Magyar futónők a Spartathlonon

Magyar futónők a Spartathlonon

A Spartathlon egy 246 km-es ultrafutó verseny Athén és Spárta között - ezt szinte minden futó tudja. Sőt, még a nem futóknak is ismerősen cseng a verseny neve. Viszont a Spartathlon nem pusztán ez. Az ott elért sikereket és kudarcokat hosszú évek munkája előzi meg. Idén négy magyar nő vág neki a távnak, dacolva a meleggel, a hegyekkel, a várható nehéz helyzetekkel: Maráz Zsuzsi, Máténé Varju Edit, Kolluti Margit és Nagy Kata.

Eddig hat magyar nő próbálta lefutni a Spartathlont, és mindegyiküknek sikerült is – ráadásul elsőre!

Az első magyar nő, aki megérinthette Leónidasz király szobrát Bontovics Tímea volt 2004-ben. Horváth Mónika 2007-ben és 2008-ban teljesítette sikerrel a versenyt (2010-ben is közel járt már Spártához, amikor ki kellett állnia), míg Lubics Szilvia 2010 és 2015 között hat alkalommal ért be a célba (ráadásul háromszor győzött, kétszer harmadik lett). Nagy Kata kétszer indult, 2014-ben 2. lett, tavaly győzött. Máténé Varju Edit eddig 2-ből 2-re áll és Vajda Anita is célba ért tavaly első nekifutásra.

Ez a 93%-os teljesítés arány egészen elképesztő ahhoz képest, hogy általában a mezőny fele-harmada ér célba...

Hiába, a magyar csajok nemcsak a legszebbek, hanem a legkeményebbek is!

(forrás: Spartathlon Magyar Csapat Facebook oldala)

Ez a Spartathlon

Azt például nem sokan tudják, hogy az induláshoz szinteket kell teljesíteni, akárcsak az olimpiai részvételhez. Ahhoz, hogy valaki a rajtban állhasson, 10 óra 30 percen belüli 100 kilométeres versenyt (illetve részidőt) vagy legalább egy 200 km fölötti versenyt kell produkálni. (Még két útja van az indulásnak: előző évi Spartathlon vagy Spartathlon részidő teljesítése.) A Spartathlon nem olyan „pátyolgatós verseny” mondta korábban Lubics Szilvia. A versenyzők nem találkozhatnak a segítőikkel, csak a megadott helyeken, nem mehet mellettük biciklivel senki sem, és a   40 fokos görög hőségben a jeget sem adagolhatja senki. A játékban maradás sem olyan egyszerű. A teljes táv teljesítésére 36 óra áll az indulók rendelkezésére, de tovább nehezíti a dolgukat, hogy megadott pontokhoz komoly és szigorú szintidőkön belül kell eljutniuk. Az első nagy kihívást a korintoszi pont szokta jelenteni, ami 81 kilométernél található. Az indulóknak 9 óra 30 perc alatt kell ide érkezni és a távnak csupán az első harmada (!)…értitek…81 kilométer az egyharmada!!! Az indulók jelentős része adja fel a versenyt ennél a pontnál. Ennek lélektani okai vannak, koncentrálnak, hogy elérjenek oda, de tulajdonképpen semmi sem történik sem ekkor, sem ezután - haladni és küzdeni kell tovább. Annak ellenére, hogy aszfaltos versenyről beszélünk, jelentős benne a szintemelkedés található, összesen 3800 méter. Az sem könnyíti meg az indulók dolgát, hogy a szintemelkedés java a táv második felében következik (100 km után, persze ez senkit se nyugtasson meg, a pálya addig is hullámzik rendesen), amikor már amúgy is dekoncentráltabb és fáradtabb az ember. A Spartathlon kapcsán szerencsére jelentős magyar sikerekkel büszkélkedhetünk. Itt van többek között Bogár János 1991-es győzelme, amikor másfél órát vert az üldözőire (már ha nevezhetünk üldözőnek valakit, aki több mint 1 óra 30 perccel volt mögötte.) . Lőw András 18 teljesítése, amivel az örök ranglista 2. helyén áll, ez 4428 kilométert jelent ezen a pályán. Lubics Szilvi, 3 aranyával és 2 bronzával méltán emelte magasba a magyar ultrafutás presztizsét Görögországban. És akkor következzenek a 2016-os verseny magyar női indulóinak bemutatása. 

Máténé Varju edit

Máténé Varju Edit - Mateve és Samu sok közös kilométert toltak már együtt.

A férjemmel élek Székesfehérváron. A lányunk Eszter külföldön tanul. Igazgatási ügyintéző vagyok az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karán. Mindig is mozgékony voltam, kajakoztam, kosaraztam, karatéztam és búvárkodtam, majd 2004-ben kezdtem el futni. Két évvel később, 2006-ban az első ultrámat teljesítettem, ami egy 6 órás futás volt. Innentől már nem volt megállás, sorban jöttek a sok órás és sok-sok kilométeres versenyek: Kinizsi 100, Terep 100, Ultrabalaton, Spartathlon. A futáson kívül nagyon élvezem Samu kutyám társaságát. Ő egy magyar vizsla és hatalmasakat szoktunk sétálni, kirándulni, melyek alatt nagyon fel tudok töltődni. Frissítés kapcsán nincsenek nagy igényeim, az egyszerű és könnyen emészthető ételeket szeretem. Nem tartom magam gyors futónak, de a fejem elég kemény, makacs vagyok. Az elmúlt egy évben megreformáltam az étkezésem, próbáltam máshogy is odafigyelni magamra, ez fontos eleme volt az idei felkészülésemnek. A Spartathlonra edzőm, Lőrinc Olivér készített fel, akivel már közel 1,5 éve készülök a versenyeimre. Nincsen titkos fegyverem, sem mantrám, az elvégzett munkában hiszek. Az idén három ember is kísérni fog, ami hatalmas segítség lesz. Velem jön a férjem és két barátnőm, akik mindent meg fognak tenni azért, hogy nekem mindenem meglegyen. Ennek a versenynek különleges hangulata van, igazán csodálatos élményt nyújt, egy igazi ünnep a futók számára. Aki ide egyszer eljön, újra és újra át akarja élni azt, amit a Spartathlon ad. Ezért járunk vissza minden évben. Az időjárás mindenképpen megnehezíti a feladatot, hiszen napközben brutálisan meleg lehet. Nekünk tavaly nagyon rossz időnk volt, négyszer zuhogott az eső, ettől pedig magas lett a páratartalom, nagyon sokan megborultak. Persze a hullámzó pálya sem könnyíti meg a dolgunkat.

Maráz Zsuzsi

Maráz Zsu, már Görögországban várja a rajtot. Büszkék vagyunk, hogy ő is szerzője oldalunknak! 

Esztergomban élek, háziorvosi rendelőben és egy diagnosztikai központban dolgozom asszisztensként. Van egy 19 éves egyetemista lányom és egy festőművész-grafikus, tanár párom. 2001 tavaszától futok rendszeresen, de csak 10 év után, 2011-ben kezdtem el felkészülni az első maratonra. Azon az első maratonon és az oda vezető úton aztán minden megváltozott. 2013-ban kezdtem az ultra távokon egyéniben indulni. Természetesen büszke vagyok az eredményeimre is ,de leginkább arra, hogy nap mint nap legyőzöm magam, felkelek hajnalban ha kell, és a sötét, hideg, nedves időben is elindulok edzeni és lemondok a kellemes programokról a céljaim elérése végett. 2016. március végétől kértem Lőrincz Olivért, hogy segítsen a Spartathlonra felkészülni. A versenyre való kijutásomat szponzorok is segítik, de a legnagyobb támogatást a csapatomtól az Esztergomi Futóművektől kapom. Amíg én ott futni fogok, ők itthon róják majd a kilométereket velem együtt. A versenyen viselni fogom a Hospice alapítvány kis nárcisz virágát, hogy felhívjam a figyelmet az alapítvány fontosságára. A nehéz pillanatokban emlékeztetem magam, hogy miért is vagyok itt. Azért jöttem, hogy ezt a feladatot elvégezzem. Az elmúlt néhány évben csodálattal kísértem figyelemmel a Spartathlont, majd úgy gondoltam, hogy az Ultrabalaton után ez lesz a következő kihívás, ahol feszegethetem a határaimat. Erre készültem egész évben. A szeretteim, a csapatom értem szurkolnak.  Mikor úgy éreztem itt az idő, én is szeretném megcsinálni, arra gondoltam, hogy ez lesz a futópályafutásom csúcsa. A legnehezebb verseny, a legnagyobb kihívás. Célom a Spartathlonon, hogy olyan élmény legyen, mint az első maraton vagy az első egyéni UB teljesítése. Nincs időterv, helyezés, csak annyit szeretnék, hogy a lehető legjobbat tudjam kihozni magamból. A versenyre Attila, a párom jön velem, egyedül nem lenne bátorságom nekivágni. Nehéz lesz megküzdeni a meleggel és a magas páratartalomma. Ez az egyetlen amitől tartok, mert szerintem ez nehezítheti meg a legjobban a futást. A felkészülés során voltak dolgok amitől szorongtam. Például félek a sötétben, szorongtam attól, hogy nem veszem észre sötétben az útjelző nyilakat és eltévedek. Ma, így néhány nappal a verseny előtt már nem félek semmitől!

Kolluti Margit

Az ország déli szélén élek egy Bajához közeli faluban, Sükösdön. Két fiam van, az idősebbik Budapesten tanul villamosmérnöknek, a fiatalabb pedig Németországban dolgozik. A férjemmel a családi vállalkozásban zöldségest üzemeltetünk, illetve a környékbeli piacokon árusítunk. 2010 márciusától futok. Először egyedül futkároztam a Duna melletti gáton, majd 2011-ben csatlakoztam a bajai amatőr futócsapathoz. Egyre nagyobb távokat futottam, majd megismertem a két bajai Spartathlonistát, Németh Zolit és Horváth Mónit. 2013-ban csatlakoztam a Mogyi SE-hez és innentől az ultratávok felé fordult az érdeklődésem. 2013-ban és 2014-ben Mónival párosban futottuk körbe a Balatont, majd 2015-ben egyéni indulóként is teljesítettem az UltraBalatont. Nagyrészt egyedül készültem a görögországi versenyre, és a futások után levezetésként krumplis ládákat pakolok. :) A célom, hogy szintidőn belül hajthassak fejet Leónidasz szobra előtt. Amikor a Balatont futottam, nem volt olyan, hogy nagyon elő kellett volna szednem valami motiválót. Megmondom őszintén, hogy minden percét élveztem a 220 kilométernek. Ha nagyon kell valami, akkor előrébb visz majd a tudat, hogy már futottam hosszút, csináltam már ilyet. Segít, ha szurkolnak nekem itthonról, sokat tudok meríteni belőle. Ez a verseny régebben nem érdekelt. Persze szurkoltam a többieknek, követtem az eseményeket, de annyira nem vonzott. Aztán egyszer csak bekattant, hogy megpróbálnám a Spartathlont, szeretném a határaimat tovább feszegetni. Elég sokan biztattak az indulásra már korábban, de kellett némi idő, ameddig megérett bennem a vágy, hogy nagyon szeretném. Vesztenivalóm nincs, mert hatalmas dolognak érzem azt is, hogy kikerülhetek, elindulhatok ezen a versenyen. Valószínűleg a szintkülönbség nehezíti majd a feladatot, mert csak az első 20 km sík, a pálya többi része dombos . Elég sík vidéken élek, így külön el kellett mennem a Dunántúlra, hogy szintet vigyek a futásaimba. De amitől inkább tartok, az a meleg. Az éjszakát várom, az majd elhozza a lehülést, ami a Balatonnál is nagyon jó volt.

Nagy Kata

Nagy Kata - szuper futó, címvédőként érkezik a Spartathlonra.

Magyarországon születtem és nőttem fel, azonban már több, mint tíz éve az USA-ban élek, kettős állampolgár vagyok. Házak szervizelésével, karbantartásával, felügyelésévél foglalkozom, Sarasotában (Floridában) lakom. Öt éves koromban kezdtem el rendszeresen sportolni: hat éven keresztül úsztam. Először 14 évesen mentem ki futni, de ekkor még csak rövidebb távokat tettem meg heti egy-két alkalommal. Mint hosszútávfutó, Amerikában "születtem meg". 2010-ben futottam az első maratonomat Budapesten, aztán lesérültem - egy év kihagyás következett. 2011 óta ismét rendszeresen futok. 2012-ben futottam az első ultrámat, ez 80 km volt. A következő évben sikerült megnyernem az UltraBalatont, ami az első igazan hosszú versenyem volt. Most is Lőrincz Olivér készített fel a Spartathlonra, akivel már 4 éve dolgozunk együtt. Idén is - csakúgy, mint tavaly - Rudolf Tomi lesz a segítőm. Köszönöm - hogy ha csak jelképesen is, de - a magyar csapat tagja lehetek! Sok mindenből szoktam motivációt meríteni. A barátaim inspiráló, motiváló, vicces üzeneteket írnak, úgy engednek el minden versenyre. Verseny előtt átolvasom ezeket az üzeneteket, és a nehéz pillanatokban felidézem őket, de akár egy mosolyból egy hajrá Katából is hatalmasat tudok meríteni. :-) Idén lesz a harmadik Spartathlonom, 2014-ben futottam először itt. Akkor úgy éreztem, kell az új kihívásl. Azóta minden évben nagyon várom a versenyt, és azt az egy hetet, amit Görögországban töltök. Van egy különös hangulata a versenynek, ami újra es újra magával ragad. Úgy gondolom, hogy önmagában a táv is nehéz, 246 km-t lefutni nem kis feladat. Ezen kívül szakaszonként is szintidőket kell futni. Az első 80km-en csak kétszer találkozhatok a segítőimmel ( 40-nél es 80-nál).  Számomra a napfelkelte előtti 2-3 óra a legnehezebb. Ekkor már kellően fáradt vagyok, hűvös van, amit én nehezen viselek, és a sötétet sem szeretem. Tavaly többször megkérdeztem egy-egy frissítőponton, hogy „mikor jön fel a nap? " :)

Ezekkel a gondolatokkal indulnak "csatába" a lányaink. Minden indulónak sok szerencsét!

(Köszönjük az információkat a Spartathlon Magyar Csapat oldal szerkesztőinek. )

Mit mutat?

Blog

Tuti, hogy te is láttad már a Facén, Instán és mindenfelé a futókat különböző kézjelek kíséretében szelfizni vagy befutó fotón pózolni

Törzsizom erősítés futóknak

Blog

Ha követed a blogot és a hétvégi edzés beszámolókat, akkor már tudod, hogy hetente kétszer tartok erősítő edzéseket nőknek, a futás mellett

Családi váltót futottunk! - el sem hiszem

Blog

Senkinek sem felróható okból, nyilván sokkal több olyan poszt születik a neten, amikor valaki megosztja abbéli örömét, hogy a családjával futott ezen vagy azon a versenyen