Győzelmeink, kétségeink

Győzelmeink, kétségeink

Állsz a futóverseny rajtjában, amire már hetek óta készülsz, és az agyad csak pörög: mit keresek én itt? Biztosan készen állok erre a feladatra? Mi lesz, ha nem sikerül? Ezek a gondolatok szinte mindenkiben megfogalmazódnak, még azokban is, akik később a dobogó legfelső fokáról mosolyognak ránk.

A 2017-es Ultrabalaton győztes lányai, Maráz Zsuzsi egyéni győztes, Szabó Nóri és jómagam Elek Dóra páros győztesek, valamint a női győztes trió tagjai Mag Erika, Bartucz Bori és Sarvajcz Kinga mesélnek arról, hogy kinek milyen félelmei vannak a nagy verseny előtti időszakban, vagy akár a verseny napján.

A feszültség egyre nő, ahogy közeledik a verseny

Szabó Nóri, Elek Dóra - itt épp a Korinthosz 81 km-es ultrafutóversenyen, amit persze megnyertek.

Sokfélék vagyunk, mindenki máshogyan kezeli a nehéz pillanatokat. Míg van, aki minden egyes nap bepakol valamit szorongásai "batyujába", más az utolsó pillanatban dobál mindent össze. De az biztos, hogy egy fontos versenyet megelőző két napban, már szinte semmilyen egyéb gondolata sincs egy futónak, csak a verseny és az ezzel járó parák. Velem is így van. Ha a buszon tüsszent valaki, egyből azt gondolom: biztosan elkapok valami vírust, és nem fogok tudni elindulni, hiába edzettem annyit. Ha megbotlom séta közben és valaki a lábamra lép: kész, vége, eltört, elszakadt, bedagadt, begyulladt -, ha fáradtnak érzem magam, máris jön a következő negatív gondolat: túledzett vagyok, végem, nem fog menni. Ebben az időszakban hajlamos vagyok szélsőségekben gondolkodni.

balról: Sarvajcz Kinga, Bartucz Bori, Mag Erika, a 2017-es UB női trió győztesei. (Fotó: Sarvajcz Tamás)

"Bennem a verseny előtti rápihenés hetében jelenik meg a feszültség, de van, hogy azon kezdek el izgulni, hogy nem izgulok egyáltalán. Olyankor mindig azt hiszem, hogy nem vagyok megfelelően felkészülve. A rajt előtti órákban pedig mindez hatványozódik, teljesen megzavarodok, túlfűtötté válok, pörgök, de ez is része a rituálénak, a rajtpisztoly megszólalásáig izgágáskodom. Vannak rituális előkészületeim, ilyen például, hogy százszor meghallgatom ugyanazt a számot, sokszor hangosan is éneklem és táncolok rá, fura látvány lehetek, de ez is én vagyok, és így tudom kezelni a rajt előtti feszült pillanatokat.” –  mondja Bori

a sportpszichológus tanácsai

Sok futó tesz magára plusz terhet az attól való szorongással, hogy nem tud majd a versenyen megfelelni a saját vagy másoktól vett elvárásainak. Fontos, olyan célokat tűzz ki magad elé, amelyek kihívást jelentenek, ugyanakkor - a határaid mérsékelt feszegetésével - elérhetőek.

Számos technika létezik arra is, hogy megszabadulj azoktól a negatív gondolatoktól, melyek visszahúznak egy edzés vagy verseny során, és gátolnak abban, hogy a legjobbadat hozd. - Bereczki Nelli sportpszichológus és amatőr futó ajánl három technikát a versenydrukk kezelésére.

A verseny előtti napokban mindenki összerakja a felszerelését, és ki-ki a benne lévő feszültséget különböző praktikákkal igyekszik csillapítani.  

 „Verseny előtt mindig feszült vagyok. Sokszor már napokkal előtte. Amint ott a feladat és rálépek a pályára, onnantól teljesen elmúlik minden izgalom, és igyekszem csak a következő lépésre koncentrálni. A felfűtüttség abban nyilvánul meg, hogy nem tudom az agyamat kikapcsolni, a gondolataimat leköti teljesen a verseny.” – mondja Erika

„A párom babonából mindkét lábamat megáldja a versenyt megelőző este. Valamit mormol közben, de nem árulja el, hogy mit. Ezen jól elszórakozunk, de ez a momentum már a készülődés része.” – meséli Zsu.

A rajtban állva érezhető a sok futó szorongása, egy kicsit mindenki elbizonytalanodik

Az Ultrabalatonon az elindulás pillanatában belém hasított a gondolat, hogy mi lesz, ha most nem fog sikerülni, ha most, amikor harmadszor elindulok, nem fogok nyerni - hiszen eddig mindig elsőként futottam be a nők között. A bennem lévő szorongásnak nincsenek kézzel fogható jelei. Nem látszik rajtam, csak én érzem, ott legbelül.”  – Zsuzsi

Maráz Zsuzsi, háromszoros Ultrabalaton női győztes. (fotó: Bellus Áron, korinthosz.hu)

Az izgalom utolsó pontja a futás első lépése. Csak induljunk el, utána minden rendben lesz – ezt szoktam mondani magamnak. Iszonyúan lassan telnek a rajt előtti másodpercek. Tehetetlennek érzem magam, és amúgy sem szeretek várni. Hajlamos vagyok elkezdeni agyalni, jönnek a gondolatok, hogy mit is keresek én itt, nem nekem való ez, nem vagyok rá felkészülve, kevés vagyok én ehhez, és jön a para. Tudom, hogy ezeket a gondolatokat gyorsan el kell űznöm, mert ha hagyom, akkor a végén tényleg el is hiszem őket, és megbénítanak teljesen.” – mondja Kinga.

Szabó Nóri, az Ultrabalaton női páros győztes egyik tagja. (fotó: Bellus Áron, korinthosz.hu)

1. Tipp a sportpszichológustól

Még a verseny előtt menj végig fejben!

Már a rajtot követően sokat tehetsz azért, hogy ne legyen benned bizonytalanság a verseny kapcsán, ha fejben is felkészülsz a megmérettetésre. Ha pontos tervvel érkezel a pályára, a gondolataid egyben vannak, jobban fogod bírni a megmérettetést. 

A verseny előtt menj végig a pályán fejben és képzeld el, hol és mi fog veled történni. Építsd be a frissítőt és nagyobb etapokra osztva (2 frissítés között, 2-5 kilométerenként) legyen meg a terved az elkövetkezőkre. Gondolatban nézd végig, ahogy befutsz a célba és véghezviszed, amit elterveztél. Ez persze csak egy terv, a körülmények sokmindenen változtathatnak, de lesz viszonyítási alapod és nem fogod úgy érezni, hogy fejetlenül rohangálsz.

A rajtban szinte tapintható a feszültség. Ezt különbözőképpen tudjuk feldolgozni, ezért néhány ember teljesen „felpörög” és folyamatosan csacsog, beszél, artikulálja minden gondolatát, míg mások egészen magukba fordulnak, míg várják az indulás pillanatát.

Odaállok a rajthoz. Sírok. Igen. Mindig. Mert félek. Mi van, ha nem sikerül amit elterveztem? De, menni fog! Rajtam van Anyu karkötője. Az erőt ad. Ha sikerül, akkor ezért sikerül. Ő izgul értem és vár rám. Nem számít semmi. „Ne törődj sehá'!”- drága Nagypapám mondta mindig, ha valamitől féltem. „Ne törődj sehá'!” ott van velem a 0., az 1., a 2. és minden kilométeremnél.”– Nóri

Elindul a verseny és idővel mindenki megnyugszik

Röviddel az elindulás után már nem éreztek semmit a rajt előtti szorongásból. Amikor futunk, már minden jó. Hogy miért? Nem tudom. A futás, a hormonok, amit a ritmikus mozgással termelünk, a sok szurkoló, a csodálatos táj, a napfény a szél, az ismerős dombok, az útszéli mezei virágok, a felvirágozott városok?  Nem tudom miért, de megnyugszom. Minden annyira gyönyörű. Nekem még nem volt olyan érzésem futás közben, hogy nem tudom folytatni. Olyan rosszul még soha nem voltam, hogy a feladás gondolata felmerüljön.” - Zsuzsi

Maráz Zsu - napjaink egyik legeredményesebb magyar ultrafutónője.

eljön a pillanat, amikor még a győztesek is elbizonytalanodnak, elgyengülnek verseny közben

Azt gondolod, hogy csak a te fejedben merül fel egy versenyen, hogy mennyivel jobb lenne csak leülni és egyszerűen feladni az egészet, otthagyni, nem folytatni? Nem! A feladás gondolata mindenkit megkörnyékez, még a győzteseket is.

„Az Ultrabalatonon sok kilométerrel a lábaimban, fáradtan, azt gondoltam, nem lenne olyan nagy dolog feladni a versenyt. Ott ültem az autóban, hamarosan nekem kellett váltani a csapattársamat. Fáradt voltam, de megmozdultam, és valahogy csak kiszálltam a kocsiból és elindultam. A 3. km után már nem zavart se az eső, se a szél, csak mentem előre a cél felé.” – Bori

2. tipp a sportpszichológustól

Így szabadulj meg a negatív gondolatoktól! 

Képzeld el például, ahogy futás közben szép sorban bepakolod a negatív gondolatokat egy nagy dobozba, lezárod, és egy neked tetsző módon megsemmisíted (kilőheted az űrbe, eláshatod a pálya szélén vagy fel is gyújthatod, ez csak a képzeleteden múlik). Figyeld meg, ahogy egyre könnyebbnek és könnyebbnek érzed magad a letett súlyoktól megszabadulva. 

De hogy mi visz tovább a nehéz pillanatokban?

"Maraton közben mindig eljön az a pillanat, amikor már fáradok, és azt magyarázom magamnak, hogy az is elég, ha végigkocogom innentől a versenyt, kit érdekel a gyorsaság? Aztán túllendülök ezeken a gondolatokon, hogy ha már ennyit edzettem, keményen futottam az edzéseken, akkor nehogy már ne menjek tovább a tervek szerint. – Bori

Talán a te fejedben is gyakran megszólal versenyen vagy csak egy szimpla futóedzésen az a hang, a gonosz kis manó, ami azt mondja, találj egy indokot, hogy feladhasd, úgyse tartozol elszámolással senkinek, csak magamnak.

Sokszor eszembe jut, hogy nem bírom, nem megy, feladom, majd kitalálok valamit, mondjuk hogy rosszul lettem, fájt a hasam, vagy valami ilyesmit. Legszívesebben ott és azonnal kiállnék.” - Nóri

A győzelem mámorában - és még a chip letétet is visszakapták a lányok. :)  (fotó: Bellus Áron, korinthosz.hu)

Gondoltad volna, hogy ilyen gondolatok járnak a győztes lányok fejében? Érdekes módon számomra az ultrafutásaim egyik legmeghatározóbb élménye, amikor elmegyek a mosdóba, hiszen az érvényes és legális megálló.  Mosom az arcom, a kezem, leülök, és arra gondolok, mi lenne, ha csak nem mennék ki és nem folytatnám a versenyt? Egyszer majdcsak vége lesz a versenynek, én pedig addig elücsörgöm itt, ahol csend és nyugalom vesz körül. Végigjátszom, mi lenne, ha valóban maradnék, és arra jutok, hogy nem lennék képes tükörbe nézni, ha valami mondvacsinált indokkal feladnám a harcot. 

„A feladás gondolata ritkán kísért meg. Akkor tényleg valami nagy baj van. Különben apróságok miatt soha nem gondolok erre, csak arra, hogy ha nehézségek árán is, de sikerülni fog. Annyi mindent legyőztem már a futásban, és az életben is annyi mindenen túl vagyok. Miért jelentene problémát még tovább menni néhány kilométert. Ez a legjobb érzés. Túllenni a nehézségen. Utána jön egy nagyon szuper állapot, egyfajta lebegés, amikor visz a lábam, tele a szívem örömmel, és arra gondolok, hogy azt csinálom, amit szeretek: futok! És mennyire szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem.” – Erika

Mag Erika, a 2017-es Ultrabalaton női trió egyik tagja, a Korinthos 81km ultrafutóverseny győztese. (fotó. Bellus Áron, korinthos.hu)

Az tesz győztessé, hogy a félelmeiden és önmagadon átlépve érsz a célba

Attól lesz bajnok valaki, hogy ha eljön a nehéz pillanat, képes átlépni önmaga gyengeségein, a cél érdekében.

„Az idei Ultrabalatonon tudtam, hogy erősebb vagyok, mint eddig bármikor. Éreztem magamon. Ez mentálisan is nagyon erőssé teszi az embert. Azt tartottam nagyon fontosnak, hogy a kellő önbizalom és az alázat összhangja megmaradjon. Megdolgoztam, megszenvedtem ezt az UB-t, de ettől most még értékesebbnek élem meg.”  – Zsuzsi

Verseny közben, sok kilométerrel a lábaidban csak jönnek a gondolatok, melyekkel ugyanúgy meg kell vívni, mint a kilométerekkel. 

3. tipp a sportpszichológustól

Maradj fókuszban! 

Ha úgy érzed, minden körülötted zajló dolog eltereli a gondolataidat a célodtól és ettől azt érzed, nem tudsz magadra és a futásra koncentrálni, egy nagyon egyszerű, de frappáns technikát alkalmazva újra fókuszált lehetsz. 

Képzeld el, hogy a fejeden van egy fejlámpa, amit felkapcsolsz! Ami a fejlámpa fényében van, arra figyelj, ami pedig kívül esik azon, azt egyszerűen zárd ki! A fejlámpa fényét szűkítheted és szélesítheted, annak megfelelően, éppen mennyire van szükséged arra, hogy koncentrált maradj.

Miért is akarok sztorikat gyártani? Kinek akarok én itt bizonyítani? Kit érdekel, mit mondanak, miért kellene megmagyaráznom bárkinek is, hogy mi történt? Menj. „Ne törődj sehá’.” Nem adhatod fel! Anyu biztosan rám gondol. És tudja, hogy ma is megcsinálom. Magamért futok, magamnak akarok bizonyítani.” – mondja Nóri

Továbbmenni nem akkor nehéz, amikor koncentrál az ember, hanem akkor, amikor minden egyes porcikája azért kiált, hogy álljon meg. Ilyenkor muszáj bevetni a mentális erőt, mert a győzelem nem csak azon múlik, hogy kinek erősebb a lába, hanem azon is, hogy kinek nagyobb a szíve.

A félelmeimnek muszáj, hogy azonnal gátat szabjak, mert ha hagyom, eluralkodnak rajtam, megbénítanak teljesen, és valósággá válik, amitől tartottam. A felkészülés alatt az edzések során minden nap egy kicsit igyekszem legyőzni önmagamat: vagy a tempóban, vagy a távolságban, vagy csak mert nagyon nehezen megy, mégis végigcsinálom. A befektetett rengeteg munka és ezek a mindennapos küzdelmek összegződnek, és egyfajta önbizalmat adnak ahhoz, hogy elhiggyem, bármi történik, meg fogom tudni oldani, le fogom tudni győzni önmagamat.” – Kinga

Elek Dóra Zsuzsa - e cikk írója, 2017-es Ultrabalaton páros csapat győztese, ultrafutó válogatott. (fotó: Bellus Áron, korinthos.hu)

Vállalni kell a kockázatot amikor nevezek és elindulok egy versenyen. Ha nem én győzök, akkor is. Ettől verseny a verseny." – Zsuzsi

Erika, Kinga és Bori a 2017-es Ultrabalaton befutójában - Győztek!

A taktikám az, hogy a félelmet erővé próbálom alakítani magamban. Nem félhetek a távtól. Erős vagyok, készültem becsülettel, mennie kell. Futás közben már a helyemen vagyok, ott már tudom a dolgomat, és én irányítok. Nincs más, csak én és az előttem álló feladat.” – Kinga

Nem kell ultrafutónak lenned ahhoz, hogy megéld ezeket a pillanatokat. Az első 5 kilométeres versenyen vagy a félmaratonon vagy maratonon ugyanúgy ott harsognak a fejekben a kérdések, a provokáló gondolatok. Ott van a fájdalom, de a befutó utáni eufória is. Minden kellemetlenség és nehézség értelmet kap a befutó után. Ha elindulsz egy futóversenyen, megtetted az első bátor lépést. Ha pedig megmaradsz a futás útján, és elég bátor vagy ahhoz, hogy időről időre megmérettesd magad, egy végtelen útra jutsz, ahol minden lépéssel közelebb jutsz önmagadhoz. Minden futással egyre többre leszel képes, és rájössz, hogy milyen végtelen a saját világod.

#fussbatran

Köszönjük!

Sikeresen feliratkoztál hírlevelünkre!

Teszteltem az Adidas futóruháit

Blog

Olyan futócuccokról írok most neked, amelyekben június óta futok, így akár a Facebookról, akár az Instagramról ismerősek lehetnek