El Camino futva

El Camino futva

Varga József gyerekkorában kezdett atlétizálni, de a hosszabb távokat kedvelte. Felesége, Juliska pedig 2009-ben indult először futóversenyen, méghozzá egy 50 kilométeres terepversenyen. Még abban az évben Juliska megnyerte a Piros85 terepultrát, de Jocó sem marad el, ha az eredményekről van szó, legjobb maratoni ideje 2:40, félmaratonon pedig 72 perce van (ez azt jelenti, hogy 1:12 alatt futja a 21,1 km-t). A házaspár idén gondolt egy nagyot és 21 nap alatt végigfutotta az El Camino 900 km-ét.

Hogy jött egyáltalán az ötlet, hogy lefussátok az El Caminot?

Juliska: Tavaly nyáron ültem otthon és valahogy csak bevillant. Egy ismerősünk legyalogolta, utánanéztem és megtetszett. A legszimpatikusabb az volt benne, hogy nem kell előre lefoglalni a szállásokat, hanem nagyon sok szálláshely adott, és ott állhat meg az ember, ahol akar. Azt gondoltam, hogy egy jó edzést lehet kihozni belőle. Általában nehéz annyit futni, amennyit szeretnénk, mert ott a munka, a család, a háztartás, nem tehetjük meg. Bár úgy alakítottuk az életünket, hogy szabadok legyünk, azért a heti 100 km-nél ritkán jön össze több.  (ööö - szerk.) Futva járunk dolgozni, futva megyünk haza. Saját vállalkozásunk van, bezártunk egy hónapra, hogy teljesíthessük a Caminot.

Camino futva, 

Jocó: Nekem tavaly megműtötték a sarkamat egy csontszilánk miatt, és az se volt biztos, hogy tudok majd járni. Válogatott atlétaként a napi két edzés helyett, egy edzés után két napot pihennem kellett, annyira fájt. Ekkor kérdezte meg az én drága feleségem, hogy lefutjuk-e az El Caminot. Nézegettem a sarkam, néztem őt, és azt mondtam, hogyha jó lesz a lábam, csináljuk. Mindig álmodozunk arról, hogy 100 km feletti heteket tudjunk összehozni futva, de valahogy soha nem sikerül. A Caminon összejött, sőt az utolsó hetünk 300 km feletti lett.

Mennyi idő alatt teljesítettétek a 900 km-t?

Juliska: 24 napra terveztük, de belekalkuláltunk jó pár plusz napot biztonságképp, amit pihenéssel tölthetünk, ha elfáradnánk vagy lesérülnénk.  Úgy számoltam, hogy 40 kilométert teszünk meg átlagosan naponta. 

Jocó: Előfordult, hogy 46 kilométert terveztünk, de a tervezett szálláson már nem volt hely, így tovább kellett mennünk. Visszamehettünk volna 1 kilométert, de ez olyan döntés volt, mint az élet: nincs visszaút.

Legek az El Caminon

Legtöbb kilométer egy nap: 52 km

Legkevesebb kilométer egy nap: 32 km

Legtöbb szintemelkedés egy nap: 1800 méter

Legnehezebb nap: Az 52 km-es nap nehéz volt, mert papíron 44 km-nél kellett volna elérnünk a szállást, de a 46-ik kilométertnél találtuk csak, viszont ott már nem volt hely. Nem volt vizünk, és lelkileg nehéz volt megemészteni, hogy újra el kell indulnunk, hogy szállást találjunk. 

Legunalmasabb nap: Volt egy szakasz, amikor fennsíkon haladtunk, a 16-17-ik napon, ez kevésbé volt ingergazdag, illetve a buszos, autós, 4 napos hazaút sem volt túl izgalmas. :)

Legextrémebb/legnomádabb szállás: Egy alkalommal, egy templom padlásterén aludtunk, mert nagyon hideg volt. Volt olyan hobós szállásunk is, amit fiatal fiúk raktak össze. Hangulatra ez volt a legjobb szállásunk, este a fiúk gitároztak is.

Legőrültebbek az úton: Találkoztunk egy belga sráccal, aki Prágából indult, és a Caminoval együtt, 5000 kilométert teljesített egyhuzamban.

Tempóban milyen átlagot mentetek?

Juliska: Azért nehéz ezt pontosan megmondani, mert reggel 7 körül elindultunk minden nap, és 9 körül megálltunk reggelizni, kicsit ejtőztünk, kávéztunk, söröztünk, meg később is előfordult, hogy megálltunk pihenni vagy frissíteni. A cél mindig az volt, hogy délután kettőre odaérjünk a szállásra.

Jocó: Korábban nincs is értelme odaérni, mert még takarítják a szállásokat. Ha túl gyorsak voltunk, inkább megálltunk útközben, sietnünk nem igazán kellett. Az óra alapján eleinte 6 perces kilométerekkel haladtunk, aztán ahogy fáradtunk, kicsit lassultunk, hozzászoktunk a szép cammogós tempóhoz.

A frissítésetek miből állt?

Juliska: Vittünk géleket, de ha épp elfogyott a nálunk lévő, vígan elvoltunk nélküle. Volt a zsákunkban többféle vitamin, magnézium, illetve számunkra bevált, energetizáló gyógynövény őrlemények. 

Jocó: Útközben sokszor találtunk kutakat, ott feltöltöttük a kulacsokat. Az egyik borkereskedés mellett haladva észrevettük, hogy van kettő kút az üzlet oldalán, és közelebbről nézve láttuk csak, hogy az egyik csapból bor folyik. Ittunk, és feltöltöttük a kulacsunkat borral. Még többet mosolyogtunk aznap. Ha ritkán találtunk közértet, bevásároltunk, hogy ne kelljen annyiszor megállni útközben büfékben, és olcsóbb is volt így, bár a bevásárlás után eléggé nehéz lett a hátizsák. 

Juliska: Néha előfordult, hogy útközben kifogyott a kulacsból a víz, és pár kilométerig nélkülözni kellett a vizet. 

Jocó: Ilyenkor azt mondtam, hogy nem vagyok szomjas. Alapvetően az egész út annyira a Juliska vágya volt, hogy igyekeztem minden módon támogatni őt abban, hogy olyan legyen az élmény, mint amire vágyott.

Szállás

igencsak meleg nyarunk volt. Arrafelé milyenek voltak a körülmények?

Juliska: Arra számítottam, hogy meleg lesz, nem is vittem vastagabb holmikat. Ennek ellenére Jocó pulcsija majdnem végig rajtam volt. Első nap még el is áztunk, mindenünk tiszta víz lett, az egyszem cipőnk is. Az éjszakák is elég hűvösek voltak, fáztunk is pár helyen. Később persze megjött a jó idő. 

Hogy lehet felkészülni egy ilyen hosszú sorozatterhelésre?

Jocó: Nagy felkészülés nem volt, hiszen rendszeresen futunk. Leginkább a zsákokat próbálgattuk, hogy melyik az amelyikkel kényelmes a futás, de azért jól pakolható is. Nekem kellett egy nagyobb zsákot venni, hogy beleférjenek a cuccaink.  Egy 20 literes zsákba belepaszíroztam 40 liternek megfelelő szerelést, de kibírta.

Minden felszereléseteket magatokkal kellett vinnetek, mi volt a futózsákokban?

Juliska: Nekem csak két kilós volt a zsákom. Abban maradtunk, hogy a saját cuccaimat én, a közös dolgokat Jocó hozza. Délutánra volt egy váltás ruhánk, nálam egy sort, póló és egy hosszú futónadrág. Amikor megérkeztünk, kimostuk a futóruhánkat, ami másnap reggelre megszáradt. Volt még nálam papucs, mert mindig kint kell hagyni a cipőket a szállás előtt. Esőkabát, egy széldzseki, törülköző, ja, meg a fogkefém volt még a zsákomban. Az emberek az út során szabadulnak meg mindig a cuccaiktól. Volt, hogy elhagytuk a kanalunkat és egy sokkal jobbat találtunk a következő szálláson. Az élet mindig pótolta, ami hiányzott.

Jocó: Én 9 kilós zsákkal indultam, amihez hozzá jött egy meleg hálózsák is, amit útközben vettünk, mert olyan is volt, hogy egy templom padlásán volt a szállásunk, és majd megfagytunk. Ami nálam a súly nagy részét adta, az a görcsoldó és magnéziumos krémek, a testápoló, tusfürdő és a masszázshenger volt. Mindent a súlynak rendeltünk alá, minél kisebb és könnyebb legyen minden. Egy-egy övtáska volt még rajtunk, benne a telefonok, pénz és apróbb dolgok.

A tömegszállásokon nagyon sokan vagytok egyszerre együtt, tudtatok pihenni?

Juliska: Volt, hogy negyvenen aludtunk egy szobában, és természetesen valaki mindig horkolt. Szerencsénk, hogy többet mentünk a gyaloglóknál, így a szállásra általában hamarabb értünk oda, mi választhattuk ki az ágyunkat. Legutolsó nap egy magyar szálláson aludtunk, és mivel már fáradtak voltunk, előre foglaltunk telefonon helyet. Mondta a hölgy, hogy van egy francia ágy, szerencsére ezt megkaptuk, szuper volt. A társaság is mindig alkalmazkodott egymáshoz. Volt olyan szállás, ahol mindenki szívesen beszélgetett, és olyan is, ahol inkább a saját gondolataikba merültek az emberek. 

Jocó: Szerencsére csak két komoly horkolóval találkoztunk.  Az egyik helyen nagyon horkolt egy ember, odamentem hozzá, elkezdtem noszogatni, de nem reagált, ezért nyomatékosításképp kicsit belekönyököltem a szerencsétlenbe. Felkelt, én pedig magyaráztam neki, hogy nagyon hangos,  és abba is hagyta. Egy picit szégyelltem magam, de muszáj volt pihennünk. Másnap reggel a szállás hőse lettem, mindenki megveregette a vállam.

Más futókkal találkoztatok?

Jocó: Kerékpárosokkal és értelemszerűen túrázókkal gyakran, teljes távot futókkal nem. Egy magyar sráccal beszélgettünk az úton, aki csak a lejtőket futotta, síkot és emelkedőt gyalogolta. „Őrültek” azért voltak még rajtunk kívül. Egyszer kérdeztem egy hölgyet, hogy honnan jött, mondta, hogy Belgiumból. Kérdeztem, hogy az úton honnan jött, mire közölte, hogy Belgiumból. 2200 kilométernél tartott akkor. Rá két napra találkoztunk egy belga sráccal, meséltem neki a belga nőről, mire mondta, hogy ő márciusban indult Prágából, 3700-nál járt és még 1300 kilométere van hátra. 

Juliska: Olyan előfordult, hogy beszállt mellénk valaki kocogni. 

Sérülés, izomfájdalom, görcsök?

Jocó: Nekem volt egy gyulladásom, a sípcsont melletti elülső szalag durrant be a 10-12. nap környékén reggel. Este már nem bírtam a bokámat sem mozgatni. Olyan érzés volt, mintha minden mozdulatnál egy kést szúrtak volna a lábamba. Három napig borzalmas volt, de a végére teljesen helyrejött. Állítólag a túrázóknál is elő szokott fordulni ez a sérülés a hátizsák nagy súlya miatt.

A Camino egy belső utazás is, megtapasztaltátok ezt az oldalát is az útnak?

Jocó: Egy idő után olyan volt, mintha kívülről láttuk volna magunkat. Minden letisztul, nagyon egyszerű dolgokra kezd vágyni az ember. Feltettem magamnak kérdéseket, s a végére megtaláltam a válaszokat, rájöttem a megoldásokar. Egy ilyen út során megtanulsz magadra figyelni, sokkal jobban megérzed a saját testedet.

Juliska: Ebben a helyzetben nem számítanak olyan dolgok, amiről azt hiszed amúgy a hétköznapokban, hogy fontosak. Sokan kérdezik, hogy „és ,megvilágosodtatok”? Erre mindig azt mondom, hogy mi már úgy indultunk el.

Ennyi időt folyamatosan együtt tölteni se könnyű. Mi volt az út során a kedvenc momentumotok a másikkal?

Jocó: Amikor a végefelé  zombi arccal futott Juliska, megkérdeztem, hogy miért vág ilyen fejet, mire ő azt mondta: „mert már csak ilyen van”. :)

Juliska: Az is poén volt, mikor Jocó megjegyezte, hogy "Ez egy nagyon rossz verseny, mindig vannak előttünk.” Mit várjon az ember egy versenyzőtől. Neki a futásban mindig az volt a dolga, hogy megelőzze az előtte lévőket. A Camino egy másfajta műfaj.  

Kinek ajánlanátok a Caminot akár futva, akár túrázva?

Juliska: Ezen nagyon sokat gondolkodtam, de nehéz. Talán annak, aki edzeni akar, mert ott a szállás, akkor áll meg, amikor akar, nem kell mással foglalkozni a futáson kívül. Nehézsége, hogy cipelni kell a cuccokat. Van 300 kilométer, ami nagyon egysíkú, nincs semmi, csak a kavicsos út. A vége és az eleje jó, természetes útvonal, de a köztes rész nagyon sivár.

Jocó: Ha valaki arra vágyik, hogy egy belső utazást tegyen, és képes legyen befelé fordulni, akkor nem érdemes a Caminora menni, mert sokan vannak az úton. Az útvonal jellegéből adódik, hogy minden nap muszáj menni egyik helyről a másikra. Ha nem indulsz, nem mész, csak magaddal szúrsz ki. Az útvonal szépségéről csak azt tudom mondani, hogy a Kéktúra útvonala  ezerszer szebb.

Mi volt a legnagyobb tanulsága az útnak?

Jocó: Megtapasztaltuk, hogy mennyire iszonyatosan terhelhető a szervezet, ahogy fáradtunk, fejben egyre erősödtünk. Amire még rájöttem, hogy a múlttal nem érdemes foglalkozni. Ha nem tanultál belőle, akkor hagyd. Igaz a mondás, élj a mának, ezzel érdemes törődni. 

Juliska: Bennem jó érzésként csapódott le, hogy amit elterveztem, amire olyan sokat készültem, az megvalósult. Tavaly kitaláltam ezt az utat, jártam spanyolra, rengeteget olvasgattam a Caminoról,  és megcsináltuk. Ez öröm.

Hogy megy a regenerálódás és milyen terveitek vannak még a jövőben?

Juliska: Kicsit nehezen jött vissza a rendes futómozgás. Beálltunk egy lassú, tötyörgős mozgásra. Három hétig minden nap így futottunk és nagyon nehezen, egy hét alatt tudtam visszahozni az igazi, gyorsabb futómozgásomat.

Jocó: Idén leszek 42 éves, illik ilyenkor futni egy jó maratont. A legjobb időm 2:40, nagy korona lenne futni egy jobbat. A másik tervem 3000 méteren  9:00-án belülre kerülni. Ezek a terveim. 

 

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Polgár Georgina
A futás boldogság

Kérdezik, hogy kinek szeretnék ezzel a sok futással bizonyítani. Bizonyítani? Senkinek. Csak boldog szeretnék lenni. - Inspiráció egy nagycsaládos anyukától.

Motiválj másokat te is!

Írd meg, hogyan kezdtél el futni, küldj versenybeszámolót!