Hol keressünk én időt?

Hol keressünk én időt?

Ha valaki azt mondta volna pár évvel ezelőtt, hogy a gyermeknevelés sok türelmet igényel, sok időt emészt fel, rengeteg energiát követel, és még az ego is háttérbe szorul (nem tűnik el, ugyanúgy kielégíthető, csak lassabban), még akkor sem mondtam volna le az anyaságról. Viszont rendíthetetlen tény, hogy fáradt vagyok. Ez már egy állandósult érzés, amivel meg kellett tanulnom együtt élni. Már előfordult, hogy a kanapén ülve, épp egy beszélgetés közben jött rám az álom, vagy  edzésről hazafelé tartva, egy parkolóban kellett félrehúzódnom, hogy aludhassak,  de még az is megesett egyszer, hogy masszázs közben csukódott le a szemem.  Egy nap nekem is 24 órából áll, és a legjobb tudásom szerint kell beosztanom az időmet, ha szeretnék lehetőségeimhez mérten, mindenkinek megfelelni.

Számomra már a varázslatos két csík megjelenésekor nyílvánvaló volt, hogy én Rió de Janeiróba a Magyar Olimpiai csapat tagjaként szeretnék kiutazni, és még meg sem született a kisfiam, de tervezgettem, hogy mikor, mit, és hogyan fogok csinálni. Mindezt annak az ismeretnek a hiányában tettem, hogy mivel is jár az anyaság.

Babakocsis futás

Sok anyuka találja meg a sportolás lehetőségét a babakocsis futásnak köszönhetően. Ha nincs segítséged, akkor a futásnak ez a módja is megoldás lehet. Ma már többféle futóbabakocsi létezik, illetve létezik az utánfutó jellegű KidRunner is, melyet idehaza egyelőre még nem lehet megvásárolni.

Ha érdekel a babakocsis futás, akkor a Fuss Babakocsival Egyesülettől is kaphatsz információkat a babakocsikról, és a babakocsis közösségi futásokról. 

 

Az én 24 órám - a fontos, a hanyagolható dolgok és a sport

Az éjszaka folyamán még mindig előfordul, hogy fiam sírására úgy pattanok ki az ágyból, mintha valaki egy vödör jéghideg vizet öntött volna rám. Rohanok suhanva a szomszéd szobába, mintha az életem múlna rajta, és milyen igaz, mivel az én MÍindenem sírdogál a kiságyában, az anyai érintésemre várva. Az ágya fölé hajolva simogatom a hátát, és megnyugtatom, hogy anyu itt van. Hamar megnyugszik, és újra mély álomba merül. Előfordul, hogy az éjszaka folyamán többször is pánikszerűen pattanok ki az ágyból, de van olyan is, amikor nyugtázom, hogy a “legjobb ébresztő” titulusát birtokló tüneményem, csak 7 órakor kapcsolt be. Ilyenkor mosolyogva lépek a kiságyához, és kiemelem, a kezeit magasba tartó, szinte már ágaskodó 15 hónapos kisfiam. A saját ágyunkhoz viszem, és még együtt fekszünk hárman addig, amíg fiamnak elege nem lesz (persze ez legjobb esetben sem több mint 10 perc), és a konyhába nem megy jelezvén, hogy itt a tápi (tápszer) ideje. Miközben elkészítem, a lábamat ölelgeti vagy épp sírdogál, hogy siessek egy picikét. Feltápászkodunk az ágyra, egy párnának dőlünk együtt, és elfogyasztja a reggeli italát, miközben én úgy bújok hozzá, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Aztán jön a pelus csere, öltözködés, cipő felhúzás, apunak integetés, majd pakolás. Megyünk Budapestre dédihez, mivel edzésre megyek, és oda kell egy pár cucc. Baba táska bepakolása, bár ez általában félig kész már, de gondosan mindig átnézem, hogy véletlenül se maradjon itthon semmi. Fejem ezerkétszáz felé áll. Rohangálok Levi után, majd bepakolom a pelust, és a törlőkendőt a táskába. Levi a lábamnál nyavalyog, hogy vegyem fel, miközben a napi étel mennyiségét próbálom belejuttatni a táskájába. Játékok már benne, csere ruha pipa. Kezemben Levivel rohangálok, fel-s-alá, az órára pillantok, és megint nyugtázom, hogy késésben vagyunk. Saját magamnak próbálom az edzésemre összedobálni a dolgokat. Futóruha rajtam, váltó ruha a táskámba gyömöszölve, persze mindez még mindig Levivel a karomban. Megpróbálom letenni, mivel az etetőszékét kéne szétkapnom, és még nem jöttem rá, hogy azt egy kézzel hogy lehetne szétszedni. Levi sírva rohangál az ajtóhoz, hogy ő már menne. Van három nagy táskám, és egy kb. 11 kilós fiam, mindezt egy lépcsőn kéne lejuttatnom úgy, hogy senki se sérüljön. Minden reggel sikerrel járok, szóval boldogan kapom fel még a kismotorját is a kocsi felé menet. A babakocsi már a csomagtartóban. Megpakolom a kocsim, ami úgy néz ki, mintha abban élnénk az életünket. Elrohanunk Power Platre, amit Levi velem együtt csinál végig. Ez egy kb. 30 perces kőkemény “szórakozás”, bár nekem van a legjobb edzőm, mert közben fél szemmel ő is Levire figyel, miközben fél szemmel én is, így kapunk egy egész szempárt. Pelus csere. A kocsiban kap préselt gyümölcsöt. Végre úton Budapest felé. A visszapillantó tükörben látom, hogy Levi elaludt. Röpke 30-40 perc múlva dédiéknél pakoljuk ki azt, amit Gödöllőn oly nehezen bezsúfoltunk a négykerekű járgányunkba. Megint nyugtázom, hogy kések edzésről. Rohanok tovább az UTE pályára. Szinte mindig azt érzem, hogy sietnem kell. Megcsinálom az edzésemet. Fáradtan, de még itt is sietve lezuhanyozom, és rohanok vissza dédiékhez. Lenyugszom egy picit, és hálás vagyok, hogy megebédelhetek náluk. Egy órácskát vagy kettőt még beszélgetünk, és együtt nézzük, ahogy Levi rohangál fel-s-alá a lakásban. Van, hogy együtt megyünk el a közelben lévő játszótérre. Délután 4 óra van, amikor azon veszem magam, hogy újra a kocsiba pakolom a dolgokat, és Gödöllő felé vesszük az irányt. Az én Drágám, újra mély álomba merül. Van, hogy bevásárolunk együtt, majd olyan öt-fél hat körül otthon pakolom ki megint a táskákat. Pelus csere, és indulunk a 100 méterre lévő játszótérre, ahová  eljutunk egy óra alatt, vagy a lábunkat se tesszük még a peremére sem, mivel azalatt a 100 méter alatt sokkal több érdekesség fellelhető. De van, hogy csak egyszerűen motorozni sokkal izgalmasabb. A párom hétre hazaér, és olyankor ő ad vacsorát Levinek, és ő is fürdeti. Miközben ők a fürdetéssel vannak elfoglalva, elmosogatok, és rendbe teszem a konyhát amennyire tőlem telik. Kikészítem Levi pizsamáját, megcsinálom az elalvás előtti itókáját, amibe a D-vitamin cseppeket rejtem, majd még a játékokat összekapom a földről. Mikor Levin már a pizsamája van, átveszem, és lefektetem. Esti mesét olvasok, majd óvatosan kiosonok a szobából. Este kilenc óra, és én hulla vagyok.
 

Találj időt magadra, találj időt a sportra, baba mellett is!


1. Ha szalad a lakás, hadd szaladjon. A takarítás megvár, és még senki sem halt bele, ha egy-két ruha hajtogatlanul a polcon maradt, vagy épp a padló nem csillogott-villogott.  Végülis  anyuka vagy, aki a nap 24 órájában ügyeletben van. Én annyit takarítottam várandósan, a fészekrakási időszakomban, hogy még mindig abból élünk.

2. Ha mozogni szeretnél, használd ki azokat az órákat mikor babád alszik, vagy időzítsd arra az esti órára, mikor párod hazatér a munkából. Már 30 perc is pozitív energiával tud feltölteni.

3. Erősíts a kisbabáddal. Csinálhatsz felüléseket, guggolásokat, támadó lépéseket, és sok egyéb gyakorlatot, miközben a babádat a kezeid közt tartod. Ő is élvezi, és te is. Még csak pár hónapos volt a kisbabám, amikor támadólépésekkel altattam, és közben hangosan számoltam, hogy mennyit tettem meg. 

4. Ha van szobabiciklid, vagy esetleg biciklid görgőn, akkor arra is rá tudsz pattani, miközben alszik kisbabád, vagy épp kipróbálhatod ha ébren van. Lehet élvezni, fogja, ahogy furán mozogsz, és lihegsz neki.

5. Én nem szeretem a nagy edzőtermeket, de ha te igen, akkor egy futópados edzést ott is megcsinálhatsz, miközben a pici gyermekedet hordozóban magad mellé teheted. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleimnek van egy ilyen masinája, így nem kellett elmennem máshová, de volt, hogy kisbabám velem szemben ücsörgött a pihenőszékében, és nagy szemekkel nézett rám, hogy mit csinálok.  Meg kell találni, azt a helyet ahol jól érzed magad a babáddal. Az elején valószínű furán fognak rád tekinteni, de ki mondja, hogy anyukák nem járhatnak erősíteni?

6. Ha mindenképpen egyedül szeretnél lenni egy picikét, amikor csak magadra tudsz koncentrálni, akkor ne félj külső segítséget kérni. Segítséget kaphatsz egy babás barátnőtől, egyszer te, egyszer ő vigyáz a picurokra. Számíthatsz a jó fej rokonaidra is, akik szívesen töltenek időt a kicsivel, vagy a párodra, amikor épp neki is ideje van. Sokat volt leliismeretfurdalásom, hogy Levit másra bízom, de idővel rájöttem, hogy neki is jó, és nekem is. Nekem azért jó, mert feltöltődöm, és nyugodtabb vagyok vele, neki meg azért, mert más emberekkel van, akiktől más dolgokat tud tanulni.

7. Használd ki azt az időt is, miután este letetted gyermeked aludni. Olyankor tudsz venni egy kellemes fürdőt, olvasni vagy épp olyat csinálni, amire vágysz. Ne engedd, hogy a háztartással járó gondok elvegyék a magadra fordítható értékes perceket. Ha érzed, hogy szükséged van egy kis semmittevésre, akkor azt csináld, és ne törődj a mosatlannal, a porral, a rendetlenséggel. Az tuti megvár majd téged, és nem fogja észre venni, ha másnap nyúlsz hozzá, de a lelked észre veszi ha elhanyagolod. Te is érdemelsz egy kis “én” időt, szóval bátran törődj magaddal.

8. Néha állj meg a rohanásban két pelus csere között, vegyél egy nagy levegőt, és értékeld önmagad. Legyél magadra büszke, hogy nap-nap után hajtod az igát, és mosolyogva teszed mindezt, úgy, hogy próbálsz mindenkit boldoggá tenni. Legyél magadra büszke, mert egy csodás kisbabát hoztál a világra. Lehet, hogy az alakod, nem olyan mint egy topmodellé, de nem is kell arra vágyni. Érezd magad jól a bőrödben. Ha ehhez úgy gondolod, hogy a sportra is szükséged van, akkor sportolj. Ha ehhez az kell, hogy egy nyugodt órát egyedül legyél, akkor csináld azt. Mindent képes vagy megoldani, csak tudd, hogy mi az, amiért küzdeni szeretnél. Ha meg van, akkor megállíthatatlan leszel. 

 

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Dobák Tamara
Az első lépés a legnehezebb

Sok olyan nő van, aki egyáltalán nem sportol, majd a gyerekek születése után bekattan valami és futni, mozogni kezd. Tamara története is pont ilyen.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!