Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Imádtam futni, kismamaként mégsem futok

Ha sikerül megtartanod a fontossági sorrendet, akkor nem esel kétségbe akkor sem, ha az orvos nemet mond a futásra, a várandósság idején.Krisztánál így történt.

Három és fél éve annak, hogy belekóstoltam a futás világába. Megízleltem, majd elkapott a hév. Akkor a 1,5 éves kisfiam mellett ez jelentette a tökéletes kikapcsolódást. Csak felhúztam a futócipőmet és irány az utca, a nap bármely szakában, amikor épp ráértem. 

Boldogan róttam a kilométereket

Először 4 majd 7-10 km-ek következtek. Utána jött a felismerés, képes vagyok-e túllépni a határaimon és végigfutni egy hosszabb távot? Nagyon élveztem ezt az időszakot. Lassan visszazökkentem a munkába, lavíroztam a család- munka-sport háromszögében és eközben halmoztam a versenyeket. Mint egy gyerek, aki betéved egy játékboltba egyszerre mindent akartam: aszfalton futni, terepen futni, félmaratont, majd maratont futni, kicsit ultrázni és belekóstolni a triatlonba. Elmondhatom, hogy minden versenyen élvezettel és tisztességgel végigmentem. Büszke voltam, hogy önerőből fel tudtam építeni magam és egész jó eredményeket hoztam.

Ezt is olvasd el! Te is lehetsz triatlonos, ha nekem sikerült

Szépen gyarapodott az éremgyűjteményem és a km számok is növekedtek

Futás szempontjából életem csúcspontjai közé tartozik a Mátrabérc kétszeres teljesítése, és a Salomon Ultra Trail Hungary 55 km-es távját is kétszer sikeresen befejeztem. Időközben a terepfutás felé húzott a szívem. Kerestem az újabb kihívásokat és tervben volt pár verseny (Kinizsi 100, Piros 8).

Aztán megpróbáltam visszatalálni a kezdetekhez,

amikor csak a magam kedvére mentem ki futni. Tudat alatt már egy újabb feladatra szerettem volna összpontosítani, mégpedig, hogy legyen egy testvére az immár 5 éves kisfiamnak. Nem volt egyszerű menet, sokat vártunk rá, és most már elmondhatom, hogy nagy örömmel várjuk a húgocskát. Egyedül azzal a ténnyel birkóztam meg nehezen, hogy a várandósság alatt hanyagoljam a futást és helyette más sportban keressek örömforrást. A futást ma már ritkén tiltják a kismamáknak, nem gondoltam volna, hogy pont én leszek a kivételek egyik. De jelentem, van élet futás nélkül is. A terhesség 11. hetéig futottam lazákat és orvosi javaslatra hagytam el a futást. Most már nem bánom, hogy így alakult. Mások vagyunk: van, aki tovább folytathatja és van, akinek inkább más sportokat ajánlanak vagy pihenés javasolnak. A tényeket el kell fogadni, hiszen a kisbaba egészsége a tét és egy nő képes mindent feláldozni érte. Így lettem hirtelen gyorsgyalogló, szobabicikliző, kismama DVD-re tornázó és legfőképp kezdő úszóból haladó úszó, egy szuper oktatóval.

Ezt is olvasd el! Babát várok futhatok?

Úgy érzem, így kismamaként is próbálom a terhelhetőségemet teljes mértékben kihasználni. Nagyon fontosnak tartom a rendszeres mozgást. Bár a mostani időjárási viszontagságok nem könnyítik meg a helyzetet, de nem adom fel. Sokat járok gyalog, a munkahelyre is és a napi minimum fél- egy óra mozgást mindig betartom, mert így vagyok boldog és így teljes az életem a családommal és a mozgással együtt.

Persze titkon nézegetem már az őszi futóversenyeket, és addigra bővülni fog a szurkolóim száma is! 