Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A győzelem 90%-ban genetika

Copyright: celsopupo / 123RF Stock fotó | Edzéssel sokat lehet javítani a teljesítményen, de az alkati típus meghatározza, hogy mennyire lehetünk sikeresek egy adott sportágban.

A testalkati adottságaink alapvetően határozzák meg, hogy melyik sportágban lehetünk a legsikeresebbek.

A futás egyszerű sport. Nem kell hozzá semmi más, csak egy pár cipő meg egy adag elszántság. Ez majdnem így van, viszont a futás szervezetünkre gyakorolt hatásai már sokkal összetettebbek. Nem mindenkire vonatkozó, de mégis általános jelenség, hogy amikor valaki futni kezd, a lelkesedés hatalmas, a hosszú idő óta szunnyadó energiák végre utat törnek maguknak és gyorsan indul a kilométergyűjtés, gyorsan kell az álomforma, mintha több éves lemaradást kéne behozni pár hónap alatt. A kedvtelésből folytatott egészségmegőrző futás hamarosan átcsap amatőr versenyzésbe, és a határok feszegetésébe. Hogy közben mi zajlik a szervezetben, mekkora terhelést jelent a szívre, a keringésre, az ízületekre és izmokra egy imponáló cél meghódítása, azzal már kevesebben foglalkoznak. Legkésőbb akkor, ha a szervezet jelez, történik valami szokatlan. Általában ilyenkor keresik fel az amatőr sportolók az orvost egy terheléses vizsgálat elvégzése céljából. A biztonságos és a pulzusalapú edzésről, valamint az egyéni alkati adottságok és a teljesítmény összefüggéseiről beszélgettem Dömötör Edittel, az általam már sokat idézett Pulzuskontroll-testsúlykontroll című könyv szerzőjével.    

A futás népszerű, hisz viszonylag alacsony költségvetéssel el lehet kezdeni ezt a sportot. Egy hobbi futó nem tartja magát „igazi” sportolónak, sőt még amatőr versenyzői szinten is sokan legyintenek a sportorvosi vizsgálatok szükségességére. Hosszú ideig dolgoztál terheléses laborban, most a Cardio Consultingnál, elsősorban sportolók testalkat vizsgálatával foglalkoztok. Mit gondolsz, egy amatőr számára is hasznos lehet a terheléses vagy akár antropometriás vizsgálat?

Egy amatőr sportoló számára is az lenne az ideális, hogy elmegy egy átfogó kivizsgálásra, mielőtt sportolni kezd, de az emberek java része úgy gondolja, hogy az ő kis sportolását nem kell ennyire tudományosan csinálni. Ennek persze ellentmond, hogy számos amatőr sportoló, többek között futó, komoly edzésmunkát végez a szervezete terhelhetőségének ismerete nélkül. Azt gondolják, hogy nem olyan nagy ügy az a futás, hisz ezrek futnak maratont, csak akarni kell. Szokták is mondani, hogy: ”majd megállok, ha kifogyok a szuszból” vagy "ha ő is bírta, én is fogom". 

 „Minden fejben dől el” - halljuk gyakran futókörökben.

Nálunk a laborban sokkal többször hangzik el az a mondat, hogy: „A győzelem 90%-ban genetika”. 

Amatőr futóként ritkán hajt bárki az olimpiai kvótáért, de azért egy önmagához mért jó eredmény sokakat motivál. Milyen vizsgálatok során derül fény arra, hogy ki mire hivatott a futásban, milyen terhelés mellett kellene edzenie, milyen célokról álmodozhat egyáltalán?

A terheléses laborokban többféle vizsgálatot is el lehet végeztetni, ami sok hasznos információt adhat egy amatőr sportoló számára a terhelhetőségre, vagy akár a reális célkitűzésre vonatkozóan. Egy atropometriás mérés során például felmérik test adottságait, megmérik az ízületi vastagságot, a mellkaskosár mélységét, szélességét, a felső és alsótest méreteit, a bőrredőt, valamint a test több pontját, és ebből már megállapítható, hogy milyen az illető sportoló szomatotípusa (alkati típusa). Sokszor ez már szemmel is látszik és bizony kiderülhet valakiről, hogy számára mondjuk nem a futás a legalkalmasabb sport. Tipikusan nem javasolt a futás a nagydarab, zömök, hízékony alkatú embereknek, az úgynevezett az endomof típusnak. Aki ilyen típusba tartozik és még túlsúlya is van, a futás során tönkreteheti az ízületeit, de nem csak azt, hanem a szívét és a keringési rendszerét is. Ilyen alkati tulajdonságokkal a kerékpározás egy sokkal ideálisabb mozgásforma. Hogy ezt az illető elfogadja-e vagy sem, az már az ő dolga. Persze fel lehet készülni a maratonra ilyen alkattal is, de ez nem feltétlen egészséges.


Pedig a futás óriási divat, lesz aki nem fog örülni ennek a hírnek.

Igen, ezt tapasztaljuk a laborban is. Sokan nem keresik fel a laborokat, pedig nem ismerik a testüket és amikor beesnek hozzánk, bizony sokkoló lehet azzal szembesülni, hogy a futás nem biztos, hogy nekik való. Természetesen heti háromszor 30 percet bárki futhat, csak az nem mindegy, hogy milyen sportág alkotja a testedzés fő egységét. 10 vagy 15 évre előre kell gondolkodni, mert a problémák nem rövid távon, hanem később jelentkeznek majd.

Milyen vizsgálatokat érdemes még elvégeztetni? 

Vannak úgynevezett nyugalmi vizsgálatok. Ide tartozik az EKG, mely a rejtett szív problémákat mutatja meg. Van olyan labor, ahol végeznek agyhullám mérést is. Ennek a bonyolult változata a kórházi EEG, amikor ezer tappancs van a vizsgált alany fején. Egy sportélettani laborban, általában a két legkönnyebben mérhető hullámot mérik, az alfát és a thétát. Ez azt mutatja meg, hogy ki mennyire tud koncentrálni, mennyire tud ott lenni fejben egy versenyen, mennyire stresszes, mennyire képes a gyors reakcióra. Ez bizonyos sportágaknál nagyon fontos. Egy maratoni futásnál például sokat számít, hogy a végén mire képes a sportoló vagy egy adott holtpontot hogyan tud rendezni a fejében.

|
Az élboly hasonló szomatotípus jegyeit mutatja.

Mi minden kell még a teljes kép megismeréséhez?

A nyugalmi vizsgálatok része a HRV (szívfrekvencia változékonyság, RR csúcsok közti különbségek) megfigyelése. Már ez is sokat elárul a vizsgált személy kimerültségéről, a pszichés-, valamint az izomzati állapotáról. A HRV-ből tehát általánosságban meghatározható, hogy a sportoló milyen állapotban van, edzetlen, esetleg túledzett-e. Hasznos információkat ad még az arteirográfos érrugalmasság mérés is, mely során a pulzushullám terjedési sebességét mérik. Ez egy nagyon hasznos kiegészítő mérés a HRV megfigyelése mellé. Ha valami nem stimmel a HRV alapján vagy az EKG-n, akkor ennek a mérésnek a segítségével megnézik, hogy van-e ennek genetikai oka. Az ér állapota genetikailag meghatározott, de abból is adódhat, ha valaki túl sok erőedzést végez (cross tréning, konditermi edzés) a futás mellett. A túlzott erősítés az artériák erejét is rugalmatlanná teszi, ami aztán a pulzusreakciókban is megmutatkozik. Meg kell hozni a döntést, és ebben mi is segítünk, hogy a futás vagy az erősport lesz-e a testmozgás fő része. Az arteirográfos mérésből még az is kiderül, hogy kinek mennyire szabad felpörgetnie a pulzusát. Minél rugalmatlanabbak az artériák, annál kevésbé szabad a pulzust felpörgetni, annak ellenére, hogy az illető adott esetben még bírná szusszal. 

A legtöbb futó fejében az a kép él a laborvizsgálatokról, mikor futópadon futunk. Ez a vizsgálat mikor következhet el?

Ha nyugalmi vizsgálatok során az derül ki, hogy nincs olyan probléma ami a terhelésre veszélyt jelent, akkor állhat fel a vizsgált személyt a futópadra. Korábbi munkám során, bizony előfordul, hogy valaki fel sem került a szalagra. Ha valakinek a szervezetében van egy gyulladás, akkor őt sem szabad futtatni, hisz olyan túlterhelést generálhat magának, amiből aztán hetekig vagy hónapokig nem tud regenerálódni. Nagyon sokszor mértünk fiatalembereken túlfáradásra utaló jeleket vagy túlterheltség miatt extra systolékat. Ez az az érzés, amikor olyan nagyot dobban a szív. Ezekkel a tünetekkel nagyon meggondoljuk, hogy kit és hogyan terhelünk meg.

Ha valaki felkerül a futópadra, ott mi történik?

Következik a futóteszt, mely során az alanyra EKG-t és spirométert rögzítenek. Gyakran már nyugalmi helyzetben is látszik a ventillációs (légzés) probléma, amire csak ráerősít a terheléses vizsgálat. Ha így is megcsinálja a tesztet az alany, akkor többnyire beigazolódik, hogy rossz a légzése, rosszul áramoltatja a levegőt a testében. A terheléses eredményekből látszik az is, hogy képes lesz e valaki igazán nagy teljesítményekre valaha. A vizsgálat során általában ellenőrzik a vérnyomást és a tejsavat változásának mértékét is a vérben. Ezekből látható, hogy kibírta-e futni magát az illető. Vegetáriánusoknál megfigyeltük a laborunkban, hogy nem tudják kifutni magukat, mert nincs annyi energia, szénhidrát a szervezetben, amivel maximálisan tudnának dolgozni.

Pedig a futók körében egyre népszerűbb a húsmentes étkezés.

Lehet valaki vegetáriánus, csak akkor nagyon kell érteni valakinek a táplálkozáshoz, és egyénre szabottan kell ezt végezni. Pontosan kell tudni mennyi fehérjére, szénhidrátra, zsírra van szüksége a futónak. A komplettálásra is nagyon oda kell figyelni, fontos még a megfelelő táplálékkiegészítők kiválasztása, annak ismerete, hogy mi hogyan szívódik fel az egyén szervezetében. Ez egy borotvaélen táncolás.

Picit térjünk még vissza a terheléses vizsgálatra. Ha egyszer valaki elment egy ilyen vizsgálatra az elég vagy időnként érdemes azt megismételni?

Ha nincs semmi panasz, akkor évente érdemes az ismétlés. Ha nincs jelentős testalkat változás, akkor az antropometriát el lehet hagyni, viszont a nyugalmi és terheléses vizsgálatot érdemes megejteni minden látogatás alkalmával. Ha valaki amatőr szinten, de mégis komolyan versenyez, akkor minden nagy cél előtt, a felkészülés kezdetén érdemes a méréseket ismételni. Akiről már van anyag egy laborban, azoknak sok esetben már csak egy nyugalmi ellenőrzésre kell eljönni és abból már gyönyörűen látható, hogy az illető milyen állapotban van.

Ha valaki mégsem jut el egy újabb kontrollra, de van egy pulzusmérő órája, akkor milyen jelek legyenek feltűnőek, melyek alapján mégis indokolt egy ellenőrzés?

A pulzusmérő óra sok esetben jelzi, ha bármilyen keringési probléma jelentkezik, de a pulzusmérő óra sem mindenható és ismerni kell hozzá az óra működését. Több olyan esetről is tudok, amikor a pulzusmérő óra használata során derült fény például aritmiára. Hogy egy egész konkrét példát említsek, egy maratonista ismerősöm, aki jól ismeri az óra használatát, úgy vette észre a fáradásból adódó problémáját, hogy az órája a megszokottól eltérő adatokat közvetített neki. Tehát, ha az ember régóta használja az órát, és megtanulja, hogy miként is „működik” a pulzusa futás közben, akkor észleli, ha eltérés jelentkezik a megszokotthoz képest edzés közben. Ilyen esetben érdemes eljönni egy kontrollra.

Ritkán, de azért vannak amatőr sportversenyeken akár halál esetek is. Ilyen eset megelőzésében is segíthet a pulzusmérő óra?

Segíthet, de az óra sem mindenható. A sportolással összefüggésbe hozható halálesetek akkor fordulhatnak elő, ha több negatív tényező egyszerre áll fenn, például ha van az illetőnek egy nem ismert szervi problémája, közben gyulladás van a szervezetében, plusz a terhelés is nagy, tehát több negatív tényező együttes hatása okozhat ilyen komoly végkimenetelű helyzeteket.

Hogyan lehet követni pulzusmérő órával a fejlődést vagy az esetleges túlfáradás jeleit hogyan lehet észlelni? 

Az ébredési pulzus nagyon sok mindenről árulkodik, ezért a sportolók szokták ezt nézni, és ennek otthoni monitorozását én is javaslom. Ha az ébredési pulzus emelkedik, akkor az egy fontos jele a túlterheltségnek. Természetesen, ha a mérést megelőző este kicsit tovább voltunk ébren vagy vitatkoztunk a férjünkkel, akkor annak lehetnek nyomai az ébredési pulzusban. Ha eleve volt egy nagy terhelése az illetőnek mondjuk egy intervall edzés, akkor a regenerációs folyamat részeként másnap természetes, hogy az ébredési pulzusa magasabb lesz. Aki rendszeresen ellenőrzi magát, az tudja, hogy például egy maraton után hány nap regenerációra van szüksége. Két vagy három nap alatt szokott regenerálódni egy edzett szervezet. Ha ez az idő hosszabb, akkor megint csak túlterhelte magát az illető. Ahhoz, hogy valaki részletes elemzést készítsen a pulzusgörbéje alapján, az óra által rögzített adatokat kell kinyerni. Vannak órák melyek erre nem alkalmasak, de a többség igen. Lehet kérni hozzáértő szakember segítségét is, aki egy egészen tudományos elemzést is képes elkészíteni ezek alapján. A laikusok úgy tudják ellenőrizni a szervezetük működését vagy fejlődését, hogy mondjuk havi gyakorisággal csinálnak maguknak standard teszteket. Ezeket a teszteket ugyanolyan körülmények, idő és terhelés mellett kell elvégezni. Egy egyenletes intenzitású tesztben, egyenletes pulzust illik produkálni. Ha a pulzus ingadozik ugyanannál a tempónál, akkor annak oka van, mert egyenletes tempó és sík terep mellett ez abnormális.

A futóközösségekben sokszor hasonlítják össze az emberek egymással a pulzusértéküket, felteszik a kérdést, neked mi a max pulzusod. Mennyire helyesek ezek a kérdések?

A magas pulzus egy teljesen viszonylagos dolog. Olyan mintha a tojást hasonlítanánk össze a kalapáccsal. A magas maximális pulzus az egyrészt genetikai kérdés, függ attól, hogy miként edzett az illető az elmúlt években. Trenírozta-e magát, hogy felpörgesse a pulzusát, vagy a hosszútávú állóképességi sportokat nyomta, ahol alacsonyabb pulzuson dolgoznak a sportolók? Nagyon sok mindentől függ ez a dolog. Aki fel tudja pörgetni a pulzusát, az valószínűleg egy gyors rosttípusú ember. Egy lassú rosttípusú ember nem valószínű, hogy erre képes, illetve kevéssé valószínű, hogy ezt éveken át tudja majd csinálni. A pulzus rengeteg dologtól függ, például attól is, hogy mekkora az alany szívmérete, milyen az izomtömege, milyen a keringése. Ha valakinek nagyon jó, nagyon dinamikus a keringése, az fel tudja pörgetni a szívét, akinek lassabb a keringése, annak soha nem lesz olyan magas a pulzusa. Ennek annyira sokféle összetevője van, hogy ezeket nem is lehet egy lapon kezelni. Pulzus alapon senki sem lesz jobb vagy rosszabb futó. Az alkati adottság számít sokat és persze még nagyon sok minden más is.

Akkor mégis milyen az ideális hosszútávfutó?

Rá kell nézni a maratoni befutó élmezőnyére, ők a testalkatilag ideális sportolók a hosszútávfutásban. Mindenképpen vékony csontozatú, szálkás testalkatú, nem hízékony, közepes vagy alacsony testmagasságú sportolók, akiknek egyéb adottságaik is ideálisak a hosszútávfutáshoz.

Edit, köszi szépen az információkat. Azt gondolom ez nagyon hasznos volt. Nincs mese, a legjobb ha mindenki tisztába kerül az adottságaival, és olyan célokat tűz ki maga elé, melyek valóban az egészségét szolgálják és nem egy komolyabb sérülés előszobájába vezetnek.