Harmadszor is Maráz Zsuzsi volt a leggyorsabb a Balaton körül

Harmadszor is Maráz Zsuzsi volt a leggyorsabb a Balaton körül

Maráz Zsuzsi harmadik éve a leggyorsabb női futó a 220 kilométer hosszú Ultrabalatonon, és 2017-ben is magabiztosan győzött. Nevével szinte már összefonódott a verseny, "Ultrabalatonos Zsuzsi" néven emlegetik őt a futóközösségekben. Alázatos és szorgalmas munkája gyümölcseként, idén 12 órán ismét első lett Sárváron, amit a mostani UB győzelemmel folytatott, és szeptemberben jön a Spartathlon. Még nem unjuk győzelmeinek sorát, nem unjuk újra és újra megkérdezni, hogy honnan a rengeteg energia, az alázat, a futás iránti mérhetetlen lelkesedése.

Harmadszor nyerted meg zsinórban az ultrabalatont. Tudsz ugyanúgy örülni a győzelmednek, mint korábban?

Várom már, hogy mikor jön az öröm (a beszélgetés hétfőn készült, kevesebb mint 48 órával a befutó után). Az első és második győzelmemnél sem tudtam feldolgozni azonnal, hogy mi történt. Kellett pár nap, hogy leülepedjenek bennem az események, hogy felfogjam, én győztem.  Nagyon furcsa dolog ez. Most megint várom, hogy elmúljon belőlem az üresség, de a verseny után egy nappal az ember még túl fáradt. Atika, a kedvesem egy kedves üzenettel ébresztett a verseny másnapján, ami így szólt: "Tudtad, hogy Maráz Zsuzsa harmadszor is nyert az Ultrabalatonon?" Nagyon aranyos volt, de mégsem volt bennem igazi boldogság. Most még a fájó gyomrommal vagyok elfoglalva. Sokat kivett belőlem ez a futás, nagyon nehéz volt. Úgy érzem, hogy az eddig Ultrabalatonjaim közül, most voltam a legrosszabb állapotban futás közben. Az első UB-ém volt a legkönnyebb, a másodiknál a nagy melegre fogtuk a gyomorbajokat, most pedig a verseny után vannak kisebb gondjaim. Valószínűleg összeszedtem valamit, mert szinte végig fájt a hasam, felfújódtam és mára tovább romlott a helyzet. A frissítésemmel nem lehetett gond, mindent ugyanúgy csináltam, mint ahogyan azt lepróbáltam Sárváron.  Tényleg úgy érzem, hogy ez a köröm volt a legnehezebb, bár az is lehet, hogy most még friss az élmény.  Az ember könnyen elfelejti, hogy milyen nehéz volt egy-egy korábbi versenye. Aztán eltelik két hét, és már az újabb feladatokon gondolkodunk, mi ultrások. Pedig akármilyen hihetetlen, mi sem szeretünk szenvedni, egyikünk se szereti a fájdalmat, de mégis újra és újra indulunk kisebb - nagyobb őrültségeken. Az is lehet, hogy jövő ilyenkor már egyáltalán nem egy nehéz futásként fogok visszaemlékezni erre az UB-re.

A megkönnyebbülés könnyei.
A megkönnyebbülés könnyei - mondta Zsu.

 

Írtál nekünk korábban a frissítődről, a rizsgolyókról. Idén is ott volt a menüdben ez a fogás?

Ezt is olvasd el! Szénhidrátpótló rizsgolyó ultrásoknak

 

 

 

 

Voltak rizsgolyók is, de most kisebb darab főtt újkrumplikat is tettem a dobozkáimba.  A biciklis kísérőmmel úgy volt megbeszélve, hogy az egyik órában rizst és banánt, a másikban krumplit és egy kis banánt adjon,  de a krumplikat jobban kívántam. Végül azt mind meg is ettem. Most a burgonya és banán kombi működött, de rizs is fogyott és négy gélt is megettem a teljes táv alatt. Ennyit én simán elbírok, biztosan nem ettől van a gyomor problémám.  Ezekkel mentem, és a verseny feléig nagyon jól alakult minden, aztán a második részben már szenvedősen, nagyon vissza is esett a sebességem.

kezdjük a rajt pillanataival. Hogyan kezdtél, hogyan ment a táv első fele?

Az indulásnál három lány is előttem volt, ebből kettő külföldi. Elég gyorsan elmentek tőlem, ami miatt egy picit én is gyorsabban futottam a tervezettnél. Nem ismertem ezeket a lányokat, és bár tudom, hogy a verseny nem az elején, hanem sokkal inkább éjszaka dől el, nem akartam, hogy nagyon elfussanak tőlem. Az első ellenőrző pontra 3 perccel hamarabb értem oda, mint az előző években. Aztán az egyik lányt Csopakon, a másikat Aszófőhöz közeledve előztem meg, szóval elég korán. Figyelték a kísérőim és az edzőm a mögöttem haladó lányokat is. Éjszaka mindenkinek visszaesett a teljesítménye, és amikor már egy óránál is nagyobb előnyöm volt az engem követő versenyzővel szemben, már nem is nézegettük, hogy ki mennyire van mögöttem.

Ezt is olvasd el! Futás és versenyzés hőségben, Maráz Zsu írása

Milyen tempóban haladtál, nézel ilyesmit a verseny közben?

Ezt még nem is néztem meg pontosan. A futóórám megint leállt 10 óránál, de amikor Badacsonyon is túl voltunk, még mindig 5:14 perc/km-es volt az átlagom, ha jól emlékszem (a cpsystem szerint 5:30-as volt Zsu átlaga Badacsonyig, és a teljes 218 km-es távot, végül 6:11 p/km-es tempóval fejezte be). Bennem volt, hogy új pályacsúcsot fussak, hogy megjavítsam a saját 2015-ös eredményemet, amikor 5:58-as volt az átlag tempóm (220,9 km 21:45 alatt), de a verseny második felében már annyira rosszul voltam, hogy elengedtem ezt a tervet.  Újraterveztem, és onnan már csak az volt a cél, hogy győzzek.

idén borzasztó szeles volt az ub, és éjjel jókora viharba is keveredett a mezőny.

Már a hajnali rajt időpontjában elég nagy szél volt, és csodálkoztam mikor azt láttam, hogy széldzsekiben várják a rajtot egyes versenyző társaim. Mondták nekem, hogy estére jön egy nagyobb vihar, de gondoltam majd sietek, és elkerülöm mindezt. Napközben végig szeles időnk volt, és így elviselhetőbb volt a meleg, ennek ellenére én úgy éreztem, hogy nagyon meleg van, így jegeltem magam. Abban bíztam, hogy majd a déli parton legalább lesz hátszél, de sajnos nem így lett. A meleg szél csak jött és jött, szárított, és még azt sem vettem észre, hogy megkapta a napsütés a karomat.

Aztán jött az éjszakai vihar

Éjszaka olyan szélvihar lett, hogy a fejlámpák fényében csak annyit láttam, hogy viszi a homokot a szél. A szemem és a szám tele volt homokszemcsékkel, ami végig ott ropogott a fogam alatt. Az utolsó három órában pedig megérkezett az eső. Eleinte meg voltam győződve arról, hogy jégeső zúdul ránk, mert hatalmas erővel verődött a dzsekimbe minden esőcsepp, és szúrta az arcomat. Óriási széllökéseket kaptam oldalról, és az építkezések miatt kialakított vékony pallókra alig bírtam rálépni, nagyon kellett figyelnem. Zúgtak a fák a széltől, potyogtak az ágak, a fenyőtobozok, nem hallottuk egymás szavát a kísérőimmel. Még nem is említettem a nevüket, egy kedves barátunk Fülöp Iván és a párom Temesi Attila kísértek, és mindketten fantasztikus munkát végeztek körülöttem. Jó, hogy ott voltak velem a fiúk, mert rövidesen dörögni kezdett az ég és erősen villámlott, elég félelmetes volt. 

Fájt a hasam, fáradt voltam, romlott a koncentrációm, kimerítő volt a futás ilyen körülmények között. Nekimentem egy parkoló autónak, majd egy kiálló gázcsonkba is megütöttem a vállamat. Ehhez hasonló dolgok történtek, mert nem lehetett látni, és fáradt voltam. A táv második felében nagyon szenvedősen haladtam, jelentősen visszaesett a tempóm és a pulzusom is.

Ezt is olvasd el! Marx Kinga nyerte a Mátrabércet

ez eléggé drámaian hangzik.

A legutolsó szakasz egy 3,2 km-es rész volt, de abban is meg kellett állnom, és kicsit előre kellett dőlnöm, hogy a borzasztó hasfájásomat enyhítsem. Már nagyon vártam, hogy vége legyen az egésznek. Amikor beértem, semmi örömöt és meghatottságot nem éreztem, mint korábban. Megkönnyebbültem, hogy vége a versenynek, a könnyeim ennek szóltak. Mivel sok-sok órája nem ettem, hirtelen szédülni kezdtem. Meg is kértem a segítőimet, hogy egy padra fektessenek le gyorsan, nehogy elájuljak. Orvosi ellátásra szerencsére nem volt szükségem, csak össze kellett szednem magam.

"Amikor nagyon rosszul van az ember, nehéz kizárni a rossz gondolatokat. Az ultrában mindig vannak új kellemetlenségek, új meglepetések. Annyira hosszú idő egy ilyen verseny, hogy nem lehet tudni, mi fog történni."

Minden elismerésem, ezeket hallva úgy vélem sokszor lett volna okod arra, hogy kiszállj. hogyan tovább a következő ultrabalatonokon?

Miután beérkeztem a célba, azt mondtam, hogy soha többet. Egyébként is úgy álltam oda, hogy ha most zsinórban harmadszor is sikerül győznöm, az egyéni UB-kat én elengedném. Magát a versenyt nem, mert szeretem, szívesen indulnék párosban vagy csapatban. Viszont nem tudom, hogy szeretnék-e úgy futni egyéniben, hogy már nem tudok felállni a dobogóra. Ezt most még nehéz eldönteni, és talán korai ezt az UB másnapján így kimondatni, de amit most végigszenvedtem, az nem az, amiért  én ezt az egészet csinálom. Megpróbálom kitalálni, hogyan legyen tovább.  Élvezem az UB adta élményeket, az első 150 km olyan gyönyörű, hogy nem tudok betelni vele. Ebben a szélben ahogy ringtak a búzamező táblák, nagyon élveztem a futást. Lehet, hogy most az egyénit egy időre félretenném, futnék párosban vagy csapatban és talán más versenyeket is kipróbálnék az élmények miatt. Ugyanakkor érzem, hogy mostanra épült be a 4 év ultrafutás, úgy érzem, most nagyon jó formában vagyok. Kiszállni nem szeretnék az ultrából, most érzek igazán magamban erőt, és remélem lesz még egy-két jó évem versenyzőként.

negatív gondolatok, kételyek?

Az UB második szakaszában voltak negatív gondolataim, hogy még itt van a Spartathlon is, te jó ég!  Igyekszem mindig józan maradni verseny közben, de ez a harmadik Ultrabalaton egyénim, és mind a három máshogy sikerült, ez hihetetlen! A tavalyi Spartatlonnal együtt, a negyedik igazán hosszú futásom volt a mostani, és még mindig érnek újabb meglepetések. Úgy tűnik, hogy nem vagyok még kellően tapasztalt.

Nem lehet, hogy maga a műfaj ilyen "kiszámíthatatlan"?

Hát igen, annyira hosszú egy ilyen verseny, és nem lehet úgy tervezni mint egy maratonnál, bár ott is előfordulhat ez az. Ezeknél a nagyon hosszú futásoknál, olyan dolgok is megtörténhetnek, amire egyáltalán nem számítasz.

Régen futottál már terepversenyen

Igen, az UB miatt inkább aszfaltos versenyeket választottunk, de most, hogy jön a Spartathlon, ebbe már belefér több terep is. Szerintem változni fog az edzésem is, és biztosan fogok menni edzőversenyre terepre, bár nem hosszúakra, csak rövidekre. Hosszú versenyem még a Korinthosz (81km) lesz és a Szőlőskör.

Hogyan tudod magad versenyből, versenybe motiváltan tartani?

Szerintem az egész abból jön, hogy vannak céljaim. Bármilyen nehéz is volt az UB, most már a másik célom, a Spartathlon felé nézek. Körülbelül egy hetet töltök még ünnepléssel, pihenéssel és kezdődik elölről a munka. Ha nem lenne kitűzve valamiféle cél, akkor nem tudnék napi szinten így készülni. Még lelkesen készülök a Spartathlonra, mert az is egy hatalmas élmény, és óriási kihívás. Most úgy gondolom, hogy ez az UB  nagyobb megterhelés volt, mint tavaly a Spartathlon. Nem a kilométer és a pálya miatt, hanem azért, mert ennyire rossz állapotban voltam. Ez a hasi dolog zavart nagyon. Izomzatilag és állóképességileg jól voltam. Nem lett egyetlen vízhólyagom sem. Most a verseny után sincs izomfájdalmam, érzem a mozgásomon, hogy rendben vagyok, gyorsan regenerálódom. Edzett vagyok, ez látszik, és ha nem lett volna a gyomorproblémám, olyan ragyogóan tudtam volna menni.

mondhatjuk, hogy az első két ub-ét önerőből nyerted, most pedig edzővel készültél. Miben volt más a mostani felkészülésed?

A 2015-ös UB-re tényleg teljesen egyedül készültem, a 2016-os UB előtt két hónappal kezdtem el edzői segítséggel futni. A mostani felkészülés során 100-140 km között futottam hetente, kétszer futottam 150 kilométert. Heti hat napot edzek, amiben van hétköznap 2 erősebb és 2 regeneráló edzésem, és hétvégén vannak a hosszabbak, de a felkészülés alatt csak kétszer futottam 4 órát. Persze volt edzőversenyem, ami hosszabb volt, de edzésként nem futottam egyben többet, mint 4 óra. Amikor egyedül készültem, többet edzettem, reggel és este is futottam, sokkal fáradtabb voltam. Most pihentebbnek érzem magam, mint régen.

van még olyan verseny előtted, ahol szívesen megmérettetnéd magad?

Szívesen utaznék el szép helyekre versenyezni, és érdekel még a 24 órázás vagy motiváló cél számomra bekerülni az ultrafutó válogatottba, de eddig nem tudtam elengedni az Ultrabalatont. Most, amikor odaálltam harmadszorra a rajtba, volt bennem némi kétely, hogy mi van, ha nem sikerül nyerni. Az UB nekem a nagy trófeám. Hazafelé egy benzinkúton összefutottunk egy csapattal, akik megkérdezték, hogy én vagyok-e az „Ultrabalatonos Zsuzsi”, ezen jót nevettem, de összefonódott a nevem a versennyel.

Ezt is olvasd el! MARÁZ ZSUZSA AZ ULTRABALATON GYŐZTESE ÉS AZ FN MAGAZIN SZERZŐJE BESZÉL 2016-OS GYŐZELMÉRŐL

megkaptad a gratulációkat az ultrafutó berkeken belülről is?

Persze, jönnek a gratulációk. Vannak akiknek az elismerése nagyon fontos, akik számomra példaképek.

Vannak még példaképeid?

Igen, nekem mindig vannak példaképeim, mint Lubics Szilvi, Makai Viki vagy Nagy Kata, de nem csak ismertebb futók inspirálnak. Az Esztergomi Futóművekben van egy hölgy, aki 60 éves elmúlt és futja a maratonokat. Azt gondolom, én is így szeretnék élni, így szeretnék majd 60 éves koromban sportolni, ahogyan ő is. Aztán ott van az a két kedves barátom szintén az Esztergomi Futóművektől, akik lejöttek hozzám szurkolni és futni a déli partra, a szakadó esőben. 

Idén elég sokaknak nem sikerült célba érni. szerinted ez minek köszönhető?

Valóban sokan kicsúsztak a szintidőből, és ami érdekes, hogy a nőknél nem szokták feladni ilyen sokan a versenyt. A nőknél 50%-nál mindig több volt eddig a teljesítés, idén pedig 26-ból 11-en fejeztük be az UB-ét, de csak tizen értek be szintidőre. Szerintem sokan siettetik azt, hogy ultrafutóvá váljanak, akár nem is futnak maratont, egyből az ultratávokba csapnak vele. Nincs meg az alap és így "megrepedezik a ház fala" idővel. Kell a fokozatosság, félmaraton, maraton, 6 óra, 100 km, 12 óra és utána, eljöhet az Ultrabalaton is. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet máshogy csinálni, csak érdemes türelmesnek lenni. Sokaknak pedig nem is való az ultrafutás.

Vannak kis tanítványaid is, igaz?

Igen, segítek pár futónak, akik csapattársaim, kérték, hogy segítsem őket. Érdekel az edzősködés is, felemelő, jó érzés másokat segíteni. Együtt örülünk a közös munka gyümölcsének, látni más fejlődését, nagyon jó érzés. Persze még egy picit tanulnám a dolgokat, úgyhogy maradok versenyzőként is edző mellett.

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Fischer Anna
Anna 61 évesen futotta első maratonját

A futás szellemisége nem csupán fiatalon szippanthat magába. Anna 57 évesen kezdett futni, és 2017-ben maratont futott. A története elképesztő!

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!