hogy felhívjam a páromat. Úgy éreztem, el kell mondanom valakinek ezt hírt. A közelemben éppen ott nyújtott egy srác, megszólítottam, hogy “ne haragudj, de el kell mondanom valakinek, életemben először futottam két kört itt egyben”,  Erre a srác felnézett, és csak annyit kérdezett, hogy „na és mennyi idő alatt?” Én meg azt gondoltam, „oké, nem is mondtam semmit, hagyjuk”.

Nem kértél segítséget valakitől?

Hahó, én egy férfi vagyok, nem kérek segítséget!  :) Aztán persze eljött az idő, amikor elmentem egy edzőhöz, akivel azóta is tart a kapcsolat. Ő javasolta azt, hogy tűzzünk ki valami célt, ami motiválni fog, így jött a félmaraton. Ez 2015 szeptemberében volt, majd tavaly áprilisban le is futottam.  A félmaratoni felkészülés megkezdése előtt csinált velem egy futópados felmérést, ahol félmeztelenre kellett vetkőznöm, lemérték a súlyomat, szurkálták az ujjamat futás közben. Majd bevásároltam rendesen: cipőt, futónadrágot, profi órát, pulzuspántot. Hegyekben álltak otthon a cuccok. Innen kezdődött a tudatos edzés és kicsit az életmódom átalakítása is.

Mi változott még?

Ez a változás, kaja váltást is jelentett. Ez persze nem jelentette azt, hogy feladtam amit szeretek, csak jelentősen visszavettem belőle. Amikor felkészülési időszak van, akkor keményen diétázom. A saláták, zöldségek mindig ott voltak az asztalunkon, rengeteg zöldséget ettem eddig is. Az én étkezésem úgy vélem sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint amit esetleg a rádióhallgatók gondolnak. A dietetikus hölggyel az arányokat persze átalakítottuk, grammra számítva leírta nekem, hogy miből mennyit fogyaszthatok. Én elkezdtem követni azt amit előírt nekem, és látványosan olvadtak rólam a kilók. 

Maratoni cuccok kikészítve.

Nem volt holtpont ebben a változási folyamatban?

Mindig van, nincs olyan ember, aki egy ennyire radikális diétát jól viselne. Az én generációmnak azért nehéz egy ilyen életmódváltás, mert mi abban a korban nőttünk fel, amikor egyáltalán nem volt kérdés, hogy szedhetünk-e mégegyszer abból a töltöttkáposztából. Egy középkorú férfi életébe beemelni egy ilyen változást, szenvedés persze, mert nem az van, hogy kiváló marhapofákat konfitálsz kacsazsírban, és tocsogsz az élvezetben, hanem megpárolsz egy fél csirkemellet. Minden nap, minden percében a cél kell, hogy lebegjen a szemed előtt, nálam ez működött. 

Egy maratoni felkészülés még komolyabb odafigyelést kíván. 

Nekem nagyon rövid időm volt a félmaratonra is, én azt is komoly felkészülésként éltem meg. Most ugyanolyan nagy kihívás ez a maraton, 1,5 éves futómúlttal a hátam mögött, de nagyon bízom magamban. Ezzel a céltudatossággal sikerült legyűrnöm a démonjaimat, egyetlen egy kivételével, ez pedig a dohányzás, de ezen még dolgozom.

Miután lefutottam a félmaratont

A félmaraton után az 5 éves Somi fiamtól megkérdeztem, hogy „nem nagyszerű, hogy apád lefutott egy félmaratont?” A gyerek megfordult, és csak annyit kérdezett:  „Szerinted nem ciki valaminek a felét lefutni?” .

Hát, ennyit erről. :) 

Mennyire támogató a környezeted, vagy azok akik a Facebook követik a maratoni felkészülésedet?

Aki ismer, az tudja, hogy elég makacs természet vagyok, és amit a fejembe veszek, azt többnyire meg is csinálom. A párom is nagyon támogat.  Amikor valaki mondjuk megkérdezi a Facebookon, hogy miért teszek ki magamról fotót amikor futni megyek, arra annyit válaszolok, hogy már lefutottam a napi adagot, azért került ki a kép, és ha van kedve, jöhet velem legközelebb.  A jó értelembe vett kritikát nagyon szeretem, de a mindenféle nick nevek mögé bújt hozzászólásokkal egyáltalán nem törődöm.

Annakidején miért pont a futást választottad?

Nem is tudom, talán rossz élményem van a közös sportolásról. Gyerekkoromban egy mindenkinél két fejjel magasabb, kövér, szemüveges kisfiú voltam, annak minden hozadékával. A futás alatt magadnak bizonyítasz, plusz kellett hogy ki tudjak kapcsolni valahol, és futás közben nagyon jó dolgokat tudok kitalálni. 

Szerintem ezt minden futó így éli meg. A testünket leköti a mozgás, de az elménk szabad. Neked milyen gondolatok járnak a fejedben futás közben?

Egy darabig zenét hallgattam, aztán nagyon meguntam a zenei kínálatomat, és észrevettem, hogy akarva-akaratlanul követtem a zene tempóját a mozgásommal. Tapasztalt futóemberek javasolták, hogy tegyem le a zenét. Letettem, és azóta szárnyaló fantázia van futás közben. Problémákat sikerül mozgás közben megoldanom, sokat gondolok a két gyerekemre, elmosolygom a futást. Én Velencén élek, mostanában futottam körbe a tavat először, és elkezdtem más szemmel látni a tájat. Most volt időm elmélázni a részleteken, megfogalmaztam magamban, hogy milyen szép helyen élek, olyan részeket fedeztem fel, amit korábban még nem. 

Edzőbá’-val beszélgettem a maratonról

Kaptam az "edzőbácsitól" egy olyan feladatot, hogy fussak három nap egymás után 14 kilométert. Kérdeztem tőle, hogy lesz ebből maraton? Erre csak annyit mondott, hogy ugyanígy, csak nem kell közte abbahagyni a futást.

Mit ad a futás az életedhez?

Azt gondolom, hogy le tudtam volna élni az életemet futás nélkül, de most már hiányozna, ha nem lenne. Szerintem mindenre kihat az, hogy futok. Motivációt ad az élet más területein is, és a kitartás meglátszik minden más teljesítményemen.

Hányszor és mikor futsz egy héten? 

Heti ötször futok edzésterv szerint, amit az órámról feltöltött eredmények alapján követ az edzőm.  A reggel nekem kiesik, mert nagyon korán megyek dolgozni, és hajnali 3-kor nem indulnék el. Nagyon szeretem az esti futást, amikor csend van és nyugalom. A mostani 30 kilométeremet például vasárnap reggel 8-kor futottam. 

Arról még nem is beszéltünk, hogy merre szoktál futni? 

Leginkább a Velencei-tó körül futok, hiszen már nem vagyunk Budapesten. Míg fővárosiak voltunk, addig a Rákos patak partján és a Honvéd pályán futottam. A Szigeten kifejezetten nem szeretek futni

Hogy állsz a közelgő maratonnnal, jön a maratoni para?

Szerintem kell, hogy legyen para, mert ha nincs, akkor nem jól választott célt magának az ember. Kell az egészséges drukk, és kell egy kis kétely, hogy vajon le tudod-e győzni azt a távot amit terveztél. Már a 30 km-es edzés előtti este is alig bírtam elaludni, annyira izgultam. Most már tudom, hogy a 30 kilométer megy. Azt éreztem, hogy még további 5 kilométer is menne, de azt nem tudom, hogy mi lesz a maradékkal, ami a maratonhoz kell. A célom a tisztességes helytállás. Én nem leszek már menő hosszútávfutó, nem is akarok az lenni. Egy jó, belegyaloglás nélküli maratont képzelek el magamnak. 

Van a maratonra tervetek az edződdel?

Az edzőm belőtte a pulzustartományt, de még nem árulja el. A 30 kilométert 136-138 körüli pulzussal kellett futnom, hogy a maratonra mit tervez, azt még nem tudom.

Nálad milyen frissítés válik be?

Nekem nagyon sűrűn kell frissítenem. Hogy a folyadék izo vagy víz, abban nem érzek különbséget. A géleket nagyon bírom, és nagyon szeretem magam megjutalmazni egy fél kocka csokival időnként. A 25 kilométeres futásnál más taktikát alkalmaztam frissítés szempontjából, és nem is lett olyan jó, mint a 30-as futásomnál. Borzasztó fontos a frissítés, én úgy tapasztalom. Vinni fogom magammal a saját gélemet, mert azt mondják az okosok, hogy nem érdemes a versenyen gélt váltani.

STATISZTIKÁK

Legtöbb km egy hét alatt?

60 km

Leghosszabb egyben lefutott táv? 30 km

Első félmaratoni eredmény? 2:13.31

Mi futók szeretjük megkomponálni, hogy milyen ruhában és cipőben futjuk az első maratonunkat. Te milyen felszerelést tervezel?

A párom, Béka fogja ezt megkomponálni nekem, ő a stylistom. :) Kipróbáltam a kompressziós zoknit, ami viccesen néz ki szerintem, de bevált. Nem vagyok annyira rákattanva ezekre a dolgokra, de biztosan rikító színű pólóban leszek a versenyen, hogy észrevegyen a tömegből. A cipő viszont hosszas tesztelés eredménye. Az én testsúlyomhoz és futótechnikámhoz jól igazodó cipőt választottam. A minimál cipőket nem szeretem, de a Skechers GoRUN Forza, ami egy stabil cipő, nagyon bejött. Ebben edzem, de a versenyre van egy új pár otthon, amit majd két héttel a verseny előtt kezdek használni, mert szeretném megőrizni a párnázottságát.


Biztosan sokakban felmerül, hogy miért éppen külföldön futod az első maratonodat?

Nagyon szeretném megélni a versenyt, készíteni rá a szívemet, de nehéz ezt összehozni, ha valaki épp egy közös szelfit szeretne készíteni velem, vagy éppen beszélgetni támad kedve a rajtban.  Ezek nagyon kedves dolgok, és szívesen meg is teszem, de most fontos, hogy rá tudjak hangolódni a versenyre, és csak befelé tudjak figyelni a maraton egésze alatt.

Engem is megfertőzött a futás

Bárhová utazunk, mindenhova viszek magammal futócuccot. Barcelonában voltunk ősszel, ott is futottam. Elindulok valamerre, és csak arra eszmélek, hogy meg kell kérdeznem valakitől, hogy “csókolom, hol vagyok én most”. Ezek nagyon jó dolgok.

Ez teljesen érthető azt gondolom. Mindenkinek szüksége van a koncentrálásra, a befelé figyelésre egy maratonon.  Máskülönben, hogy tetszik az amatőr versenyzés?

Nem vonz igazán. A  tömegben való futás, meg a versenyen való részvétel jó, motivál, de az a fajta versenyzői szemlélet, nincs meg bennem. A sportban a magammal való küzdés érdekel. Az érmek sem motiválnak. Nincs bennem az a vágy, hogy minden versenyen induljak, de a félmaratoni időmet azért szeretném megjavítani, ez birizgál. Másfél éve még a maraton sem volt terben. A futásra viszont rákattantam. 

A maratoni élményeidről hol kapunk majd hírt?

Facebookon lehet majd követni a los angelesi napokat, az utazásról, a futásról. Szóval mindent amit lehet, igyekszem majd átadni.

Sok sikert, csodás élményt kívánunk neked!

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Mátyásné Szabó Csilla
Én és a testem bármire képesek vagyunk!

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor hirtelen minden nagyon kilátástalan, és a bajok csőstül jönnek. Csilla eldöntötte, hogy nem adja fel.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!